Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarország egyáltalán nem volt az a technikailag és infrastrukturálisan elmaradott ország,mint amilyennek sokan feltúntetik. Íme,egy példa:keretes hír a Vakok Világa c.folyóirat 1990.februári számának 23.oldalán: "Molnár Mária:Beszélő számítógép a szegedi hangoskönyvtárban Még a múlt év végén egy örömteli eseményre került sor könyvtárunkban:megérkezett Budapestről a BRAILAB PLUSZ számítógép.A gépet a Csongrád megyei Ifjúsági és Sportosztály pályázatán nyert pénzből és vállalati támogatásokból vásárolta az intézmény. A gép használatához és folyamatos működtetéséhez szükséges további eszközök beszerzését is pályázatokon elnyert összegekből szeretné a könyvtár finanszírozni. 1990 januárjától tanfolyamon sajátíthatják el a tudnivalókat.Reméljük,hogy mindnyájuknak jó szórakozást -talán egy-két társunknak kenyérkereső foglalkozást is-biztosít ez az egyelőre csak "csodabogárként"kezelt,mindent tudó masina." Szóval,1989-ben,Szegeden,már beszélő számítógép működött. Ez ér

 A Somogy című folyóirat 2009/1. száma közli Illyés Gyula:Tihanyi barátaimhoz című versét,mely szerintem világirodalmi rangú. Miért is? Egyrészt azért,mert úgy érzékelteti Tihany és a Balaton vidékének exkluzív hangulatát,hogy mellőzi a magyar költők által ezekhez társított toposzokat. Nincs nádas,visszhang,halász,magyar tenger,semmi ilyesmi. Ennek a költeménynek saját világa van,saját metaforákkal és szimbólumokkal. És Illyés Gyulától szokatlan vidámsággal,szarkasztikus iróniával. Már a "barát"illetve később előforduló "kortársaim"szavak jelentéstartalma is eltér a megszokottól,hiszen nem költőket,írókat,egyéb művészeket és értelmiségieket jelölnek,hanem az örök dal és a folyton zengő ének művészeit:énekesmadarakat. Akik pedig az örök fiatalságnak,folytonos megújulásnak szimbólumai. Az idősödő Illyés Gyula kiszabadult az irodalommal és politikával fojtogató Budapest szorításából,Tihanyba utazott, és újra fiatalnak,lendületesnek érzi  magát. Ehhez a lendülethez pedi

 Rohanó tudományos világunk elszáguld a tegnap eredményei mellett. Ritka dolog manapság, hogy bármely természettudományban egy 1984-es cikk még releváns legyen. Nos, Miklós András háromrészes cikksorozata erre a sorsra jutott. A torzonborz hangjegyek- fejezetek a pszichoakkusztikából című, nagyon komoly és valóban csak szakemberek számára érdekes sorozat második része ( Hi-Fi Magazin, 1984/2, 25-32.o.) például a torzításokról szól. Részletesen elemzi a harmonikus torzítást, az intermoduláris tozítást, illetve a különbségi torzítást. Igaz ugyan, hogy a cikk- nevezhetjük inkább tanulmánynak-  megjelenése óta a technikai eszközök jelentősen változtak, igaz, hogy a világ is sokat ávlzotott, de a hangtorzítások maradtak. Akit érdekel a téma, keresse meg a folyóiratot valamelyik adatbázisban, és tanulmányozza át alaposan a cikket! Megéri!  S hogy mennyire komoly szakmai tényező volt ez a magazin: 1984-ben 58 forint volt egy szám ára! Ez akkor egy magazinért hatalmas összeg volt. De az érdekl

 Vajon mi köze a kettőnek egymáshoz?A cementgyártás,annak alapján,amit tudok róla,nem tűnik éppen zöld iparágnak... Mint a Figyelő című üzleti hetilap 2021/33.számában közölt cikkből (59.oldal,Dózsa György: Cementgyárak aranykora) kiderül,nagyon is sok a kapcsolódási pont.Igen nagyértékű kapcsolódási pontok vannak a két ágazat között. Ha ugyanis egy kormány környezetvédelmi paradigmaváltásra készül-a cikk szerint éppen ez zajlik az USA-ban,Nagy-Britanniában és Kínában is),ahhoz infrastrukturális beruházások kellenek. Az infrastrukturális beruházások pedig építkezéseket foglalnak magukba. Az építkezéshez pedig mindig kell cement. Úgyhogy ma is tanultam újat:a környezetvédelem fellendíti a cementgyártást.  A cikk,és az egész hetilap pedig:kitűnő!

