Írott és elektronikus média régen és ma

 Ezt az idegen eredetű szót én sem ismertem,egészen addig,míg kezembe nem került a Delta magazin (azóta már megszűnt ismeretterjesztő folyóirat) 1974/9. száma. Ebből megtudhatjuk,hogy a speleonauták különleges könnyűbúvárok,akik víz alatti barlangok,járatok kutatásával foglalkoznak. Násfay Béla cikkéből megismerjük egy konkrét expedíció,a csarnóházi barlang felderítésének történetét. Ennek a nagyszerű teljesítménynek az adja különlegességét,hogy a búvárok a velük együtt dolgozó technikusokkal együttműködve kiépítettek egy 140 méter hosszú,működőképes telefonvonalat is-a barlangban. S mindezt 1973-ban,a mainál sokkalta kezdetlegesebb technikai feltételek közepette. A barlangi könnyűbúvárkodás valami extrém sport,melyben különlegesen bátor emberek teszik próbára magukat? Semmiképpen sem. A speleonauták-ez is kiderül a cikkből-rendszeres segítségére vannak geológusoknak,őslénykutatóknak,vízügyi szakembereknek. A barlangi könnyűbúvárkodás tehát egyszerre sport és tudomány.  A Delta magazin

 Az Obsitos c.folyóirat(a Honvédelmi Minisztérium lapja) I.évfolyama 1.számának 31.oldalán rövid,ámde kitűnő tudósítás olvasható egy megemlékezésről.A megemlékezést Budapesten rendezte a Repülő és Légvédelmi Tagozat valamint a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület(TÉBE). Az Örs vezér téren a magyar katonai repülés legnagyobb alakjaira emlékeztek. Petróczy István századosra,az első magyar katonai repülőre,aztán a második világháború ászaira:Szentgyörgyi Dezsőre,Debrődy Györgyre,Tóth Lajosra,Molnár Lászlóra. Nekem nagyon furcsa érzésem támadt a tudósítás olvasásakor. Ugyanis a fent említettek közül egyik nevet sem  ismertem.Meggyőződésem,hogy ezzel nem vagyok egyedül. A magyar történelmi emlékezetből és a történelemoktatásból,politikai okok miatt,kimaradtak a jó magyar katonák. Ezt a hiányosságot pótolni kellene. Napjainkban,a ki tudja,hányadik oktatási reform időszakában,itt lenne az alkalom,hogy legalább nevük említése szintjén megemlékezzünk a magyar katonákról,hősökről. 

 A Reader's Digest a világ egyik vezető nyomtatott médiaterméke. Nagyon változatos,igazi,vérbeli magazin,sok külónböző korú és érdeklődésű Olvasó számára nyújt tájékozódást,szórakozást. A 2006.februári számban olvashatjuk Levon Sevunts írását,melynek címe:"Darfúr. Harc az életért". Azért tartom kitűnőnek ezt a tudósítást,mert röviden,néhány mondatban összefoglalja a konfliktus etnikai-politikai-gazdasági okait,de mégsem erre helyezi a hangsúlyt. Nem a "magas" történelem a lényeg,hanem az egyszerű kisember,az éhező tömegek helyzete. Sevunts kiemeli egy kétéves kisfiú történetét,aki már elvesztette az étvágyát,nem akar enni. A tudósítás végül happy enddel végződik,mert Hari végül visszanyeri az étvágyát,hála a Szerző által adományozott szárított datolyának.  Egy háborús konfliktusban ezek az igazi győzelmek. Amikor a legvédtelenebbek,az éhező asszonyok és gyerekek kapnak még egy lehetőséget,eljut hozzájuk a segítség. A remény mindig ott van,még a legnehezebb,legem

 A Hajdú-Bihari Napló 2021.január 6-i számának 9.oldalán nagyon színvonalas tudósítást olvashatunk Palánki István tollából a DEAC-Kaposvári KK férfi kosárlabdamérkőzésről. A cikk címe:Edzőmeccsé vált bajnoki. Nagyon szépen nyomon követhetjük,amint az első negyed közepén a debreceni egyetemisták szépen elhúznak ellenfelüktől,előbb öt,aztán már 11 ponttal. A tudósító kiemeli a Kaposvár rendkívül nagy hibaszázalékot mutató játékát,s azt,hogy a DEAC mesterien használta ki ezeket a hibákat. A félidőben az állás 55-28. ( Ha én írtam volna a cikket,itt szakítottam volna meg alcímmel). Mint megtudjuk,a harmadik negyedben mindkét fél sokat hibázott,szinte magunk előtt látjuk Baki kihagyott ziccerét,amely "még jobban összeroppantotta"a kaposváriakat. A negyedik negyedben beállt a végeredmény,a 90-49.  Kiemelném a Hajdú-Bihari Napló cikkének rendkívüli dinamizmusát,plaszticitását. Szinte életre kel a meccs. Mindez a dinamizmus azonban párosul nagyon korrekt,pontos,magyaros nyelvhasznála

 Aki dolgozott valaha médiában, az tudja: nagyon nehéz úgy írni vállalatról vagy bármilyen üzleti érdekeltségről, hogy a cikk vagy riport vagy tudósítás ne keltse promóció benyomását. A portfolio.hu  ezt a feladatot sikeresen megoldotta. Az " Elképesztő a Zoom, már nyolcszor annyit ér, mint a magyar tőzsdei cégek összesen" című cikk ( letöltve 20020.10.22. 10 óra 09.perc, sajnos a feltöltés idejét nem tüntette fel a népszerű gazdasági folyóirat szerkesztősége), egyszerűen, tényszerűen beszámol arról, hogy idén a Zoom már 700 százalékos emelkedésen ment át, és a magyar tőzsdén lévő cégek részvényei a nyolcadát nem érik az amerikai internetes óriásnak.  Remek- bár kézenfekvő- meglátás az is, hogy a koroavírus és az ennek következményeként előálló iskolai online oktatás megnövelte a felhasználók körét.  Azért szeretem a portfolio.hu-t, mert politikamentesen képes szólni gazdaságról. És hogy a tartalom egy része előfizetéses lett? Hát, a tudást érdemes megfizetni.  A cikk kitűnő,

Nem értem, hogy azok az európai politikusok, akik a multikulti szükségességét hirdetik, miért nem néznek kicsit keletre. A Heti Válasz -anonim, ez azért érdekes- újságírója a Kaukázusban járt, és a 2017.december 14-i számban meglehetősen fanyar, ugyanakkor tragikus tudósítást közölt az ottani helyzetről. Azeriek, örmények, avarok, molokánok, németek, albánok, akik csak névrokonaik az európai albánoknak- szóval, közel húsz nemzet él Azerbajdzsánban, békétlen egyet nem értésben. Igazi multikulti, mégsincs egység. Ezt akarják Európában is?