Írott és elektronikus média régen és ma

 A 168 Óra liberális közéleti hetilap 2002/14.száma interjút közöl Kántor Lajos irodalomtörténésszel, a Korunk folyóirat főszerkesztőjével. Berg Judit készítette az interjút, címe: Erdélyben nagyobb szükség van rám. A neves irodalomtörténész mai napig aktuális gondolatai a megbékélésről, az árkok betemetésének szükségességéről szólnak.  Kántos Lajos és a hozzá hasonló gondolkodású értelmiségiek szavai süket fülekre találtak Magyarországon. Amikor ezt a bejegyzést írom, 2023-ban,minden korábbinál nagyobb a magyarországi elitréteg megosztottsága, élesek az ideológiai-politikai-gazdasági törésvonalak.  Jó volna visszatérni a Kántor Lajos javasolta párbeszédhez. Nincs más út.  Csak jusson ember a tárgyalóasztal mindkét oldalára...

 A kulturális és közéleti sajtóban, médiában mostanában elterjedt az " összement világról", a "világfaluról" szóló narratíva-sőt, mára kicsit közhelyessé is vált, nem is illik már erről írni-beszélni, úgy agyontárgyalták a problémát. Mindebből könnyen támadhat az benyomásunk, hogy ez a furcsa összementség-érzés, ez a világfalu-fíling valami 21. századi dolog és az internettel került be a hazai és nemzetközi közgondolkodásba. Pedig távolról sincs így. Az emberek már az 1960-as években, a nemzetközi hírszolgálatok egyre nagyobb méretűvé válásától érezhették, hogy olyan a világ, mintha bejönne az ablakon, és olyan az ablak, mintha bejöhetne rajta a világ. Ez az érzés pedig nemegyszer megjelent a sajtóban, médiában is. Például a Tiszatáj kulturális folyóirat 1966/1. számában olvashatjuk Lődi Ferencnek ( a nevét mára elfeledtük, kitűnő költő és újságíró volt, 1926-1997 között élt Szegeden) A glóbus a tenyeremben című verse. Ebben a költő a mindenféle újságok olvastával ú

 A mai, 21.századi értelmiséget általában társadalmi kérdések izgatják, ezekkel lehet bekerülni a médiába. Talán nehéz is elképzelni, hogy volt olyan időszaka a magyar művelődésnek, mikor az értelmiséget, az írástudókat, leginkább a magyar nyelv helyzete foglalkoztatta. Mert volt ilyen kor, bizony.  Igen, kitalálták. a nyelvújítás koráról beszélek. Arról az időszakról, mikor is hosszú, olykor véget nem érő levelezéseket folytattak egy-egy szó helyes magyarosítása témájában; mikor életre szóló sértődések keletkeztek abból, hogy valaki mit szólt Kazinczy vagy Kölcsey legújabb írásához. Szellemileg igencsak fortyogó korszak ez: meg kellett tanulnunk helyesen írni és beszélni magyarul. Lefektetni a modern kommunikáció alapjait.Nem kicsi tét.  A Debreceni Szemle című tudományos-kulturális folyóirat 1998/1. számának 48-58. oldalán olvashatjuk Tóth Péter írását Fejezetek egy grammatika regényéből címmel. A tanulmány az 1795-ben megjelent Debreceni Grammatika című könyv keletkezéséről szól. Me

