Írott és elektronikus média régen és ma

 A Kortárs Budapesten megjelenő irodalmi és kritikai folyóirat,mind a mai napig megjelenik,van online változata is. Az 1979/6.szám tartalmából szemlézünk. Vas István Domokos Mátyással beszélget a költői szabadságról. Ez sok mindenből tevődik össze:nyelvi szabadság,tartalmi-gondolati szabadság,családi szabadság (pl. milyen mértékben lehet élő személyeket szerepeltetni irodalmi műben). Vas István szerint a két világháború között nagyobb költői szabadság volt,mint ma,azaz 1979-ben!-Weöres Sándor Naphimnusz,Áldozás és Éjszakában,pusztaságban című versei.Mindhárom remekmű-Mátrai László filozófus visszaemlékezik arra,milyen volt a Nyugat folyóirat szerkesztőségi értekezlete Babits Mihály vezetésével-Szabó Magda Tóth Endrére emlékezik-Illyés Gyula nyelv és nemzet kapcsolatáról gondolkodik-Vas István elemzi József Attila:Költőnk és kora című versét-Rab Zsuzsa Triptichon című verse-Kritika Szécsi Margit gyűjteményes kötetéről-Végh Antal:Kilencven perc című regényének részlete annak idején h...

 Az Új Írás című folyóirat 1975/7.száma közli Ferenczy Béninek,a magyar szobrászat és éremművészet mindmáig legnagyobb alakjának Monumentalitás és méret című írását,pontosabban:esszéjét. Ferenczy felidézi Robert Musil osztrák író egyik írását,melyben A tulajdonságok nélküli ember című világsikerű regény szerzője arról ír,hogy Európa nagyvárosaiban nagyon sok a monumentális,ronda emlékmű. Sokszor London vagy Párizs lakói sem tudják,ki mivel érdemelte ki,hogy egy akademikus stílusú szobrász többméteres szobrot szentel neki. Ferenczy szerint-aki alig titkoltan egyetért Musillal- a jó emlékmű emberléptékű. Amit a köznyelvben monumentalitásnak hívunk,az pont a tárgy elszakítása az embertől,a valóságtól. Szerző hosszasan elemzi Michelangelo híres Dávid szobrát. Az itáliai reneszánsz zsenije trükközött a perspektívával:minél közelebb megyünk,annál kisebbnek látszik a szobor. Firenze városi tanácsa teljesen dilettáns módon,egy városhoz közeli mezőn állíttatta fel a szobrot,ezáltal arányait...