Bejegyzések

Vetés és Aratás címkéjű bejegyzések megjelenítése

Napsugár, avagy így nem szabad bűnvallást tenni-Vetés és Aratás,2013/1.f

A Vetés és Aratás evangéliumi folyóirat 2013/1.számában megjelent a Napsugár című meese. A nagynéni arról beszél a kis Petinek, hogy Jézus igazsága megvilágítja a szívünket. Nincs is ezzel semmi baj,sőt, örülni kell annak, ha egy mese az Evangélium felé irányítja a gyermeki szíveket. Csakhogy a nagynéni azt kérdezi Petitől:"Ugye, a te szíved is néha haraggal és daccal van tele?" Pont így nem szabad bűnvallást tenni. Nem szabad mások szájába adni a szavakat. Hagy i kell,hogy saját maga fogalmazza meg,mit vétkezett. Úgy az igazi. Amúgy a folyóirat kitűnő és hasznos.

Ha a keresztényt nem üldözik?-Vetés és Aratás,2018/1.

A Vetés és Aratás évente három alkalommal megjelenő keresztény evangelizációs foyóirat. A 2018/1. szám 7. oldalán olvashatjuk a Rossz-hír-jó hír című cikket, mely "Joe Stowell nyomán"íródott. Szerző ebben a Máté 5,11-re alapozva tanít. Ha üldöznek benneteket Jézus nevéért- így a tanítás lényege- akkor jutalmatok lesz a mennyben. Ez így is van, így tanítja Isten a Bibliában. Annyit fűznék csak hozzá, hogy ma, Európának ezen a középső fertályán nem üldözik a keresztényeket, inkább közömbösek irántuk.A világiakban van valami ösztönös gyanakvás azon emberek iránt, akik Isten Igéjét, az Örömhírt terjesztik.  Mit akar ez tőlem?-kérdezi a világi ember. Miért engem pécézett ki? Én se szólok bele az ő dolgába, őis hagyjon nekem békét! Ezért nehéz ma az igehirdetők, evangelizátorok munkája. Mert az ellenségességgel ( pl. ha valaki okkult kultuszok rabja, vagy harcos ateista), azzal lehet mit kezdeni. Meg kell cáfolni. Ugyanarról kell beszélni mint ő, csak éppen a másik nézőpontból.

Az indián lelke- Vetés és Aratás, 2012/3.

A Vetés és Aratás evangéliumi folyóiratot az Evangéliumi Kiadó adja ki, a sajtótermék Egerben jelenik meg. A 2012/3. szám 30 .oldalán olvashatunk indián teherhordókról, akik egyszer csak leültek, és egyetlen centit sem voltak hajlandók mozdulni. Amikor az expedíció vezetője nógatással, ajándékokkal próbálta őket rávenni a további munkára, akkor sem voltak hajlandók tapodtat sem mozdulni. Hogy miért? Mert a hosszú úton lemaradt a lelkük. Két lehetőség van: 1. Az indiánok úgy vélték, az emberi test valóban elszakadhat a lélektől 2. A főnököt akarták behülyíteni, egy kis extra pihenőadagot akartak kisírni maguknak. A Vetés és Aratás kiválóan megírt cikke ( mely eredetileg 1968-ban jelent meg), az 1. változatot fogadja el, és felteszi a kérdést: mi magunk nem rohanunk-e annyira, hogy elszakadunk a lelkünktől? Válasz: de, igen. Rohanunk, és eközben elfeledkezünk arról, hogy nemcsak anyagi érdekeink és értékeink vannak. Szerencsére a keresztény vallás erről nem feledkezik el. Remélem, soha.