 A Debreceni Szemle című tudományos-kulturális folyóirat 1998/1.számának 82-94.oldalán olvashatjuk Bényei József:Az alkotó értelmiség szervezeti kezdeményezései Debrecenben 1957-1978 között című tanulmányát. Nagyon komoly,őszinte,a vizsgált témát több szempontból is körbejáró írás ez,méltó az alaposabb olvasásra. Megtudhatjuk,milyen élénk szellemi-egyesületi élet volt Debrecenben a Horthy-korszakban (hozzátehetnénk:és elképesztően fejlett sajtó!),megismerhetjük az Ady Társaságot,együtt érezhetünk a művészklubjának érdektelenségét elszenvedő,majd Szegedre költöző Mocsár Gáborral. Elgondolkodhatunk azon,hogy 1956 után mennyire félhetett a hatalom az értelmiségtől,ha még egy napilapot sem engedett...Megtudhatjuk,miért indult kétszer is útjára (1972,1979) a Debreceni Kör. Nagyon önkritikusan jár el Bényei József,amikor nem kizárólag a kommunista apparátus nyomását,hanem a debreceni értelmiség részéről jelentkező bizalomhiányt is felsorolja a megszűnés okai között. Sőt,saját,nem mindig előr

Tisztelt Ellenzék! A magyar ellenzék, azaz Önök, rendszeresen az(oka)t a váda(ka)t szegezik a magyar kormánynak, hogy - értelmiségellenes - nem költ eleget az oktatásra - nem akarja, hogy nőjön a diplomások számaránya - a szakképzést favorizálja, mert a multik ezt várják tőle - A külföldi diákok menekülnek Magyarországról, mert itt nincs igazi demokrácia. Ezeket  szokta mondani az ellenzék. Ehhez képest az OECD jelentése, melynek elemzése olvasható az mno.hu portálon (megtekintve 2019.szeptember 11, 12 óra 28 perc), az alábbiakat hangsúlyozza: - Magyarországon kifejezetten jó az egy főre jutó tanár-diák arány - Magyarországon 2010 óta nőtt ( még egyszer: NŐTT) a diplomások aránya - Magyarországon az uniós átlaghoz képest kevesebben rendelkeznek szakképesítéssel, tehát ezt növelni kell. - A külföldi diákok nem menekülnek el Magyarországról, sőt, egyre többen jönnek. Tisztelt Ellenzék! Az OECD távolról sem "vádolható" azzal, hogy nagy rajongója Orbán Viktornak

A Helikon irodalom- és kultúratudományi szemle, valljuk be, nem tartozik Magyarország legkurrensebb folyóiratai közé. Inkább csak az értelmiség egy része olvassa, főként az úgynevezett egyetemi körök. Pedig nem ártana, ha az itt közölt írásokat a művelt nagyközönség számára is elérhetővé- mondjuk ki: érthetővé- tennék, mert a Helikon egy egészen sajátos témával foglalkozik: magával a kultúrával. A 2017/3. számban például a modernitásról olvashatunk nagyon komoly tanulmányokat: mi a modern, mit és miért nevezünk modernnek, számít-e nekünk, ha valami modern, kelendőbb-e egy adott kulturális termék attól, hogy modern, vagy inkább beérjük a tradicionálissal? Egyáltalán: ki dönti el, hogy mi számít modernnek és mi nem? Ki szabja meg a kánont? Akiket részletesebben érdekelnek ezen témák, s hajlandók bizonyos intellektuális erőfeszítésekre az ügy érdekében, mindenképpen ajánlom a 380.oldaltól Anthony Giddens esszéjét: A modernitás következményei címmel. Giddens azt vizsgálja, milyen hatá

A nullához közelítő piaci kereslet, valamint a drága nyomdaköltség miatt egy-re-másra megszűnnek a magyar nyomtatott ( print)folyóiratok, s ez sajnálatos jelenség a megélhetését ezekre alapozó magyar értelmiség számára, de azt kell mondjam: legtöbbjükért nem kár. A kutya sem fogja visszasírni őket, mivelhogy az irodalom középszerű, ráadásul nem egy esetben nemzetietlen, Istentől elrugaszkodott alkotásait közölték. Persze, akadtak közöttük jók is, ezeknek viszont ott a netes kiadása. Azonkívül érdekes tény, és illik megemlíteni, hogy a valóban értékes, nem tucatirodalmat termelő lapok továbbra is élnek, merthogy mégiscsak akad rájuk kereslet, ha nem is akkora, mint amekkora kívánatos lenne. A pelyva hullik, a búza megmarad...