Írott és elektronikus média régen és ma

 A Reader's Digest Válogatás magazin,a világ egyik legolvasottabb nyomtatott sajtóterméke 1995/9.számának 37-42.oldalán reprezentatív kózvéleménykutatást olvashatunk a magyar fiatalok világképéről,hangulatáról,gondolkodásáról,jövőképéről. Néhany,21.századi olvasó számára is érdekes adatot idézünk a meglehetősen széles körű és tematikájú felmérésből. A megkérdezett fiatalok 73 százaléka helyesli Magyarország nyugati integrációját,s csak 7 százaléka ellenzi,a többiek nem tudják illetve bizonytalanok.60 százalékuk az életben való siker eléréséhez az iskolázottságot tekinti legfontosabbnak,61 százalék a nyelvismeretet,53 százalék az önbizalmat,recenzens szerint utóbbi aránytalanul kevés.58 százalékuk tartja fontosnak a munkahely jó megválasztását,49 százalékuk tartja legfontosabbnak a jó munkahelyi légkört,43 százalék az érdekes munkát,49 százalék a megfelelő fizetést.72 százalékuk vallja azt,hogy az egyetemi-főiskolai tanulmányok költségét teljes egészében az államnak kell fedeznie.30

 A Nők Lapja Évszakok 2020.téli számában nagyon színvonalas cikket olvashatunk Pablo Picassoról, a huszadik század spanyol képzőművész-zsenijéről ( Fodor Marcsi:A 20.század zsenije, Picasso). A Szerző, Fodor Marcsi, összefoglalja a nagy spanyol festő pályafutását, de inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogyan viszonyult közvetlen környezetéhez Pablo Picasso, a huszadik század egyik legnagyobb művésze.  Finoman szólva sem példamutató módon. Öngyilkos barátja szerelmét elszerette, rendszeresen szeretői voltak, s idézem:" Két szeretője, egy felesége, egy fia,egy unokája lett öngyilkos..."(105.oldal). A cikk olvastán az a benyomásom támad, hogy ez az ember saját életének nyomora elől belemenekült az alkotásba, s mindenkit ellenségnek tekintett, aki ezt a menedéket háborgatni merészelte. Persze, százezer műalkotás létrehozásához egész ember kell, csak ilyenkor felvetődik a kérdés:az ilyen ember minek akart családot? Ha nem fér bele az életébe, akkor nem fér bele az életébe. Akkor be

Hogyan is éltünk, laktunk, ébredtünk-aludtunk 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán, vagy talán éppen már a kellős közepében? A Lakáskultúra exkluzív folyóirat korabeli számait lapozgatva feltűnő, hogy az ott megmutatott lakásbelsők erősen emlékeztetnek mai utódaikra. Igen, az a helyzet, hogy a történelem sokat változott, de a lakások- házak nem. Galériák, parkettás nappalik, elegáns könyvespolcok, csőből készült álproli fogasok- ha bemegyünk egy mai lakásba, ugyanezeket látjuk. Kissé korszerűbb dizájnnal ugyan, de a lényeg ugyanaz maradt. Mi lehet ennek oka? Talán az, hogy az ember ugyanaz maradt. A technikai környezet változik, de mi, ott belül, a szívünkben, megmaradunk embernek. És ez jó. Amúgy meg az Eszményi-Heilig házaspár otthona nagyon szép. Akkoriban elit színvonalúnak számított, ma már a felső középosztály stílusa. Ez is jó. Lehet, hogy jobban élünk, mint 1989-ben? xxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogomat is: konyv-ajanlo.blogspot.com