Irodalom és pszichológia:Vers a rossz apáról,aki nagypapaként akar javítani
Véletlenül kezembe került a Debreceni Egyetem által kiadott Szkholion folyóirat 2015/1. száma. Ebben találtam egy döbbenetes verset,B-Terv a címe,szerzője pedig Horváth Imre Olivér. A mindössze 6 soros, elementáris erejű költemény egy megromlott apa-fiú kapcsolatról szól. Az apa már csak az unokát várja fiától,erről ő hallani sem akar,a fiú pedig inkább csak pénzforrást lát az apjában. Az apa a még meg sem született unokát hívja B-Tervnek. Erről a remek,bár szomorú témaválasztású versről eszembe jutott a magyar társadalom egyik kollektív pszichológiai tévedése. Hogy tudniillik mindig van B-Terv. Így hisszük,túlságosan is gyakran hisszük így. Nem baj,gondoljuk sok esetben,ha valamit elrontottunk,majd'csak akad egy második esély. Akik így gondolkodnak,azoknak üzenem:többnyire nincs második esély. Szülőként pedig biztosan nincs. Egy gyereket csak egyszer lehet nevelni. Úgy,ahogy. Nem tudsz visszamenni az időben,hogy kijavítsd a hibáidat. A tizennyolc éves fiad sem lesz újra tizenháro