Írott és elektronikus média régen és ma

Endrei Judit sokunk számára volt a " kedvenc tévés":nagyon intelligensen,mindig empatikusan, ugyanakkor kellő távolságtartással közeledett az általa feldolgozott témákhoz, feladatokhoz. Számomra ő egy igazi karizmaztikus asszony, olyan, akire nem lehet nem figyelni. Éppen ezért örömmel olvastam a Nők Lapja 2022.november 16.i számában Hulej Emese interjúját Endrei Judittal. Címe:"Minden napban legyen valami jó".  Szó esik az interúben a természetességről, az országjárásról, arról hogy mit adott Judinak az elvégzett coach-iskola.Szó esik a sztárságról,illetve a néző és a televíziós személyek közötti érzelmi kötődésről. Az aktív nyugdíjas-élet fontossága is előkerül, mint ahogy az is, hogyan hatott Judit szeméyiségére a sok külföldi utazás ( több, mint 50 országban volt). Megtudhatjuk, mit ért Judit küldetésen, miért vallja azt, hogy a döntés a legfontosabb. És azt is megtudjuk, miért szeret annyira Endre Judit gyalogolni.  Kiváló interjú, szerintem a világ bármelyik

 Amióta létezik a világon olyan,hogy média,alkotók és kritikusok ádáz vitái verik fel az emberi kultúra méltóságteljes csendjét. 1979-ben,a Nők Lapja 40.számának 21.oldalán Galsai Pongrác fakad ki, a kritikusok védelmében. Az MTV kulturális műsorának,a Nézőpontnak, egyik adásában ugyanis a tévések kritizálták a kritikusokat. Három dolgot vetettek szemükre: 1. Túl kevesen vannak. Galsai erre joggal kérdezi,mennyi lenne az elegendő. 2. Nem veszik figyelembe az alkotók technikai és szervezési problémáit. Galsai erre nagyon találóan azt írja,hogy a művészetben a végeredmény számít,a zeneszerzőtől sem kérdezik,van-e csúza. 3. Nem ismerik eléggé belülről a tévézést,mint mesterséget. Megmaradnak nézői szempontoknál. Galsai erre azt válaszolja,hogy mi más is lenne a kritikus,mint néző. Ha a rendező belülről,saját műhelyéből szeretne kritikát,akkor írjon ő maga. Galsai Pongrác írói stílusát eddig is szerettem,de ez a legcsípősebb írás,amit ezidáig olvastam tőle. Élmény. Tehát:Nők Lapja,1979/40.