 Mai ismereteink szerint 1902-ben készült el az első európai sci-fi film. A címe:Utazás a Holdba. Francia rendező,Georges Méliès forgatta,s az egyik főszerepet is ő alakítja. A mindössze 14 perces némafilm csupa pörgés és cselekmény. Egy csapat extravagáns tudós felutazik a Holdra(ágyúval lövik ki őket,mint Jules Verne regényében),ott konfliktusba kerül a selenit néppel,de aztán megszöknek,és a sok kíváncsi érdekkődő az óceánba zuhan,ahol megcsodálja a káprázatos halakat,korallokat,angolnákat.  Az egész filmnek az a mondanivalója,hogy amíg közvetlen élőhelyünkkel,a Földdel,nem vagyunk tisztában,addig ne akarjunk már mindenáron a Holdra utazni.Az idegen világokban nem szívesen látnak bennünket,földlakókat...Ez a mondanivaló a mai napig aktuális. Méliès zseniális,a főszerepet alakító,Victor André pedig emlékezetes karakter. Jó film,érdemes megnézni a legnagyobb videomegosztó platformon.

 Ahogy tapossa a havat a messzi Északon,...az ég szürke...csak néhány órára süt ki a Nap... A sajtótól,médiától régebben azt várták el, hogy általa valami szépet,nemeset és maradandót éljen át a befogadó. Aztán ezek az elvárások hirtelen megváltoztak. De még napjainkban is alkotnak olya tehetségek a sajtóban,médiában akik alkotásaikkal képesek igazán gyönyörködtetni. A Reader's Digest 1997.januári számában olvashatjuk Pierre Berton:Azok a régi szép telek című írását. Annyira pontos,életszerű,hogy az Olvasó szinte a bőrén érzi a kanadai telet. Átéljük,milyen lehetett puszta kézzel hozzáérni a fémalkatrészhez a mínusz 40 fokos hidegben. Átérezzük az óvónő helyzetét,aki minden szünetben tizenkét gyerekre adta rá a két zoknit,a kesztyűket,kabátokat,sálakat,majd vette le róluk a szünet végeztével. Szinte együtt fáj a szívünk az Utolsó Hajó utasaival,akik október körül elhagyták Dawson Hillt,hogy melegebb vidéken húzzák ki a telet. S mit érezhettek vajon a parton állók? Ott vagyunk a kan

 A Nők Lapja 2020/53. számának 56-58.oldalán remek cikk olvasható a régi rádiókabarékról, Szegő András tollából. Fiatalabbak kéedvéért:anno a 20.század végén a Rádiókabaré volt a magyar humor csúcsa. Óriásokkal, akiknek viccein hetekig röhögtünk.  Jó olvasni Szegő András cikkét. Jó emlékezni Hofi Gézára, Antal Imrére, Alfonzóra, Kibédi Ervinre és a többi legendára. Nemcsak azért, mert visszamehetek boldogult ifjúkoromba, hanem azért is, mert ezeknek a humoristáknak, színészeknek a vicceit még mai napig is elhallgatom. Klasszikussá váltak. Van, aki még köztünk van ( Nagy Bandó András), de a többségük már csak az égből figyeli ezt a cseppet sem humoros világot.  Volt egyszer egy másik korszak, melynek emléke még mindig velünk él. Ne felejtsünk!  Azt a bizonyos kórházi sztorit Alfonzó kazettájával nem is ismertem... Itt a Nők Lapja weboldala.

