Írott és elektronikus média régen és ma

A Timóteus c. adventista keresztény folyóirat 1998.decemberi számának 3.oldalán érdekes cikk olvasható a tv-függésről. Egy amerikai médiakutató azt írja,egy hatéves gyerek több idő tölt el a tévé előtt,mint amennyit valaha is beszélgetni fog a szüleivel. Mi erre a megoldás?Egy másik kutató,bizonyos Dick Rolf szerint a szülők beszélgessenek a gyerekkel,és osszák meg velül a bibliai értékrendet. A cikket olvasva két kérdés,pontosabban:véleményszerű megállapítás, jut eszembe: 1. Ha ez ilyen egyszerű,akkor a hitben nevelt keresztény gyerekek között miért vannak médiafüggők? 2. Sajnos,sok családban már nem a gyerek a médiafüggő,hanem a szülő. Anyuka agyba-főbe nézi a sorozatokat,meg "közösségileg kommunikál"a barátnőivel. A gyerek azt hiszi,hogy ez a normális,így aztán átveszi a viselkedésmintát. Sajnos,keresztény családban is láttam már ilyet. Ilyenkor mi a megoldás? Ja:a cikk még az internet elterjedése előtt született...

A karizmatikus egyházak egy része-és akinek nem inge,ne vegye magára!-az utóbbi időben valósággal beleszeretett az ingatlanépítésbe. Azt gondolják,kizárólag hatalmas sportcsarnokokban,imacsarnokokban stb. lehetséges sikeres evangelizációs összejöveteleket,istentiszteleteket tartani. Kezembe került a Timóteus c.folyóirat 1998.decemberi száma. Ennek hátoldalán olvasható egy beszámoló Szilvási Tibor tollából. A cikk szerzője Pakisztánban tartott istentiszteletet,részben hívő keresztényeknek,részben frissen megtérteknek. Nincs ám csiriviri sportcsarnok,meg kiglancolt zenekar. Szabadtéren zajlik minden,a résztvevők a földön ülnek, és rizset esznek,kézzel. A technikát mindössze 2 darab tölcséres hangszóró képviseli. Az istentisztelet mégis sikeres,2-300 résztvevő van jelen,akik átadják életüket Krisztusnak. Nem kell tehát feltétlenül hipermodern sportcsarnok ahhoz,hogy keresztények legyünk. Elég a nyitott szív. Amint az Ige is mondja:"Szívvel hiszünk az igazságra..."