Írott és elektronikus média régen és ma

A Theologische-Praktische Quartalschrift Linzben megjelenő keresztény folyóirat, általában az istentiszteleti gyakorlattal kapcsolatban közöl írásokat. Az 1977/1. számban olvashatjuk Winfried Blasig: Dialógust a prédikáció helyett című írását. Blasig ebben arról ír, hogy az istentisztelethez hagyományosan hozzátartozó prédikáció helyett más, szerinte korszerűbb igehirdetési formákat kellene alkalmazni. Például: hívek és pap kötetlen beszélgetése, csoportfoglalkozások, stb. A legelképesztőbb javaslat a diavetítés. A helyzet az, hogy az istentiszteleti rend efféle felforgatása inkább az ún. liberális kereszténységre jellemző. Semmi értelme nincs a prédikáció megszüntetésének. Az, hogy a hívek egy része nem képes figyelni, azért nem a prédikátor vagy az egyház a hibás. Azt gondolom, 12 éves kor felett már képesnek kell lenni arra, hogy a Hívő odafigyeljen Isten beszédére. A prédikációt még a nagy karizmatikusok (Billy Graham, Kenneth Hagin és mások) sem hagyták el. Szóval, az egész ötl

Ady Endre legnagyobb tragédiája, hogy nem volt jó ember. a költői zseni mellé nem társult kellő empátia, társadalomérzék. A géniusz elvérzett az élet útvesztőiben. Jól mutatja ezt a Budapesti Naplóban 1907.szeptember 20-én kelt cikke is. Ady ebben az írásában egy papot dicsőít, aki szembefordult saját egyházával. Állítólag Törökszentmiklóson szolgált ( ezzel Ady leleplezi az illetőt, hiszen nem valószínű, hogy 1907-ben sok pap szolgált volna  Törökszentmiklóson), követelte, hogy osszák fel a katolikus egyház földbirtokait. Az igaz, hogy ebben az időben a katolikus egyháznak irtózatos méretű birtokai voltak, de ez az egész nem a földosztásról szól. Ez az 1907-es cikk a magyar kultúrharc egyik első megnyilvánulása. Ady és idealista szabadkőműves köre szekularizálni akarta a magyar társadalmat. Eltörölni a szakrális értékeket, egy felvilágosodáson alapuló ideológiát általános érvényre emelni. Sajnos, a Budapesti Napló teret engedett ennek az eszmeiségnek. Mindezen túl: a cikk hangvéte

Bibel und Liturgie, azaz: Biblia és liturgia. Ausztriában megjelenő katolikus keresztény folyóirat. Az 1979/1. számban olvashatjuk Norbert Höslinger ágostonrendi kanonok írását, aki erőteljesen kritizálja a korban érvényben lévő gyülekezeti gyakorlatot. Szerinte a plébánosok programja túlzsúfolt, a hívők sok esetebn nem a hittel, hanem közösségi ügyekkel foglalkoznak, a papok sok esetben fegyelmezetlenek, és általában: az egyházi rendnek, a gyónáson kívül, nincs személyes kapcsolata a hívekkel. Höslinger nem túl optimista a jelent illetően. Pedig- mint írja-. az egyház élete voltaképen a plébániákon zajlik. Itt kellene a katolikus egyháznak megerősödnie. Azt azonban Höslinger atya sem tudja, hogyan. Recept nincs, mint ahogy a történelmi egyházak esetében annyi minden más problémára nem találtak gyógymódot. Ezért aztán a történelmi egyházak, de különösen a katolikusok, jelentős pozíciókat vesztettek. Üres a templom. Hogy ebből hogyan lesz kiút a 21. században? Hát, azt nem nekem ke

Nem hittem volna, hogy Barnaby felügyelő még egyszer visszatér. Pedig ez történt, a TV4 csatornán új részekkel jelentkezett a Midsomer Murders ( magyar fordításban: Kisvárosi gyilkosságok) klasszikus angol krimisorozat. John Nettles visszavonulása után átvette helyét Neil Dudgeon. Azt kell mondjam, nem romlott a sorozat színvonala. Az új Barnaby felügyelő nem olyan joviális, viszont korszerűbb, modernebb, dinamikusabb, mint elődje. Alakítása remek. A cselekmény ugyanolyan bonyolult, mint azt már a Midsomer Murders előző évadaiban megszoktuk. A tűzlepke halála című epizódban például megölik az indiai származású iskolaigazgatót, aki nem mellékesen lepkegyűjtő, és a helyi szuperintellegensek klubjának egyik vezetője. Kiderül, az igazgató felesége csalta őt a korábban kirúgott alkalmazottjukkal. Az intelligensklub másik vezetője pedig, pap létére, valami furcsa, tiltott bizniszt művel, de hogy mit, az csak azután derül ki, hogy őt is megölik. Mindeközben egy apa, aki fiát akarja az agy

A Szegedi Evangélikusok Lapja 1932/5. számának tartalmából, a teljesség igénye nélkül: - 50 éves a szegedi evangélikus templom. Ebből az alkalomból ünnepi istentiszteletet tart D.Raffay Sándor püspök. A püspök úrnak Fészekrakás címen olvasható írása a lapban, amely az evangélium tavasza utáni fészekrakásról, azaz templomépítésről szól. - Thomay József emlékezete együttgondolkodás a papi hivatás nehézségeiről is. - Kneffel Sándor egyházgondnok alapos tanulmánya a szegedi evangélikus egyházközség történetéről. Megtudhatjuk, hogy hivatalosan 1836-ban jött létre a szegedi gyülekezet, de a Tisza-parti városban már ezelőtt is éltek evangélikus hittestvérek. - Milyen élethelyzetekben a Biblia mely igéje adhat útmutatást? Pl. Ha gyászod van, olvasd a Ján 14-et. Bűn:51. zsoltár. Veszedelemben vagy: 91. zsoltár. Nagyon levert vagy:34. zsoltár. - Körkérdés az egyház vezetőihez: milyen eszközzel lehet megteremteni a szegedi egyház lelki egységét? Petro Elek szerint az egyháztagok látogatása, a kö

A Szegedi Evangélikusok Lapja a magyar egyházi sajtó egyik kiváló remeke. A 1932/3. számának tartalmából, a teljesség igénye nélkül: - A címoldalon egy mély fohász, Diadalmas Jézus címmel. Csak egy mondatot idéznék: " Halódó életed levert minden sötét hatalmasságot: imádkoztál gyilkosaidért".Elképesztő, hogy mennyire szívből jön. - A 2. oldalon Egyed Aladár lelkész cikke arról, hogy a szegedi evangélikus közösségben nincs rendben a gyülekezeti élet. Sok hívő csak ritkán jár templomba, a segélyben részesülők közül is sokan elhanyagolják az Urat. Nem ismerős ez a helyzet a mai Olvasó számára? - Nagyon aktuális a 3. oldalon Templomjáró cikke. Evangelizációkor előforduló kifogásra talál megfelelő válaszokat. Például: Minek menjek templomba, úgyis tudom, miről beszél a pap? Válasz: én is tudom, milyen a kenyér, mégis, minden nap megeszem. - Egyházi adó: annak idején a presbiteri testület határozta meg, hogy ki mennyi egyházi adót fizet. 30 napon belül lehetett fellebbezni. ( Hú,