Az 1956-os nyári olimpiáról

 A Magyar sporttörténet egyik legizgalmasabb, legkevésbé felderített és rengeteg történelmi tévhitel átitatott eseménye az 1956-os melbourne-i náyri olimpiai játékok. Az IPM 1990.februári számában olvashatjuk Malonyai Péter cikkét, Ki jön haza? címmel, mely segít egy kis rendet rakni az olimpiát illetően.
Megtudjuk, miért nem nevezett labdarúgásban a magyar válogatott. Akkoriban csak amatőrök indulhattak az olimpián, Puskásról, Kocsiról és a többiekről pedig elég nehéz lett volna elhitetni, hogy amatőrök. Részletesen flesolrja a Szerző, milyen eredményeket lrtünk el ( csodálatos volt a magyar tornászok, főként Keleti Ágnes szereplése), s megtudjuk azt is, kik nem jöttek haza. 
Képet kapunk arról, milyen lehetett sportolónak lenni abban az időben Ausztráliában, miközben Budapesten már zajlottak a fegyveres harcok a szovjetekkel. 

A cikk második része Bolvári Antallal készült interjú. A zseniális vízilabdaedző , ekkor még játékos,Ausztráliában maradt, civil pályát választott, egy áruház marketing-igazgatója lett. Pólózott ugyan, de- mint elmondja- a magyarországihoz képest annyira keveset edzettek, hogy attól átalakultak az izmai. Amikor hívták haza, már félt attól, hogyan fogja megállni helyét a világszínvonalú magyar bajnokságban. sikerült neki, sikeres edzői pályát futott be. Panaszkodik a pólóéletben található folytonos veszekedésekre, a kevés edzéslehetőségre. 

Mi viszont nem panaszkodunk a cikkre. Kitűnő. Élő, eleven sporttörténelem. 

(Malonyai Péter: Ki jön haza? Régi dicsőségünk III.rész. IPM, 1990.február, 250-253. o.)