Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Alföld folyóirat 1973/2.számában olvasbatjuk Ratkó József:A szótlan napokból c.versét. A kivételesen tehetséges,a magyar irodalom nagy reménységének tartott Ratkó József-finoman szólva-nem volt a kádári kommunista hatalom kedvence. Nem kapott Kossuth-díjat,pedig kijárt volna neki.1989-ben hunyt el,mindössze 53 évesen. A szótlan napokból című szabadvers minden során átsugárzik Ratkó rendkívüli tehetsége. A vers az elmagányosodásról, a 20.század egyik alapvető emberi nyomorúságáról,az elidegenedésről szól. Van egy sora,ami  döbbenet:"Kívánkozom a falba.". Szürreális  képek sugározzák a magányosságot, a farkas,melynek szeme hol elvadul,hol megszelidül-teljes döbbenet. A vers tehát a Debrecenben megjelenő Alföld folyóiratban olvasható. Aki nem tudja beszerezni s nincs Arcanum-előfizetése,az Ratkó József válogatott művei között megtalálja. 

 Ratkó József:Üzenek lovat című verse 1978-ban jelent meg az Életünk című folyóirat 1978/2.számában. Nem aratott túlzottan nagy feltűnést,pedig eléggé egyedi motívumokkal találkozhatunk a műben. Csakhogy a korabeli hatalom-a Kádár-korszak és az aczéli három T kultúrpolitika-sem Ratkó Józsefet,sem emberundort és depressziót kifejező verseit nem kedvelte különösebben,bár tehetségét elismerték. Ratkó a "tűrt" kategóriába tartozott. A vers első része a világtól és az emberektől való undornak kifejezése. Már-már szürreális mértékben támadja a világ a lírai ént:az emberek szeme beleesik a költő levesébe,a verseit darabokra tépik,folytonos hazudozást várnak el tőle,a vers "homlokát malom alá törik". A társadalom és különösen a hatalom nem fogadja be a lírai ént. Ezért nem marad más választás,mint a természet őszinteségébe,szépségébe menekülni-azért jön a ló,hogy a költőt elvigye a legközelebbi fűszálig. A természet lesz a költő menedéke.  Jómagam Ratkó József egyik legjobb