Írott és elektronikus média régen és ma

 A magyar irodalom legkoraibb századaiban irodalomkritika nem létezett. Az írók, költők nem voltak hozzászokva, hogy valaki csak úgy jön, és pozitív vagy negatív véleményt merészel írni az ő verséről, novellájáról, drámájáról, regényéről.  A magyar irodalom történetében Kölcsey Ferenc volt az első, aki komolyan foglalkozott műkritikával.Jolsvai András: Kölcsey, a kritikus és az olvasóközönség című kiváló tanulmánya, mely az Irodalomtörténet folyóirat 1989/2. számában jelent meg,részletesen foglalkozik Kölcsey Ferenc kritikai tevékenységével. Három kritikát emel ki a Szerző, s ezek azért is érdekesek, mert mindhárom más-más fogadtatásban részesült.  1.A Csokonairól írt kritika. Kölcsey szerint Csokonai zseniális költő volt, aki azonban nem kapta meg a megfelelő " táptalajt" munkásságához, ezért elsorvadt, poézisének színvonala gyengült. A kritika fogadtatása:a debreceni olvasóközönség éktelen felháborodása, a kritikát közlő Tudományos Gyüjemény című folyóirat előfizetésének tö

A Versmondó című folyóirat ( ajánljuk minden irodalmárnak, magyartanárnak, mert rendkívül okos, hasznos tartalmú írások találhatók benne), 2016.tavaszi számának 42-52. oldalán olvashatjuk Szilágyi Ferenc: A művészet stílusirányzatairól című tanulmányát. Szilágyi Ferenc arra hoz eklatáns példákat, hogy a nagy magyar költők, írók- pl. Mikes Kelemen, Berzsenyi Dániel, Gvadányi József, Petrőczi Kata Szidónia és a többiek, kifejezetten egyéni stílussal, nyelvezettel, irodalmi attitűddel rendelkeztek. Éppen ezért felismerhetők a verseik, ebből pedig egyenesen az következik, hogy lehet őket utánozni. Meg is tették későbbi korok nagy költői. Tóth Árpád is írt verset Berzsenyi modorában, Szécsi Margit Petróczi Kata Szidónia bőrébe bújt, TAmási Áron Mikes Kelemen nyelvezetén és formavilágán szólt, édesanyjának írt levelében.  A mai költőink, prózaíróink között ugyan hány akad, aki egyéni jól felismerhető stílussal rendelkezik? aki úgymond parodizálható? Szerintem nem sok. Kicsit uniformikus let