 Szenzációsan jó cikkre bukkantam a NEW technology magazin 2021/2.számában. Gábor János írása(Az űrben is működhet a 3D  nyomtatás,39.o.) szinte elrepített egy másik dimenzióba.Vagy nem is csak "szinte".... Arról van ugyanis szó,hogy az űrhajókban rendkívül szűk a hely. Ezáltal nagyon bonyolult valamit elhelyezni a járműben. De ha működne az űrben a 3D nyomtatás,akkor ezzel ez a probléma meg is oldódna. Nem is szólva olyan külső egységekről,pl.antennákról,melyeket jelenleg a Földről kell minden egyes esetben felcipelni. Ezentúl másképp lenne:helyben kinyomtatnák.  Gábor János cikke kapcsán nekem egy sajátos felhasználási terület jutott eszembe:a filmipar. Olyan,valóban az űrben játszódó sci-fiket lehetne forgatni(ha ugyan használható még itt a "forgatás"szó),melyekről a 20.század nagy rendezői csak álmodtak. Fellőnének egy űrhajót,ezen egy számítógép tartalmazná a jelenetet,a nyomtató kinyomtatná a karaktereket,szóval a film vagy legalábbis annak egyes jelenetei tén

 A Nők Lapja Évszakok 2020.nyári számának 86-88.olvashatjuk Balázs-Piri Krisztina kitűnő cikkét Georgia O'Keeffe-ről,a magyar felmenőkkel is büszkélkedő amerikai festőről,aki utálta,ha festőnőnek nevezik,merthogy a művészi tehetségnek és a nemiségnek ne legyen köze egymáshoz... Georgia egy életével is művész,egy nem mindennapi egyéniség volt,az biztos. Mint Balázs-Piri Krisztina cikkéből kiderül,a közönség eleinte kissé félreértette,mindenféle freudista elemeket láttak bele virág-ábrázolásaiba. Aztán tisztázódott a dolog,sőt,Stieglitz,a híres galériatulajdonos feleségül is vette a kúlönc természetű nőt. Aki amúgy nemcsak virágokat festett,mintegy 2000 képe közül csak kb.200 ábrázol virágot. Balázs-Piri Krisztina írása kiváló,a magyar médiavilágban szokatlanul erős,nívós ismertetterjesztő cikk. Alkalmas arra,hogy felkeltse az érdeklődést Georgia O'Keeffe élete és munkássága iránt,és további kutatásra ösztönözzön. 

 Sokszor előfordul, hogy az Olvasó komoly témákról a legérdekesebb, legváratlanabb helyen talál érdekes, figyelemreméltó cikket-publikációt. A Magyar Narancs 2021.október 21-én megjelent számának 24-26.oldalán olvashatjuk Barotányi Zoltán:A velünk élő precedens. A nürnbergi per 75. évfordulója című írását, mely számtalan új, a magyar közönség előtt eddig nem ismert adalékkal, szemponttal gazdagítja a nürnbergi perről szóló ismereteinket. Megtudhatjuk, hogy már 1943-ban felmerült, hogy eljárást indítsanak a náci vezetők ellen. Winston Churchill statáriális módon akart végezni velük, ezt azonban Roosevelt és Sztálin nem helyeselte. Megtudjuk azt is, hogy a szovjetek eredetileg Berlinben kívánták lebonyolítani a pert, de mivel a város széjjel volt lőve, inkább Nürnberg mellett döntöttek.Nehéz volt megegyezni. Számomra igen meglepő információ volt, hogy már az I. világháború után is történtek felelősségrevonások Németországban, mégpedig Lipcsében, ahol ötven ember kapott a vártnál kisebb

