Írott és elektronikus média régen és ma

A Versmondó című folyóirat ( ajánljuk minden irodalmárnak, magyartanárnak, mert rendkívül okos, hasznos tartalmú írások találhatók benne), 2016.tavaszi számának 42-52. oldalán olvashatjuk Szilágyi Ferenc: A művészet stílusirányzatairól című tanulmányát. Szilágyi Ferenc arra hoz eklatáns példákat, hogy a nagy magyar költők, írók- pl. Mikes Kelemen, Berzsenyi Dániel, Gvadányi József, Petrőczi Kata Szidónia és a többiek, kifejezetten egyéni stílussal, nyelvezettel, irodalmi attitűddel rendelkeztek. Éppen ezért felismerhetők a verseik, ebből pedig egyenesen az következik, hogy lehet őket utánozni. Meg is tették későbbi korok nagy költői. Tóth Árpád is írt verset Berzsenyi modorában, Szécsi Margit Petróczi Kata Szidónia bőrébe bújt, TAmási Áron Mikes Kelemen nyelvezetén és formavilágán szólt, édesanyjának írt levelében.  A mai költőink, prózaíróink között ugyan hány akad, aki egyéni jól felismerhető stílussal rendelkezik? aki úgymond parodizálható? Szerintem nem sok. Kicsit uniformikus let

 Lászlóffy Aladár:Világnak vidéke c.verse a Kortárs folyóirat 1977.1. számában jelent meg. Nagyon szép vers,földrajzi és szellemi tájakat idéz,összefonódik benne természet,hegyek,álom,könyvek,múlt és jelen. Ha műfajilag kell besorolnunk a költeményt,akkor az "elégia" megnevezés illik rá legjobban. Formáját tekintve szabadvers,hosszú,ívelő sorokkal.  Hogy mi Lászlóffy Aladár művének "eszmei mondanivalója"(egyesek úgy szeretik ezt a kifejezést...)?Hát annyi,hogy a költő mindig komplex valóságot ábrázol. Tolla alól kiserken a látható világ ezer csodája,és a szellemi világ milliónyi csodája. Mikes Kelemen és egy tegnap esti álom. A behavazott erdélyi táj, és a múlt héten olvasott könyv. És természetesen mindez szinkronban halad a költő saját fizikai életével. Az igazán jó versben az ábrázoló és az ábrázolt összeolvad,szimbiózisba kerül. A világ komplex módon halad a költő egyéni békéje,tapasztalása felé.  Nekem erről a versről ezek a gondolatok jutottak eszembe.  László