Írott és elektronikus média régen és ma

Kovács Vilmos( 1929-2017) grafikus plakátokra specializálta magát. Méghozzá filmplakátokra. A Magyar Iparművészet 2018/4. számában részletes beszámoló olvasható a Műcsarnokban rendezett kiállításából, amely nem más, mint Kis magyar Filmtörténet. Olyan, kitűnően megalkotott plakátokat láthatott a nagyérdemű, mint a Koldus és királyfi című Mark Twain- filmadaptáció plakátja, vagy mint a nyolcvanas évek nagy sikerfilmjének, a Piedone Hong-Kongban című, művészileg nem éppen veretes opusának hirdetménye. Kovács Vilmos alkotásai realisztikusak, s ha kép zőművészetben beszélhetünk mágikus realizmusról, akkor azok. A népies, az urbánus és a techno-motívumok egymás mellett élnek, békés Kovács Vilmos- ságban. Olyan művész volt ő, aki valóban saját világot teremtett. És ezt a világot, Istennek hála, mások is élvezik. Itt pedig a folyóirat weboldala: magyar-iparmuveszet.hu . Ha rákattintanak ( 2019.szeptember 19.), nagyon szép virtuláis válogatást láthatnak. 

A National Geographic Magyarország 2003.júniusi száma igencsak szívbemarkoló. hosszasan foglalkozik az indiai kasztrendszeren kívül rekedtek, a páriák életével. A páriák Indiában a leginkább megvetett emberek, csak a legalja foglalkozásokat végezhetik, nagyon ritka esetben tanulhatnak. Szemeteseket pucolnak, csatornát tisztítanak, elképesztő higiéniai viszonyok között élnek. Rendszeresen bántalmazzák őket, főként, ha a kutakat használják. Mutatnak egy embert, aki mindkét lábát elvesztette, úgy megverték a felsőbb kasztbeliek. Azért szívet tépő ezeket olvasni a NG-ban, mert az ember tényelg csak sajnálkozni tud. Ezek az emberek valóban nem tehetnek arról, mi lett belőlük. Nem ők alakítják sorsukat. Ráadásul a hindu vallás- mely szerint mindenki volt valaki egész életében- úgy tekinti őket, mint bűnösöket. Hiszen ha egy lélek páriaként születik újjá, akkor csakis bűnös lehet. Félelmetes, de realista. Szeretem a National Geogrphicot. A világ vezető ismeretterjesztő nyomtatott médium