 A Görgei-kérdés hosszú évtizedeken át a magyar történettudomány mérlegéül szolgált:aki Görgeit árulónak tartotta,az balos volt,aki nem tartotta annak,az meg jobbos. Az ilyesfajta leegyszerűsítések ártanak legjobban a történetírásnak. Amikor elkezdtem olvasni a Világ Magyarsága c.hetilapban (2020.május 7.)Hutzler Vilmos írását,azt gondoltam,ez is csak egy újabb vitacikk,mely cseppet srm meggyőzően támasztja alá egyik vagy másik oldal igazságát. Aztán rájöttem,hogy itt jóval többről van szó,mint vitacikkről:Görgei Artúr hadvezéri pályafutásának rövid (egész oldalas) ismertetése ez,olyan tényekkel,melyekről még soha nem volt szerencsém hallani  Három olyan tényt találtam a cikkben,mely meggyőzően igazolja Görgei elkötelezettségét,és cáfolja áruló voltát. 1.Andrássy kifejezetten kérte Görgeit,hogy kezdjen egyeztető tárgyalásokat az orosz udvarral. 2.Kossuth az OHB elnökeként adott felhatalmazást Görgeinek az oroszokkal való békekötésre(na,itt csattantam fel. Aztán az emigrációban mindenfé

 A Magyar Narancs című hetilap 2021/42. számának címlapján a mosolygó, az előválasztásokon győztes Márki-Zay Péter látható, a felirat következő:"Elvis él! Márki-Zay Péter és a belé vetett remények" A képaláírás arra utal, hogy Márki-Zay külsőleg hasonlítana Elvis Presley-re, a rock and roll ikonjára. Kétségtelen,a magyarországi ellenzék vezetőjének a szája és az orra oldalról nézve mutat némelyes hasonlóságot, összességében mégsem állítanám, hogy az ellenzék vezetője külsőleg hasonlítana Elvisre. Szerintem teljesen más karakter. Elvisnek pl. nagyobbak voltak a fogai. Nem is tenné jól az ellenzéki média, ha ezt a hasonlóságot erőltetné. Szerintem. Ami pedig a pályafutás hasonlóságát illeti, azzal még több probléma akad. Memphis nem Hódmezővásárhely.Nem kell ezt a hasonlóságot tolni a médiában. Amúgy maga a hetilap kitűnő, következő bejegyzésünkben egy nagyon érdekes történelmi cikket ismeretetünk.  Itt a hetilap weboldala: magyarnarancs.hu

 El Mirador a maja civilizáció egyik központja volt. Igen szokatlan sajtóorgánumban, a Vakok Világa című folyóirat 1989/10.számában olvashatunk róla cikket, melyet Ray T. Matheny könyve alapján Szabó Lászlóné írt és fordított. Méghozzá remekül. Szinte érezzük a nyári negyvenfokos trópusi meleget, a kutatókat folyton zaklató moszkitókat. Látjuk magunk előtt a hatalmas, vörösre festett mészkövekből épült szent építményeket. Teraszok, szobrok, hatalmas közterek között járunk, megcsodáljuk a 18 méter magas piramist ( köztudott, hogy piramisokat nemcsak az ókori egyiptomi civilizáció hozott létre). Megtudjuk a cikkből, hogy a kutatók sokat vitatkoztak azon, hogy El Mirador vajon a klasszikus maja korban ( Kr.u.250-900), vagy a preklasszikus maja korban épült. Nagy valószínűséggel mindkettőben, mégis, inkább a klasszikus maja korban beszélhetünk a város virágkoráról. Ennek ellenére több száz preklasszikus cseréptöredéket is találtak. Matheny könyve említést tesz még a régészet hiénáiról, a f

 A Ridikül magazin 2014/30.száma egész kis blokkot szentel a felnőtt gyerek-szülő együttélésnek. Minden oldalról körüljárják a témát,szó esik az üresfészek-szindrómáról éppúgy,mint a bumeráng-gyerekekről. Nagyon tetszik a cikkekben,hogy nem értékelnek,nem ítélkeznek,elfogadják,hogy mindenkinek-ezáltal minden családnak-máshogy és máshogy alakul a közös sorsa.  A lap 36.oldalán friss statisztikai adatok találhatók a témáról. Jómagam egészen elképedtem. Az olasz férfiakról például az a hír járja,hogy macsók,önállóak-erre kiderül,hogy 2000-ben a 30-34 év közötti olasz férfiak 27 százaléka még otthon lakott. Magyarországon 2011-ben a 20-39 éves korosztálynak 37 százaléka lakott otthon. És most jön az igazi meglepetés:a KSH által megkérdezettek 35 százaléka vélte úgy,hogy egy férfi bármeddig együtt lakhat szüleivel... Bár utóbbi azért eléggé szélsőséges,vegyük az átlagot,tehát azt,hogy valaki 30 éves koráig él otthon. Magyaroszágon az átlagéletkor 76,6 év. Életünk 40 százalékát tehát szülein

