Írott és elektronikus média régen és ma

 Jómagam a Világosság című materialista tudományos folyóirat 1960.november-decemberi számában, egy szerkesztői bevezetőben találkoztam a heliotropizmus kifejezéssel. Elkezdtem utánanézni, mit is jelent- azt már tudtam, hogy a " helio" napot, napfényt jelent.  Nos, a heliotropizmusnak alapvetően kétféle jelentése van: 1. Fizikai:növények, állatok, emberek ösztönösen a fény felé fordulnak. Ha pl. ülsz egy sötét szobában, és belép valaki egy világító zseblámpával, azonnal a fény felé irányul a tekinteted. Szerintem ez egyszerű, érthető, mindenki tapasztalt már hasonlót, 2. Filozófiai jelentés. Az ember lelke-lelkiismerete- szelleme, ki hogy nevezi, időnként olyan állapotba kerülhet, hogy keresi a fényt, a megvilágosodást, a bölcsességet. Ezt is nevezhetjük heliotropizmusnak.  Helytelen a szó használata akkor, ha valamiféle ősi napkultuszt értünk alatta. Az ilyesmit más idegen eredetű szóval jelölik. 

 A fény kezdettől fogva meghatározza növény sorsát, már akkor hatással van rá, amikir még ki sem kelt. Erről szól a Tudomány folyóirat 1988.júniusi számának cikke. Szerzők:Phyllis B. Moses és Nam-Hai Csua. Címe:A növényi gének fénykapcsolói. A fény tehát már akkor hat a növényi gének egy részére, mikor a növény még mag-állapotban van. Az ilyen géneket nevezi a tudomány fényérzékeny elemkenek ( LRE). Az LRE-kutatás azóta a mikrobiológia egyik kurrens ágáva fejlődött.  A cikkből megtudhatjuk, mi a fotomorfogenezis ( a fény kialakítja a kikelő növény méretét, alakját). Megismerkedünk egy természetes génsebésszel, az Agrobacterium tumefacians nevű mikrobával, amely génei egy részét a kikelő növénybe ereszti, gyökérgolyvát okozva ezzel. Megtudjuk, miért a Föld bolygó leggyakoribb enzimje a RUBESCO nevű enzim. De tovább is lépünk: megtudjuk, hogyan mérjük meg a növényekbe jutó mRNS mennyiségét.  Ajánljuk a cikket mindenkinek, akit érdekel a biológia, a mikrobiológia, az agrárium ( a kísérlet

 Minden autóssal vagy motorral közlekedővel elfordult már,hogy sötétben,a semmi közepén robbant le a járműve. Defekt vagy motorhiba,ezernyi lehetőség van arra,hogy egy jármű elromoljon vagy a földúton elakadjon. Ilyen esetekben a sofőr kiszáll,hogy megnézze,mi a baj,és ha tudja,hozzá is lásson a jármű bütyköléséhez. Csakhogy mi van akkor,ha kevés a fény? Az Ezermester folyóirat 1967/1.számában,"Harmadik kéz"cím alatt jelent meg egy remek ötlet:műanyag szemüvegkeretre csatolható zseblámpa. Jól ki van találva,az ötletgazda még arra is figyelt,hogy hátul,egy befőttesgumival rögzíteni kell a szemüvegkeretet,nehogy előreessen. Persze,a zseblámpa mérete sem mindegy. Tárolás pedig csak úgy történhet,hogy szétszedjük az egészet,és ha szükséges,összerakjuk. Jó ötlet,kicsit macerás otthon legyártani,de legalább megvan az autószerelés egyik fontos tényezője,a fény. 

 Nagy László a huszadik századi magyar költészet emblematikus alakja. Egyik legismertebb verse az Adjon az Isten,a költő maga is előadta rádióban, tv-filmen,mondenfajta akkori médiában. Az Új Írás c.folyóirat 1975.máciusi száma is közölte. A Színészkirály,Latinovits Zoltán is sokszor szavalta színpadon. A vers két utolsó sora("...adjon úgy is/ha nem kérem") azonban sok találgatásra ad okot. Miért nem akar a költő kérni Istentől?Megingott hitében?Világias lett?Nagy László személyiségét és életkörülményeit ismerve ez nem valószínű. Akkor mi történt? A választ a vers keletkezési évszáma adja meg:1944. A második világháború tombol,igaz,a szövetségesek állnak nyerésre,de a vége még nagyon-nagyon messze.Magyarországon német megszállás,majd októbertől nyilasuralom. Délről pedig jön a szovjet Vörös Hadsereg,"felszabadítani",tudjuk,milyen következményekkel. Sok ember,nem alaptalanul,úgy érezte,eljött az Apokalipszis ideje. Nincs mód kérni Istent,nincs mód imádkozni. Olyan tö

 Már Ő sincs közöttünk. Pedig annyi szép pillanatot köszönhetünk Neki. Megédesítette a színpadot,felemelte a vászonról a filmet,és a mű,a film,a dráma elkezdett élni,járkált közöttünk,mint valami nagymami,aki épp most sütött zserbót,és arra kíváncsi,kérünk-e még. Már Ő sincs közöttünk,aki szívével tanulta meg mások nyelvét. Beszélt fábriul,shakespeare-ül,ibsenül,és eközben nem felejtett el emberül,csilingelő-magyarul. Része volt valaminek és ha az egyszeri nézőben felébredt az ősi vágy,hogy én is,csak egy kicsit, vissza,vissza abba az egészbe,akkor csak annyit kellett tennie,hogy ránézett Törőcsik Marira,aki szelíden behúzta őt egy másik világba,ahol ott él a szeretet és az elmúlt szerelmek emléke. Már Ő sincs köztünk,a nagy örökidő-hordozókkal,Kiss Manyival,Bessenyeivel, és a többiekkel,játszanak együtt valami furcsa,égi de mégis evilági társulatban,ahol Törőcsik Mari valami furcsa fáklyát tart a szívén,ezredévek szavait,apró kézmozdulatait,mögöttesbe ívelő kérdéseit,kecses suttogásai