Írott és elektronikus média régen és ma

 A hagyományos euro-amerikai filmgyártás az emberek lelki szenvedését általában és olykor-olykor giccsesen ábrázolja. Könnyek mindenütt,fájdalomtól őrült arcok,vonaglás és reszketés. Ilyen filmeket nézünk általában. Láttam viszont egy nagyszerű koreai filmet,az angol címe:Missing,magyarra talán úgy lehetne fordítani:Az eltűnt gyermek. A filmet bizonyos E.Oni rendezte. A cselekmény középpontjában egy fiatal anya áll,akitől volt férje el akarja venni közös gyermekük felügyeleti jogát. Az anya,mivel dolgoznia is kell,kínai bébiszittert fogad. Aki aztán elrabolja a gyereket. Hogy aztán a bébiszitter kapcsolatban áll-e az apával,azt ki-ki maga döntse el. Vagy még jobb,ha megnézi a filmet,angolul.  Azért érdekes ez a film,mert Um Ji-won alakítása megmarad a szívekben. Nem teátrális,nem szenvedő,legalábbis abban az értelemben,ahogy mi ezt emberileg megszoktuk. Szinte néma. Csak megy előre,keresi a gyermekét. Még ha harcos,akkor is szelíd. Engem lenyűgözött,szerintem nem vagyok egyedül. Úgyhog

Hogy őszinte legyek, lett volna éppen más programom is, de utólag sem bánom, hogy otthon maradtam és néztem az m4 sport közvetítését. Németország-Dél-Korea- hát, ez papírforma szerint legalább kettő-null, de inkább három. Vagy éppen négy -egy. A németek támadgattak is, a koreaiak beálltak védekezni a saját tizenhatosukra, és nekik lett igazuk, az első félidőben Löw mester fiai inkább csak keresték a kaput, semminthogy megtalálták volna. A szomszédom ekkor azt mondta, hogy meglepi lesz. Én meg nem hittem neki, mert a németekről ugyabér tudjuk, hogy még az utolsó másodpercben is képesek két gólt lőni. Thomas Müller akkora zseni, hogy bármikor bármelyik percben elsülhet a lába, és akkor fél Európa örülni fog, főleg azok, akik megtették a meccset, a biztos haszon reményében. A második félidőben, a rendes játékidő lejárta után, a koreaiak két gólt szereztek. Egyiket úgy, hogy a reaktivált Neuer kint szaladgált a félpályán. Gondolom, erre bepöccentek az ázsiaiak, hogy na, ezt azért már ne,