Írott és elektronikus média régen és ma

 Egy nagyon jó összefoglaló cikk jelent meg Jugoszlávia második világháború utáni történetéről. A délszláv állam ( mely 1924 óta létezett) 1945 után külön utakon járt: sem a nyugati kapitalista, sem pedig a Szovjetunió uralta kelet-európai övezethez nem csatlakozott. Tito marsall, a jugoszláv partizánok vezére és 1945-re az ország első számú politikai vezetője már 1945.május 21-én Ljubjanában elmondta, hogy nem akarja, " hogy belekverjenek a befolyási övezetkért való alkudozásba".  A cikkből megtudhatjuk, hogy már 1945-ben komoly surlódások voltak a szovjet és jugoszláv katonai vezetés között, képet kapunk arról, hogyan lettek elsőszámú ellenséggé a csetnikek. Elcsodálkozunk azon, milyen hatékonyan szervezte meg Tito marsall a hadseregét. Nagyon fontos, hogy a szövetségesek, különösen az angolok nyomására, II.Péter király tárgyalásokba kezdett a felkelőkkel. Ugyanakkor az utolsó bekezdésből kiderül, hogy az 1945 utáni jugoszláv állam éppolyan kökeményen kommunista állam volt,

 Megoszlanak arról a válemények, hogy jó volt-e fiatalnak lenni a 20.században. Azt gondolom, a mai fiatalok közül kevesen cserélnének azokkal a sraácokkal, akik a volt Jugoszláviában építőtáborban dolgoztak. Az építőtáborok az 1945 utáni kommunista rendszerekben  voltaképpen kötelező nyári ingyenmunkát jelentettek a továbbtanulni készülő fiataloknak.Nem volt éppen jó ajánlólevél, ha valaki nem vett részt ilyesmiben. A Képes Ifjúság című magazin ( a kor viszonyaihoz mérten szabad, valójában telis-tele van propagandával) 1976.szeptember 8-i számában olvashatjuk Dudás Károly cikkét egy ilyen építőtábor programjáról.Ébresztő 4 órakor, 5 húszkor indulás munkába, 13 óra húszkor volt ebéd, és 14 óra 30-kor volt vége a munkaidőnek. Ráadásul nehéz fizikai munkát kellett végezni, több, mint nyolc órán keresztül.  Szóval, a mai srácok ezt már nem csinálnák...

 Újvidék és Pétervárad:két város egymással szemben,a keskenyedő Duna két partján. A Magyar Turista című folyóirat 2004.áprilisi számában olvashatjuk Harsáczki György és Soltis Őszike írását Mindent túlélő hidak címmel. Megtudjuk,hogy már Szulejmán szultán és százötvenezres serege is a péterváradi pontonhídon kelt át,mikor Mohács felé tartott. Meg hogy a törökök jó hídépítők voltak  Mária Terézia uralkodásának idején lendületet vett a hídépítés. A második világháború pusztítása után Tito marsallról,a kommunista Jugoszlávia vezetőjéről nevezték el az új hidat,ami a 20.század végén újabb légitámadások célpontja lett. Azóta pedig pontonhídon lehetett közlekedni a két város között.És elkezdték a péterváradi erőd régészeti feltárását. Érdekesség,hogy 1716.augusztusában a várat ostromló törökök rossz égi jelnek vették a hirtelen hóesést és abbahagyták az ostromot. A cikk kiváló, a fotók nemkülönben,egy kis  térképet el tudnék képzelni,csak olyan illusztratívat,de enélkül is teljesen érthető m

 1999-ben a NATO tagállamai támadást inéztek Jugoszlávia ellen. Szomszédos ország lévén,Magyarország igencsak érintetté vált a hadműveletekben. Ahogy az már lenni szokott,kis hazánkban lábra kapott a pesti pletyka,miszerint a magyar haderő nem képes megvédeni a magyar légteret,stb. Ezen félelmek eloszlatására a magyar katonai vezetés sajtótájékoztatót tartott,ahol jelen voltakba fontosabb írott és elektronikus sajtótermékek képviselői. A Top Gun folyóirat képviseletében jelen volt Kővári Gábor is. Megjelent írása:Készūltség!Első fok...indít...gurul...felszál! In:Top Gun,1999/7.,32-33.o. A cikk nagyon jól bemutatja a MIG-29-esek jó szereplését,azt,hogy a pilóták vészhelyzet esetén szinte azonnal felszállnak és a probléma helyére repülnek. Bemutatja a sajtótájékoztató helyszínén megtekintett Mi-24-es harci helikoptereket. Ami miatt Kővári Gábor aggódik,az a technológiai inkompatibilitás a NATO fegyverzete és a magyar haderő fegyverzete között. Majd a cikk végén a Szerző egyértelműen pozi