 Van egy nagyon jó cikk(több is van,de most csak az egyikről írunk)a Reader's Digest magazin 1996.augusztusi számában. Daniel Goleman írta,és az érzelmi IQ-ról,azaz az EQ-ról szól.Nagyon eleven,mindennapi példákkal alátámasztott,pörgős és okos kis írás. Goleman szerint az érzekmi IQ összetevői az alábbiak:önismeret,a hangulat irányítása,önmagunk motiválása,a hirtelen késztetéseknek való ellenállás képessége,emberismeret. Azért érdekes ez a felsorolás mert a magyar pszichológiai szakirodalom és ennek nyomán a magyar média,leginkább csak az utóbbit sorolja az EQ összetevői közé. Goleman szemlélete sokkal átfogóbb,divatos szóval:holisztikusabb. Érdemes elolvasni,így 25 év után is nagyon frissnek,újszerűnek hat. 

 A Reader's Digest magazin 1996.októberi számának cikke szerint (Szabados Krisztián:Hogyan nevelhetünk erkölcsös gyermeket?, 121-124.o.) igen.Elég, ha tudatosítjuk értékeinket, elmondjunk a gyerkőcnek, mi a jó és mi a rossz, felismerjük a bűntudat hatalmát ( apropos:nem ezt művelte másfél évezreden át a katolikus egyház?) no és persze támogatjuk az iskolai erkölcsi nevelést. Itt máris felmerül az első kérdés: ki mondja meg, mi a helyes erkölcs? Szabados Krisztián elmélete szerint -melyet egyébként kitűnően, szép és érthető magyarsággal fejt ki- a gyermek erkölcsi fejlődése a családon és az iskolán múlik. Ez az, amivel vitatkoznék. Mert a 21.században sok más olyan tényező van, amelyek jelentős hatással lehetnek a gyermek erkölcsi fejlődésére, s amin a szülők- mert elsősorban nekik szól ez a cikk- nem igazán tudnak változtatni. Ilyen tényezők: - haverok - internet, ezen belül is filmek, játékok - a felnőttek példaadásának hiánya, társadalmunk vezető rétege egyre erkölcstelenebb - a

 Az ÖKO című folyóirat ( alcím:ökológia-környezetgazdálkodás-társadalom) 2000.3-4.számának 27-47.ooldalán olvashatjuk Dr.Kerek Zoltán: Vidékfejlesztés, pénzügyi feltételek című tanulmányát, melyben Szerző komplex szemlélettel elemzi a magyar vidék helyzetét. Nagyon kevés hasonlóan magas színvonalú és mélységű tanulmányt olvastam eddig, biztos vagyok benne, hogy közgazdászok, agrárszekemberek,gazdaságtörténészek számára igen hasznos lehet e tanulmány. Szerző felvázolja Magyarország településszerkezetét, ismerteti a magyar mezőgazdaság pénzügyi kondícióit ( pl. kisgazdaságok jövedelmezősége, hektáronként megtermelt érték, stb.) egyéb elönyős és hátrányos oldalait, leírja, mire lehetne fordítani az EU-tól, különböző programok keretében kapott támogatásokat. Nagyon objektív, nagyon tárgyilagos. pl. amikor a magyar mezőgazdaság előnyös és hátrányos tulajdonságairól ír, 11 erősséget és 10 gyengeséget sorol fel. Erősségek között említi a földrajzi elhelyezkedést, a kedvező klímát, az öntözhet

 A Reader's Digest magyar kiadásának 1996.novemberi számában olvashatjuk Bob Sikorsky kitűnő írását,melynek címe:A téli autózás trükkjei. Kilenc nagyon fontos és jó tanácsot ad a Szerző mindazoknak,akik télies körülmények között használják gépjárművüket. Az első tanács az,hogy-az általánosan megszokottól eltérően-ne járassuk üresben a motort,vagy legalábbis ne sokáig. Mivel hideg az egész gépjármű,könnyebben kopnak az alkatrészek. Csak egy pici ideig,kb.fél percig járassuk a motort üresben,utána kezdjünk hozzá a "normális"vezetéshez.  Hát,akkor csináljuk így!

