Írott és elektronikus média régen és ma

 Kondor Béla neve ma már legendának számít, mint az irodalomtörténetben, mind a nemzetközi képzőművészeti életben. Sajátos világát sokan kedvelik.  Nagyon furcsa dolognak tartották ám akkor ( Kondor Béla 1931-1972, között élt), hogy valaki több művészeti ágban is tehetséges. De volt valami, ami összekötötte egymással Kondor grafikáit és verseit. Ez pedig a látás.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban jelent meg( 2000/3. szám, 74.oldaltól)  Varga Emőke :Látás és látvány. Kondor Béla verseinek és képeinek komparatív megközelítése című tanulmánya. Aki figyelmesen végigolvassa ezt a tanulmányt, megérti, miért tartotta Kondor ( és még sok korabeli francia filozófus) a látást afféle értelem nélküli dolognak, amikor is az agy sajátos munkát végez. A látás, a nézés Kondor szerint már önagában is gondolkodtató, rendszerező tevékenység. Aki lát, néz, figyel, az valamiféle struktúrát hoz létre pusztán azáltal, hogy néz. Nincs szüksége másodlagos, elemző intellektusra. Van a magy

 Az Új Írás című folyóirat 1975.májusi számának 80-82. oldalán jelent meg Illyés Mária: Barcsay Jenő rajzairól című írása. Nagyon magas szintű képzőművészeti jártasságról tanúskodó írás. Szakértőként elemzi az akkor hetvenöt éves mester rajzait, rézkarcait. Ám felvet egy ennél általánosabb, a képzőművészet egészére kiterjedő kérdést is. Mégpedig azt, hogy egy festő munkásságában milyen viszony áll fenn a rajzok és a " valódi" festmények között.  A reneszánsz kortól kezdve a rajzot a festészet afféle előiskolájának, az anyaggyűjtés legjobb módjának tartották. Vannak festmények, melyhez több száz grafikai előtanulmány készült. Később aztán ez a viszony változott, a grafika, a rézkarc mindinkább önálló művészeti ággá vált ( recenzens hozzáteszi: ez nem kis részben a 16.században megjelenő új tudománynak, a térképeszetnek is köszönhető.A koraújkori térképek valóságos művészeti alkotások.). A festészet és a rajz mindinkább elvált egymástól, s bár az olajfestményekhez, akvarellekhe

 Nem tudom, Önök miképpen viszonyulnak  modern képzőművészethez, nekem tetszenek a kreatív ötletek, egyfajta sajátos szellemi korlátlanság, vagy legalábbis annak illúziója. Az Új Művészet folyóirat 2004.szeptemberi számában olvashatjuk Lóska Lajos beszámolóját a XXII. Miskolci Grafikai Biennáléról. Orosz Csaba itt állította ki Alkímia házilag IV. című computergrafikáját.  Lenyűgözően kreatív, mondhatni: zseniális, csak manapság annyira inflálódtak a jelzők, hogy nagy szavakat használni már nem sikk. A kép bal oldalán kábelek futnak, ezek egy része mandarinokhoz és krumplihoz csatlakozik, másik része nem csatlakozik semmihez. A kép jobb oldalán pedig fekete háttérben gy piros-fehér száj látható, gondolom, ez szimbolizálja az utasítást adó embert, de lehet a magától működő, önmagának utasítást adó mesterséges intelligencia szimbóluma is.  Nem láttam még képzőművészeti alkotást, mely egy képben, ennyire tömören és kifejezőn elmondta volna, milyen is ez a mai korunk.  Ugyanebben a cikkben