Írott és elektronikus média régen és ma

 A labdarúgó Európa-bajnokságon sorra esnek ki a nagycsapatok. A Cristiano Ronaldoval és még számtalan kitűnőséggel felálló portugálokat a ma már nagycsapatnak számító Belgium ejtette ki. A meglehetősen középszerű játékot produkáló Hollandia viszont a nemzetközi elitbe nem tartozó Csehország ellenében verzett el. Svájc pedig tizenegyesekkel ejtette ki a Griezmannal,Mpabbéval és Benzemával felálló Franciaországot.A váratlan kiesések kapcsán pedig gyakran olvashatjuk,hogy a "média leszedte a keresztvizet"a játékosokról,de legfőképp a kiesett csapatok szövetségi kapitányairól,gondoljunk itt a holland Frank de Boor-ra.  Vajon jogos a média kritikája?Részben persze igen,hiszen top klasszis futballistától minden körülmények között elvárható,hogy komolyan vegye az éppen aktuális ellenfelet és jól játsszon. A topcsapat kapitányától pedig elvárható,hogy épkézláb taktikát találjon ki.Van azonban egy tényező,amit a topcsapatok bírálói nem,vagy csak ritkán vesznek figyelembe. A jelenlegi

Mindig örülök, ha komoly formában bukkan fel a hazai médiában az oktatás kérdése. A Magyar Idők 2018.július 20-i számában egy államtitkár nyilatkozik, és végre, politikusként úgy beszél, ahogy az szám íze szerint való. Az elmúlt évtizedekben az oktatásról folytatott politikai-társadalmi viták egyik kardinális kérdése volt az, hogy túl vannak-e erőltetve a tanulók. A liberálisok rendre csökkenteni akarták a tananyagot, a konzervatívok erre mereven ragaszkodtak a meglévő struktúra megőrzéséhez. Most, 2018-ban, hegeli nyelven szólva, eljött a szintézis ideje. Bódis József oktatási államtitkár szerint nem csökkenteni vagy növelni, hanem súlyozni kell a tananyagot. OK! Merthogy vegyük például a történelmet. A gimnazisták tanulják Kheopsz fáraót, a Gracchusokat, Sullát- de nagyon keveset tudnak a kelet-európai kommunista rendszerekről. Szerintem fogalmuk sincs, ki az a Gierek vagy éppen Dubcek. Pedig a közgondolkodást inkább az utóbbiak foglalkoztatják, mint az ókori reformerek. Szerintem i