Gondolatok az elszigetelésről, magányosodásról
Olvasom Rozgics Mária:1956."Az ember nem magányra lett teremtve"című írását a Világ Magyarsága folyóirat 2020.október 22-i számában. Szerző nagyon éles kritikát fogalmaz meg mindazokkal szemben,akik a társadalom tagjainak egymástól való elszigetelését,atomizálását jelölik ki célul,hogy az elszigetelt emberekből álló társadalomban könnyebben érvényesíthessék gazdasági céljaikat. Eszembe jutott valami,néhány elszigetelt gondolat-morzsa. Van egy ismerősöm,hagyjuk,ki az,aki évente egyszer látja a testvérét,pedig ugyanabban a városban laknak. Felnőttként élnek,egymástól távol. Aztán van olyan ismerősöm,aki még soha nem járt az apja sírjánál,pedig a papa már húsz éve meghalt. Szerintem mindenki tud hasonló extrém eseteket a környezetében. A sajtó,a média egy része is,sajnos,normálisnak tartja az elmagányosodást,az elszigetelődést. Munka után tessenek hazamenni,aztán sokat vásárolni a neten. A kitűnő cikk az elszigeteltséget történelmi dimenzióba is helyezi. Történelmünktől elszig