A Moirák csak szövögetnek,avagy a kocsma a 20-21.századi világirodalomban
Ha körültekintünk a 20-21.századi világirodalomban ( már önmagában ez is kellően izgalmas szellemi erőfeszítés), látjuk, hogy minden kultúrkörben van/volt olyan költő, író, aki lemerült a társadalom legalsó bugyraiba, s műveiben a kocsmák, az alvilág milliőjét tárta fel. Villontól kezdve Petőfiig, Whitmantól Bukovskyig sokan feldolgozták a témát, vagy inkább:a közeget. Az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában bukkantam rá Kántás Balázs:Kocsmasanzonok című művére. A három részből álló vers voltaképpen a József Attila-féle metafora ( " mai kocsmán") továbbfűzése.A vers azt a képet villantja fel,ahogy mi, szegény földi halandók ülünk az élet nagy sörözőjében, közben pedig a pincében a Moirák ( az ókori görög mitológiában a végzet istennői) szövik, szövögetik a szálakat, de mi erről az egészről nem akarunk tudomást venni- ugyanakkor nagyon is tudjuk, hogy valami ilyesmi létezik, ezért elmagányosodunk, mert már egymás előtt is szegyélljük magunkat. Ilyen a világ, ilyenek