 Amikor az ember történelmi munkákat, vagy publicisztikákat olvas a Kádár-rendszerről, avagy épp a rendszerváltásról, szomorúan tapasztalja, hogy a történészek szerint Magyarország az 1980-as években egy technológiailag fejletlen, elmaradott ország volt. Az akkori magyar emberek pedig- vélekednek a történészek- folyton csak az elavult termékeket előállító gyárba jártak dolgozni, nem is sejtették, milyen nagy jövő előtt áll a számítógép, a kommunikáció, meg minden. Való igaz, Magyarország valóban nem tartozott a technológia-kommunikációs nagyhatalmak közé- gondoljunk bele, átlagembernek éveket kellett várni egy vezetékes telefonra. Ám minden szabály alól vannak kivételek. Magyarországon is éltek olyan emberek, akik látták, hogy az informatikáé, a számítógépes kommunikációé a jövő. 1989-1990-ben több magyar sajtó- és médiatermék( jómagam a Vakok Világa c. folyóirat 1990.novemberi számában, a 12-13.oldalon találtam cikket) is beszámolt arról, hogy hazánkban, a Budapesti Műszaki Egyetem Hí

 Bihari Klára novellája (Az egyik kislány, meg a másik,Nők Lapja, 1979/40) valóságos dráma. A főhős Rózsi, tizenegy éves kislány, szülei elváltak, édesanyjánál él. Anyja rendkívül igénytelen, gyermeknevelésre alkalmatlan asszony, amúgy egykori prostituált. A körülmények rendkívül szegényesek, nincs fürdőszoba, az érzelmi viszonylatokról jobb nem is beszélni.  A kis rózsi minden hónapban egyszer, ellátogat apjához, aki második feleségével él, ha nem is királyi, de tisztes kispolgári körülmények között. Lakótelepi lakás, fürdőszoba, minden. Apja második felesége, aki hozott a házasságba egy Andrea nevű lányt, próbálja elfogadni a helyzetet, de nem nagyon tudja- ugyan,ki az, aki tudná az ő helyében- hogyan kell a férje első házasságából származó lánnyal viselkedni.  A szitu: a szegény lány látogatása gazdagéknál. Rózsi csak ilyenkor, az apjánál tett látogatások napján tud megfürödni, nincs tiszta ruhája,Andrea ad neki. Csak ilyenkor eszik tejet, kalácsot, szalámit, süteményt. Andrea- hisz

 A BBK nem más,mint a Német Katasztrófavédelem. A szervezet Twitter-oldalára gyakran feltesz humoros videókat,melyben a német lakosságot tanítja alapvető helyzetek kezelésére. Például az élelmiszer-felhalmozás ellen egy képzelt ufó-támadásról szóló videót készítettek. Arra pedig,hogyha valaki veszélyhelyzetet érez a lakásban,pl. betörő jár ott,vagy szivárog a gáz,akkor hagyja el a lakást,egy gonosz kis kék nyulakat mutató animációs videó hívja fel a figyelmet. De mindez humor,echte deutsche humor. Nem gondolja komolyan a BBK,hogy kék nyulak fogják megszállni a lakásunkat.Ez csak figyelemfelhívás,társadalmi szintű edukáció,groteszk túlzásokkal,vicces formában,a mondanivalót erősen mediatizálva. Mint ahogy azt sem gondolják komolyan a katasztrófavédők,hogy gyertyával fognak fűteni a német lakásokban. Ez a videó is humor. Túlzáson alapuló humor.Arra próbálják tanítani a németeket,hogy takarékoskodjanak az energiával,különösen most,hogy csökken a gáz mennyisége és nő az ára. De szó nincs a

