Írott és elektronikus média régen és ma

 Ördögh Szilveszter a magyar irodalmi élet egyik legeredetibb alakja volt. Nemcsak regényíróként,de szerkesztőként is letette névjegyét. A rendszerváltás után politikai szerepet is vállalt.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában a fiatal és tehetséges íróval Görömbei András,az akkor fiatal és tehetséges irodalomtörténész beszélget.Az írás címe:"...nemzedékünk eddig még nem próbáltatott ki". Az interjú legmaradandóbb és a 21.századra is érvényes gondolatai a következők:egy kortárs irodalmi műnek úgy kell feltűnnie,mint a buzgár,azaz át kell szivárogni a gátakon. Ördögh azt is vizionálja,hogy hamarosan (1977-ben járunk) jön egy nemzedéki robbanás a magyar irodalomban. És jött hamarosan Esterházy és Nádas. Az is örökérvényű gondolat,hogy egy nemzedék csak úgy találhatja meg önmaga hangját,ha megbecsüli az előző nemzedékeket. Ez így is van.  Megszívlelendő gondolatok,irodalomtörténet és társadalmi kitekintés. Kitűnő interjú. 

 Kezd kialakulni a magyar irodalom történetiségében egy Kosztolányi-Ottlik, Pilinszky-Esterházy, Nádas vonal.Akiket az ő irodalomfelfogásuk érdekel, annak érdemes elolvasni a Vigilia folyóirat 1978/5. számában megjelent esszét, melyet Ottlik Géza írt, címe pedig: Kosztolányi novelláiról.  Ottlik ( aki elsősorban az Esti Kornél-novellákból indul ki) kiemeli, hogy minden egyes újraolvasáskor egyre többet és többet kapunk Kosztolányiból. Találóan fogalmaz Ottlik: " horzsolgat bennünket" Kosztolányi elbeszélő művészete. Ottlik hangsúlyozza az életrajziságot, Szabadka szerepét, próbálja alkalmazni az "érzet" szót a Kosztolányi-novellák által keltett hatásra. Álombeliség és valóság együttélélse, valami újfajta romantika,mérhetetlen valóság, a boldogtalanság vállalása, paradox módon úgy, hogy boldogságáról vall. A létezés minden percét megéli, olykor élvezi, a Kosztolányi-próza pedig éppen olyan öncélú, mint a költészet.  Egy irodalmi nagyság írt esszét egy másik irodalmi