Írott és elektronikus média régen és ma

 Számít a házasságban az,hogy a felek iskolai végzettsége milyen?Megdöbbentő,de a magyarországi válási statisztikák szerint igen. A HVG 2019.október 31-i számának 22.oldalán,a hvg ténytár rovatban igen tanulságos statisztikákat olvashatunk. Annak talán örülhetünk,hogy Magyarországon a 2010-es évek végén kb. 51 ezer házasság köttetett évente,s 17 ezer házaspár vált el. A lap közli az elvált párok iskolai végzettségét is,ez viszont megdöbbentő.  2018-ban a mintegy 17 ezer válásból 7493 volt olyan,ahol a felek iskolai végzettsége eltért.Tehát az esetek közel 50 százalékában. Legtöbb esetben a feleség volt diplomás,a férj pedig érettségivel rendelkezett. Ezt követi azon esetek száma,amikor érettségizett feleség vált el szakmunkás férjétől. De 846 olyan eset is előfordult,amikor diplomás férj és érettségizett feleség bontotta fel a házasságát.  Magyar társadalomban,magyar kultúrában tehát igenis számít az iskolai végzettség.Még a házasságban is.Hogy ez jó vagy sem?Mindenki döntse el. Szerin

 A Nők Lapja Psziché 2011.április-májusi számának 66-67. oldalán olvashatjuk Dr.Koltai Mária írását Engedd el a veszteségeid! címmel. A Szerző a veszteség feldolgozásának folyamatszerűségét hangsúlyozza, s e folyamatnak alábbi állomásait különíti el: - emlékezés - szembenézés - megértés - kiengesztelődés - megbékélés - megbocsátás A cikk ezek után az alábbi veszteség-típusokat részletezi: - szégyent gerjesztő esemény a családban -hirtelen halál - baleset -munkahely elvesztése - igen, ez is a gyászhoz meglepően hasonló érzéseket hív elő az emberből - betegség - válás Ismeretet néhány olyan terápiás módszert, melyeket a pszichológusok a veszteség feldolgozásának megkönnyítésére javasolnak. Ilyen pl. a búcsúlevélírás ( a gyászoló leírja, amit a rokon elvesztése kapcsán érez, esetleg, ha van valami miatt, lelkiismeret-furdalása, azt is kiírja magából). Hasznos módszer lehet pl. a székekkel kirakott veszteségsor ( pszichodráma-elemekkel színesített terápia esetén). Nekem legjobban az első

 Pedig Magyarországon több,mint 544 ezer szülő neveli egyedül a gyermekét/gyermekeit. Egy időben nagyon népszerű téma volt ez a médiában,mostanság keveset beszélnek az egyedülálló szülők és gyermekeik problémáiról. Pedig kellene. Ezért is örültem a Nők Lapja 2018/29.számában Rist Lilla és Aszmann Zsanett:Egyedül (nem) megy című,kitűnő és problémaérzékeny írásának. Ami a legfontosabb:Magyarországon az egyedülálló szülő illetve gyermeke semmilyen anyagi vagy érzelmi segítséget nem kap. Norvégiában plusz egy gyermek után kap támogatást az,aki egyedül neveli gyermekét. A cikkben szó esik olyan lelki nehézségekről is,melyeket pl. az elvált anyukáknak kell megoldania. Minden döntést egyedül kell meghoznia,ez már önmagában eléggé nyomasztó lehet. Sok elvált asszonynak megszakad a társasági élete:a családban élő nők már nem barátnőként,hanem potenciális riválisként tekintenek rájuk. Kevés a szabadidő,minden percet a gyerekek foglalnak le. Szóval,nem egyszerű.  És a gyerekeknek sem egyszerű,nem

Rendszeres nézője vagyok az atv hírműsorainak. Mindig hoznak valami új nézőpontot,megmutatják ugyanazt másképp,olyan aspektusból,hogy a nézőnek olyan ahá-élménye támad. Szóval,jobbak,mint a hazai mainstream média.  Egy videót kaptam tőlük 2021.április 12-én,kora délután. Arról szólt,hogyha nem vigyázunk,jön a mentális pandémia. Bezártság,15 %-al növekvő válások,stb. A legnagyobb figurája ennek a kis összeállításnak az az úr volt,aki egy válások "szebbé tételére"szakosodott egyesület vezetője. Elmondta,hogy milyen rossz most a házasoknak,hogy nem találkozhatnak annyit és oly szabadon szeretőikkel. Micsoda kegyetlen világ! Merthogy a szerető is egyfajta szelep,feszültséglevezető,amely-legalábbis eszerint-segít fenntartani a házasságot.   Hát én ezután a riport után fél óráig röhögtem. El tudom képzelni a hajnali háromkor hazatérő Kovács urat,amint felesége nyűgös faggatózására-Hát te meg hol a fenébe'voltál?-,Kovács úr azt feleli:-Levezettem a házasságunkból eredő feszültsé

 Bevallom,nem szeretek mások válásáról olvasni. Nekem is elváltak a szüleim,szörnyű időszak volt.  A minap került a kezembe az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat 2015/11.száma. A "nyitódarab"Oravecz Imre Matyi című verse. Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni:epizódok egy válás történetéből. Nagyon komoly,nagyon jelentős vers. Leírja,ahogy a gyerek hitet tesz apja mellett (vonalat húz,amit anya nem léphet át),aztán nagy vonalakban megismerjük egy hazug rágalmazás történetét,majd az óvodás gyerek érdeklődik saját jövőbeni élete felől-a gyermek kísérletei arra,hogy felfogja,s ha már felfogta,túlélje a változást. A család széthullása tönkreteszi a gyerek biztonságérzetét.  A lelki vonatkozásokon túl azért tartom jelentősnek Oravecz Imre versét,mert nem veszem észre,hogy verset olvasok. Nem azon jár az eszem,hogy a forma most hogyan illeszkedik a mondanivalóhoz,hanem átérzem ennek a gyereknek minden szenvedését. Nem érti még,csak a tényt fogja fel,és szomorú. Szomo

Érdekes cikket közöl a HVG 2008/42. száma. A 19-20. oldalon olvasható írás azt taglalja, milyen politikai kötéltáncot kell eljárnia annak, aki vállalja, hogy Magyarországon törvénytervezetet készít. A kormány Vékás Lajos jogászt kérte fel az új Ptk. elkészítésére, majd az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elvette tőle a kész tervezetet, a baloldali kormányok pedig átdolgozták azt, igaz, nem nagyon. Csak 48 ponton... Ebben a Ptk-tervezetben szerepelt az is, hogy a házasfelek közjegyző előtt is elválhatnak, ha rendezték az anyagi kérdéseket. A jobboldal ez ellen a legmesszebbmenőkig tiltakozott. ( Szerintem jól tette). A tervezet azonkívül a házastársi hűséget, mint jogi kategóriát is megszüntette volna, ehelyett inkább az együttműködést tette volna kötelezővé. A cikk jó, helyenként ironikus, ami a legfontosabb: a balos javaslatok végül nem mentek át a parlamenten.