Írott és elektronikus média régen és ma

 Akit érdekel az egyéni és történelmi emlékezet kérdése,feltétlenül olvassa el Miklya Luzsányi Mónika:Hencida című novelláját!A Jelenkor című,kiváló folyóiratban jelent meg(2006.április,401-405.oldal). Egy "sürített" családtörténetet olvashatunk ebben a műben. Történetet,mely apró mozaikdarabkákból áll össze. Az elbeszélőnek nincs is szándékában hagyományos,19.századi értelemben vett lineáris történetet összeállítani. Pontosan azáltal lesz a történet évtizedeket átívelő kerek egész,hogy nem ismerjük minden mozzanatát. Az elhallgatás,a csend is a történések része. Amire nem vagy nem jól emlékezünk,az is fontos,mert identitásképző erő lehet. És a kert,mint motívum-mennyire más,mennyire eltér a nagy kkasszikusok kert-ábrázolásaitól,ha jön egy idegen ember,és átveszi a kertben a hatalmat. Irányít a saját otthonodban. Nem feltétlenül rossz szándékú,de mindent elront. Nem szeretnék részletesen szólni a novella harmadik,mindent meghatározó eseménysorozatáról,szeretném,ha Ön,Kedves L

 Puha diktatúrák gyakran igazolják úgy önmagukat,hogy felveszik a humanizmus álarcát. György Péter esszéjében(Az Apám helyett.A vita a humanizmusról/Az esztétikai lecke.Alföld,2010/11.35-54.) Szerző kitűnő esszéjében a magyar történelem egyik legvitatottabb időszakának,a Kádár-korszaknak humanizmusát elemzi,nagyon sok irodalmi,filozófiai,zenei,filmművészeti példán keresztül. Megkülönbözteti a korszak konfliktuskerülő humanizmusát(mely politikai univerzalizmussal párosult) az őszinte,történelmi traumákkal szembenéző humanizmustól,utóbbit mások mellett Kertész Imre munkásságához köti.Nagyon eredeti,ahogy György Péter a második világháború traumáiból levezeti a Kádár-korszak kulturális-szociológiai traumáit. Ajánlom ezt a remek esszét minden történésznek,filozófusnak,minden értelmiséginek.Jómagam kijelenthetem:nagyon sokat tanultam belőle.