 Az Új Művészet c.folyóirat 2003.júliusi számában olvashatjuk Lóska Lajos cikkét Csendes képek. Száz éve született Faber Gabriella címmel. Remek cikk,egy,a magyar művészettörténetben kevéssé ismert alkotó szakavatott bemutatása érdekfeszítő szöveggel,jól válogatott képanyaggal.Lóska Lajos nagy gondot fordít arra,hogy beillessze a magyar művészettörténetbe Faber Gabriella munkásságát. Faber Gabriella a halvány,csendes színek,a szinte ködbe burkolódzó látvány festője volt egy olyan korban,amikor a szocreál harsány vöröse,a posztimpresszinizmus méregzöldje töltötte be a kiállítótermeket. A Fiatal fák című képén a kék szinte fehér,a barnák is egészen világosak. A Bérház körfolyosó című képén barna és szürke foltok érzékeltetik a ház sötétségét,misztikumát. Mert Faber Gabriella képein a misztikum,a titokzatosság éppolyan erős,mint mondjuk a romantika sötét erdőket mutató tájképein. Pontosan attól válik titokzatossá a táj,a fák,a bérház, hogy Faber pont az ellentétét festi annak,amit mi a va

 Magyarországnak sok szép hegysége van. Szeretem a Bükköt, a Zempléni-hegységet, a Pilist- mindenek-mindnek megvan a maga sajátos hangulata. Mégis: legromantikusabb hegységünknek a Bakonyt tartom. Valami furcsa, misztikus hangulat, lelkünket izgalomban tartó borongós sötétség uralkodik itt, no meg emléke az ide menekülő betyároknak, a harcos történelemnek, no és az itt született, hatalmas életművet megalkotó íróknak. Aki a Bakonyban jár, igazából kul-túrát tesz: hagyja, hogy megérintse őt a magyar múlt máig fújó szele.  A már említett író-egyéniségek kapcsán figyeltem fel Lak István: Barangolás a Bakonyban című cikkére. Ez voltaképpen beszámoló egy túráról, melyet 1988-ban a Vakok és Gyengénlátók Wesselényi Sportkörének Turista Szakosztálya szervezett. A cikk pedig a Vakok Világa című lap 1988/8-9.számában jelent meg.  Útibeszámolót írni tudni kell. Szépen, lassan, mint ahogy a zsákmányára leső macska oson, kell rávezetni a Tisztelt Olvasót magára a lényegre, a turisztikai célpontra, a

 Olvasom a Természetgyógyász 2005.novemberi számának 40-41.oldalán -tamás- cikkét,melynek címe:Krónikus betegségek-karmikus terhek. Olvasom és hüledezek. Örülök egyfelől,mert Szerző a betegségeket a szellemi hátterükkel együtt véli gyógyítandónak. Ezzel semmi baj. Még azt sem tartom bajnak,ha valaki hisz a reinkarnációban és karmában,több milliárdan hisznek benne a világon. Azzal azonban,amely következtetést a cikk Szerzője mindebből levon,nem érthetek egyet. -tamás-szerint ugyanis betegségeinktől úgy szabadulhatunk meg,ha kisöpörjük a tudatalattinkat. "...mindenkinek arra kell törekednie,hogy lehetőleg gyorsan és tartósan megszabaduljon jelenlegi,tudatalattijában zajló programjától". Azt gondolom,hogy nem feltétlenül a tudatalattimban kell keresnem az influenza vagy a gyomorrák ellenszerét. Fizikai betegségeket gyógyítani,vírusok,baktériumok ellen fellépni leghatásosabban az orvostudomány fizikai-kémiai eszközeivel lehet,legalábbis eddigi rövid élettapasztalatom ezt igazolja

