Írott és elektronikus média régen és ma

 2024.augusztus 18-án elhunyt az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb alakja,Alain Delon. Mivel nem vagyok sem filmkritikus,sem filmesztéta,csak azt írnám le nagyon röviden,hogy nekem,mint egyszerű nézőnek,mit is jelentett Alain Delon. 1. Egy igazi 20.századi vagány volt,olyan színész,akit remek külsővel és elképesztő személyiséggel áldott meg a sors,ugyanakkor játszani is tudott. Méghozzá jól. 2. A két kedvenc filmem,amiben láttam:a Borsalino és a Zsarutörténet. A Fekete tulipánért annyira nem rajongtam,úgy éreztem,túlzottan is a sármjára és nem a játékára volt kihegyezve. 3. Egy igazi européer volt,aki bejátszotta a kontinenst. Ugyanakkor mindig volt benne valami franciás. Nekem ezt jelentette Alain Delon. Nyugodjék békében!

 A Magyar Teátrum című színházi tematikájú folyóirat 2020.októberi számának 24.oldalán remek kritikát olvashatunk a Mikó Csaba-Závada Péter szerzőpáros által írt Sándor Mátyás című musicalról és annak dunaújvárosi premierjéről. Megtudjuk,hogy Jules Verne-mert az ő regényéből készült a zenés színházi mű-nem konkrét személyről mintázta magyar hősét,hanem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tipikus karakterét kívánta ábrázolni általa. Mit is mondhatunk:a kísérlet igencsak remekül sikerült. A musical szerzői aztán elmondják,milyen elvek szerint alakították a darab zenei-és szövegvilágát. Szerintük azért kellett ebbe a darabba sok modern zene,mert Sándor Mátyás egy klasszikus-romantikus figura,ezt kellett ellenpontozni egy mai,modern zenével. Megtudjuk a cikkből azt is,milyen meglepetés várta Őze Áron igazgatót a premier után.  A kitűnő,mértéktartó ugyanakkor figyelmet és érdeklődést ébresztő írás elolvasása után nekem az jutott eszembe,miért tudott egy 19.szazadi francia reg...