Írott és elektronikus média régen és ma

 Az 1980-as évekre sokféleképpen emlékezhetünk.Lehet nosztalgikusan, lágy szívvel siratva az elmúló fiatalságot. Lehet, amolyan " kulturális módon", felemlegetve az akkori világhírű filmeket, zenészeket, együtteseket, hogy hej, bezzeg annak idején...Lehet történelmileg ( ez volt a hidegháború lezárulásának időszaka), és sok-sok egyéni módon, hiszen mindenki másképp él meg egy adott korszakot.  Nick Love amerikai rendező elképesztően eredeti, humoros filmet - pontosabban: tévésérozatot- forgatott a '80-as évekről. A Malice nevű város című tévésorozat, sajnos, krtikailag kissé elsikkadt a nagyobb költségvetésű, jobban sztárolt filmek között, pedig nem akármilyen élményt nyújt. Ironikusan idézi fel a nyolcvanas éveket, magát a retrót, mint jelenséget, facsarja ki, és tart elénk, " retrózók" elé görbe tükröt. Folyton azt kérdezgeti tőlünk, nézőktől: gyerekek, ebben az egészben Ti mit élveztetek? Ugyanakkor ez a kérdésfeltevés inkább csodálkozó, szeretetteljes, nem p

Az amerikai elnökök és elnöknék mindig is szerettek celebekkel találkozni, annak ellenére, hogy nem voltak jó véleménnyel a mindenféle énekes és egyéb népségről. A Reader's Digest 2013.szeptemberi számában, Craig Brown tollából, három ilyen találkozásról olvashatunk. - Richard Nixon és Elvis Presley - Nancy Reagan és Michael Jackson - Marilyn Monroe és Nyikita Hruscsov Nekem a legjobban Nancy Reagan tetszett, egyenesen kioktatta Michael Jacksont, hogyan kell viselkedni. Ez Michaelnek soha nem volt erőssége. Az is beszédes, hogy MJ sírva fakadt, mikor kiderült, hogy nem gyerekek lesznek a fogadáson. Az azóta történetek figyelembevételével csak annyit mondhatok: Huha... Az sem volt semmi, ahogy Marilyn Monroe, a kor ünnepelt filmcsillaga osztotta ki a Szovjetunió első emberét. Kit érdekel a kommunizmus, ha a főnök ilyen csúnya... A legjobban szerint Nixon elnök boldogult Elvis Presley-vel. Egyszerűen úgy viselkedett vele, mint egyik férfi a másikkal. Az elnök megmutatta Presle