Írott és elektronikus média régen és ma

 Már csak Liechtensteinnel kellene játszanunk... A magyar válogatott, miután oda-vissza legyőzte Szerbiát, az EB-selejtező csport favoritját, nem bírta megtenni az utolsó lépést. A 2023.10.17-én lejátszott meccsen a nálunk jóval gyengébben jegyzett Litvániát  kellett volna megverni, s akkor biztos a továbbjutás. Nem sikerült, harmatgyenge első félidő után a végeredmény 2-2 lett, ennek a döntetlennek a litvánok örülnek, mi meg nem. Évtizedek óta visszatérő tendencia, hogy a magyar futballválogatott nem tud legyőzni olyan csapatokat, melyek a ranglistán nálunk jóval gyengébb pozícióban vannak. Kaptunk már ki az elmúlt években Luxemburgtól, Andorrától, Máltától, Albániától, és még sok mástól.Meg kellene tanulni, hogy kell gyengébb csapatokat legyőzni. Ez egy külön szakma a sporton belül,mely jelentős fizikai-pszichikai rákészülést igényel.  Ajánlom a magyar labdarúgó-válogatott figyelmébe egy teljesen más sportágból bizonyos Portisch Lajos munkásságát. A kitűnő sakknagymester 260 partit j

 A közmédián élőben gyönyörködhettünk abban, hogy a világverő albán labdarúgó-válogatott 1-0 arányban legyőzi a magyarokat. A mérkőzésen volt esélyünk a győzelemre, akkor, ha mindkét helyzetünk bemegy, az albánoknak meg hatból egy sem.  A magyar labdarúgó válogatottnak három nagy mumusa van:a kiscsapatok, középcsapatok,meg a nagycsapatok. Előbbire néhány példa: 1957:vereség az akkor igen gyengécske Norvégiától, igaz, erősen megújított kerettel. 1974:Vereség Finnországtól 1988:Két döntetlen Máltával 1992:Vereség Salvadortól(lehet, hogy 93 vagy 91, valami ilyesmi) Nem tudom a pontos évszámot, talán megbocsátja Kedves Látogató, de játszottunk már döntetlent Liechtensteinnel is, idegenben 0-0. 2017-18:Vereség Andorrától és Luxemburgtól.Aztán itthon Kazahsztán ellen 2-3. És még folytathatnám. A magyar zsenialitás, támadó szellemű kreativitás, úgy látszik, kiscsapatok ellen nem érvényesül.  Három nap múlva játszunk Andorra ellen. Már cidrizek...De azért megnézem a meccset a közmédián. Hátha

A 2020.február 4-i Nemzeti Sport címlapján ott virít a FIFA elnöke ( aki amúgy jogász), Gianni Infantino, és élteti a globális futballt. Kérdés:Nekünk, magyaroknak, jó-e a globális futball? Ha szűklátókörűen nézzük, nem. Az 1980-as években egy magyar labdarúgó-válogatott még simán elverte Algériát,Katart, Törökországot,Luxemburgot, nehezen, de legyőzte Ciprust, Máltát. Kíváncsi lennék, ha ma kellene játszani egymás után ezzel a hat csapattal, vajon mi lenne a magyar válogatott mérlege? De nemcsak a magyar labdarúgásnak nem tett jót a sok távoli kontinensről érkező új ellenfél. Portugália remizett Liechtensteinnel... Ha azonban üzletileg nézzük, akkor a focinak használt a globalizmus. Az Európába érkező afrikaiak új színt hoztak a kontinens focijába, remek válogatottja lett az USA-nak, Törökországnak, Japánnak( (Kína felemelkedése még várat magára)- ez pedig egyre több tévénézőt, szponzort jelent. Az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet, ha a globális futballra gondolunk.