Írott és elektronikus média régen és ma

 Manapság, ha azt írja valaki: megdöbbentő, akkor az Olvasó valami negatív, valami szörnyű dologra gondol. A klmíaváltozás kifejezés hallatán pedig a pusztulás, a tragédiák jutnak eszünkbe.   Azért vannak kivételek. A National Geographic folyóirat 2022.októberi számában olvastam Martin Gregus Jr. Nyaralgató jegesmedvék című írását. A pompásan illusztrált cikk azt mutatja be, hogyan alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz egy, a kanadai Manitoba tartományban élő jegesmedve-kolónia tagjai.  Már önmagában az, hogy kolóniáról beszélünk, furcsa, hiszen ezek az állatok általában egyedül, legfeljebb kiscsaládban élnek. Itt, Manitoba tartomány északi részén azonban kialakult egy csapat, élén egy hatalmas termetű nőstényel. Martin Gregus Jr. 33 napig fotózta a jegesmedvéket, s megdöbbentő dolgokat tapasztalt. Látott például legelő( !!) jegesmacikat- recenzensnek eszébe ötlött:a macskák is szoktak füvet enni, ha vitaminhiányuk van-, vagy éppen madárfiókákat fogyasztó egyedeket. Kedvencük a cser nevű m

1997-ben megkezdődött az űrkutatás valaha volt legnagyobb méretű projektje:a Cassini-Huygens program a Szaturnuszt vizsgálta meg, addig elképzelhetetlen közeli távolságból. a National Geographic folyóirat 2018.decemberi száma részletesen foglalkozik a kozmikus expedíció történetével.( Eva van den Berg:Élő Szaturnusz?). Gyönyörű fényképek tanúskodnak ennek a gigantikus tudományos ( ma már tudománytörténeti jelentőségű) vállalkozásnak sikeréről, a lefényképezett holdakról ( mint kiderült, a Szaturnusznak legalább 53 holdja van, de még kilencet feltételeznek a kutatók). Megtudjuk, milyen nehézségeket kellett legyőzni a program elindítóinak. Megdöbbentő,hogy ezen az óriásbolygón ( mérete 734-szerese a Föld méretének) minden óriási: egyszer lefényképeztek egy 8 ezer kilométer átmérőjű hurrikánt. Ez kb. elsöpörné a Földet.  akit részletesebben érdekel a Cassini-Huygens program története, annak tehát ajánlom a National Geographic 2018.áprilisi számát!  

 Hogyan lehetséges az, hogy az egyik ember természete olyan, hogy átgázol a másikon, a másik ember pedig képes akár a teljes önfeláldozásra? Mi határozza meg az emberi viselkedést, mi dönti el, hogy valaki macchiavellista lesz, vagy altruistaként éli életét és segít az embertársain? Vajon velünk született hajlamok alapján leszünk önzők vagy segítőkészek, vagy pedig a környezeti hatások eredményeképpen válunk ilyenné vagy olyanná? Ezekről a nagyon fontos kérdésekről, a hétköznapi pszichológia világot meghatározó problémáiról olvashatunk interjút a National Geographic folyóirat 2018.áprilisi számában Bereczkei Tamás pszichológussal, egyetemi tanárral. Az interjút Egyed László készítette, fényképezte Sóki Tamás. Mindannyiunk számára hasznos lehet ennek a kitűnő cikknek az olvasása, még akkor is, ha nem kifejezetten a pszichológia az érdeklődési területünk. Hiszen mindannyan kapcsolatba kerülünk más emberekkel, s mi magunk is sokszor bizonytalanok vagyunk saját természetünket illetően. Szó

Nagyon nehéz jó filmet készíteni régészeti ásatásról. A National Geographic tévécsatorna remekül megoldotta a feladatot.Egy,az első világháború egyik legvéresebb ütközetében, a somme-i csatában használt óriási lángszóró maradványait kereste egy kutatócsoport a föld alatt. A film remekül visszaadta a csapat munkájának nehézségét.A néző mindvégig azon szurkol:találják meg végre azt a vacak lángszórót. Amúgy nem semmi egy fegyver volt,100 méter hatótávolságig képes volt tüzet okádni. A néző napról napra átélte azt, ahogy a csapat ennek a nem mindennapi fegyvernek nyomait kereste. Nemcsak történelmet kaptunk a NatGeo csatornától,de jelenkori izgalmat,emberi történeteket is. Remek tévé-élmény s egyben komoly tanulás is volt ez az egy óra. Gratulálunk nemcsak a tudósoknak, hanem a NatGeo tévécsatornának is!

A Magyar Nemzet polgári napilap 2019.szeptember 2-i száma címoldalon adja hírül: "Az idei tanévben minden középiskolás diák külföldre utazhat nyelvet tanulni". Öcsém...A mi időnkben már az is nagy szám volt, ha volt valakinek egy angol nyelvű könyve. Vagy a faterja hozott valahonnan National Geographicot, eredeti angol nyelvűt. Vagy volt egy külföldi ismerőse. A kommunista időkben Magyarországot úgy elzárták a külvilágtól ( még a Szovjetuniótól is), hogy arról koldult. Három évente lehetett világútlevelet igényelni, 50 dolláros valutakerettel- magyarul: semmivel. Ezek a mai srácok pedig csak úgy kimehetnek Angliába vagy Németországba, kiruccanhatnak egy kicsit körülnézni. Azért remélem, megbecsülik majd a lehetőséget. Mert hogy jelenleg az egyetemi diplomák 25 százalékát még mindig nem lehet kiadni a nyelvvizsga hiánya miatt. Ennek a korlátlan nyitottságot biztosító intézkedésnek pedig az a célja, hogy a jövőben ne így legyen. A diplomásnak legyen nyelvvizsgája. Legyen.

A National Geographic Magyarország 2003.júniusi száma igencsak szívbemarkoló. hosszasan foglalkozik az indiai kasztrendszeren kívül rekedtek, a páriák életével. A páriák Indiában a leginkább megvetett emberek, csak a legalja foglalkozásokat végezhetik, nagyon ritka esetben tanulhatnak. Szemeteseket pucolnak, csatornát tisztítanak, elképesztő higiéniai viszonyok között élnek. Rendszeresen bántalmazzák őket, főként, ha a kutakat használják. Mutatnak egy embert, aki mindkét lábát elvesztette, úgy megverték a felsőbb kasztbeliek. Azért szívet tépő ezeket olvasni a NG-ban, mert az ember tényelg csak sajnálkozni tud. Ezek az emberek valóban nem tehetnek arról, mi lett belőlük. Nem ők alakítják sorsukat. Ráadásul a hindu vallás- mely szerint mindenki volt valaki egész életében- úgy tekinti őket, mint bűnösöket. Hiszen ha egy lélek páriaként születik újjá, akkor csakis bűnös lehet. Félelmetes, de realista. Szeretem a National Geogrphicot. A világ vezető ismeretterjesztő nyomtatott médium