 Aki azt gondolja,hogy a napkollektor valami új dolog,az rosszul gondolja. A Nők Lapja című kitűnő hetilap 1979/40.számának hátoldalán,a "Heted 7 Országból"című fotórovatban láthatunk egy fényképet,az alábbi képaláírással: Napfűtés előnyben-a családi házon napfénykollektorok. A ház tetején 15 darab kollektor látható. A képet az MTI Külföldi Képszolgálat készítette,de hogy hol és mikor,azt nem tüntetik fel. A fekete-fehér fotón egy európai külsejű ház látható. A lényeg:napkollektort már az 1970-es években is használtak,úgy feltételezem,nálunknál környezettudatosabb nyugat-európai országokban. Csak akkoriban a média még nem karolta fel a környezetvédelem ügyét,mint ma.21.századi emberként azt mondom:lehet,hogy akkoriban kellett volna erről többet beszélni-illetve mutatni. 

 Amióta létezik a világon olyan,hogy média,alkotók és kritikusok ádáz vitái verik fel az emberi kultúra méltóságteljes csendjét. 1979-ben,a Nők Lapja 40.számának 21.oldalán Galsai Pongrác fakad ki, a kritikusok védelmében. Az MTV kulturális műsorának,a Nézőpontnak, egyik adásában ugyanis a tévések kritizálták a kritikusokat. Három dolgot vetettek szemükre: 1. Túl kevesen vannak. Galsai erre joggal kérdezi,mennyi lenne az elegendő. 2. Nem veszik figyelembe az alkotók technikai és szervezési problémáit. Galsai erre nagyon találóan azt írja,hogy a művészetben a végeredmény számít,a zeneszerzőtől sem kérdezik,van-e csúza. 3. Nem ismerik eléggé belülről a tévézést,mint mesterséget. Megmaradnak nézői szempontoknál. Galsai erre azt válaszolja,hogy mi más is lenne a kritikus,mint néző. Ha a rendező belülről,saját műhelyéből szeretne kritikát,akkor írjon ő maga. Galsai Pongrác írói stílusát eddig is szerettem,de ez a legcsípősebb írás,amit ezidáig olvastam tőle. Élmény. Tehát:Nők Lapja,1979/40.

 A VidékÉRT Magazin, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat kiadványa, tudomásom szerint eddig egyetlen számot ért meg, pedig- véleményem szerint- szükség lenne ilyen kiadványra, rendszerességgel is. Pláne, ha olyan kitűnő cikkeket olvashat az ember, mint a 30-34.oldalon található Mert a vidék soha nem állhat le. Vidékfejlesztési jó gyakorlatok a koronavírus árnyékában című.  A cikk megyénként felsorolja azokat fontosabb mezőgazdasági ötleteket, fejlesztéseket, melyek a pandémia idején valósultak meg. Van itt öntözési mintaprogram Bács-Kiskun megyéből éppúgy, mint szőlősgazdák számára felújított út Hevesből, vagy Napkoron ( Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) nyílt vadhúsfeldolgozó, üzem, prémium minőségű árukkal. Az egész cikk arról szól, hogy bár a helyzet nehéz, Magyarország mégis tud továbblépni: innovációban, korábbi elmaradások pótlásában, öntözésben, előfinanszírozásos zöldség-vásárlásban ( ezt zöldségdoboznak hívják, Vas megyében találkozhatunk vele), és még megannyi másban. Szóval, nagyon

 Ha valaki szereti a mély pszichológiát és egyben kemény társadalmi kritikát ötvöző filmeket,akkor ne mulassza el a román Adina Pintilie:Ne érints meg!(Touch Me not!) című filmjét. A főhős,Laura (Laura Benson) komoly szexuális problémával küszködik:nem tűri az érintést. Pszichológusa javasol neki egy sajátos terápiát-hogy ez mi,azt itt nem áruljuk el,tessék megnézni a filmet! Pintilie filmjének hangulata szerintem-egyszerűen nem jut eszembe pontosabb kifejezés-kesernyésen franciás. Minden megdől,amit Európában a szexualitásról tanítanak,illetve amit a mainstream média erről a pubkikumnak közvetít. Laura világa annyira egyedi,mégis:mindannyiunkra jellemző,hogy minden nező csak tanulhat ebből a filmből. Nők,férfiak,idősek,fiatalok egyaránt.