Írott és elektronikus média régen és ma

 A történelem névtelen hősei közé tartoznak mindazok az ipari szakemberek, akiket a magyar múlt egyik legsötétebb időszakában, a Rákosi-rendszerben ítéltek börtönre és/vagy kitelepítésre, hamis vádakkal. Közéjük tartozik Papp Simon olajkutató mérnök, akinek életéről már jelent meg monográfia is, de érdeklődőknek mégis először a BBC History folyóirat 2016,novemberi számában Nyáry Krisztián kiváló cikkét ajánlom. Címe: "Gondoltam, hogy a lelki tönkremenetelt jobban elviselem". Megtudjuk a cikkből, hogy Papp Simonnak köszönhetjük, hogy egyáltalán van olajkitermelés Magyarországon, ő fedezte fel Zala megyében az olajmezőket, majd az ő tervei alapján épült meg Európa leghosszabb olajvezetéke. A politika korán beavatkozott életébe, a második világháború idején már a németektől is védenie kellett a magyar olajkincset, aztán a szovjetek tették rá a kezüket. Papp Simont az általa irányított amerikai-magyar vegyesvállalat éléről tartóztatták le, hét évre börtönbe zárták. Pontosabban: e

 Az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat 2016/11.számában jelent meg Izsó Zita:A menekülők éhségsztrájkja című csodálatos verse. Szól igazságról és hazugságról,titkokról és valami dolgoknak eltitkolásáról,a hazugságról és a lázadásról,lelkiállapotokról,testről és lélekről. Van a versben valami egészen egyedi módon spirituális,engem ez fogott meg. De gondolatok és képek egész kincsesháza ez a szabadvers,érdemes elolvasni.

 Akit érdekel a kínai-magyar gazdasági kapcsolatok története,pl. szemináriumi dolgozatot vagy diplomamunkát esetleg disszertációt ír a témából,az feltétlenül olvassa el Fazekas Gábor:A Magyarországra beáramló kínai működőtőke az UNCTAD által meghatározott magyarázó változók tükrében című tanulmányát,mely a Köz-Gazdaság című szakfolyóirat 2016/1. számában jelent meg. Ez a folyóirat a budapesti Corvinus Egyetem által kiadott,igen magas szintű tudimányos orgánum. Nem akarom "elkiabálni a poént",csak arra szeretnék utalni,ami engem a tanulmány olvasásakor legjobban meglepett. Konkrétan nem szeretnék ezekről szólni,inkább a tanulmány olvasására buzdítanék mindenkit. Két dologról van szó:az egyik,hogy van két gazdasági-társadalmi tényező,melyek között-a közhiedelemmel ellentétben-nincs  kapcsolat. A másik,hogy akad két gazdasági-társadalmi tényező,melyek között-a közhiedelemmel ellentétben-van kapcsolat. Többet nem szeretnék elárulni,meghagynám a meglepetés örömét a jövendő Olvasók

 Most még csodálatos ősz van,húsz fok körül az átlaghőmérséklet,de azért mindenki érzi már a mi kis Kárpát-medencénkben,hogy hamarosan vége az ősznek,jönnek a mínuszok,előbb hajnalonta,aztán már szégyenkezés nélkül,nappal is. Egyre kevesebbet megyünk ki,ahogy közeleg a december,úrrá lesz az emberen egyfajta bezártságérzet-pszichológusok sokat tudnának erről mesélni. De az irodalom is elmondja erről a magáét. Turbuly Lillának van egy-a sok közül-remek verse,az a címe,hogy Ki. Az Alföld folyóirat 2016/9.számában jelent meg. Az epigramma arról szól,hogy bezárva érzi magát a lírai én,és ki akar szökni "a bodzaillatú nyárba". A vers ritmusát a "ki" és a "végig"szavak soreleji ismétlődése adja(a héber költészetben is van ilyen,a sor elején kell keresnünk a ritmikusság okát,eredetét), igencsak nagyszerű és emlékezetes vers kerekedett belőle.  Majd decemberben,ha esik a latyak,többször előveszem,elolvasom,közben gondolkodom versről és pszichológiáról,bezártságról

 Napjainkra felgyorsult a történelem menete,szinte áttekinthetetlen sebességgel követik egymást a nagypolitika eseményei. Ami néhány évvel ezelőtt történt,az már a történelem része,még akkor is,ha jelenünket is nagyban meghatározza. A HVG 2019.május 30-i számában olvadhatjuk A labirintus rabjai című cikket. Ebben Theresa May akkori brit miniszterelnök lemondása kapcsán a Szerző részletesen elemzi Nagy-Britannia és az európai integráció viszonyának nem éppen egyszerű történetét. Megtudhatjuk,hogyan viszonyult az EU-hoz illetve annak elődeihez Edward Heath,Margaret Thatcher,John Major és David Cameron. Külön időrendi táblázat foglalja össze a 2016,azaz a Brexit-népszavazás hátterét(érdekesség,hogy az intenzív unióellenes kampány ellenére a brit lakosságnak csak 51,9 százaléka voksolt a kilépés mellett). Megtudhatjuk,hogyan igyekezett Theresa May elfogadható kilépési terveket készíteni,de ezeket az alsóház mindig megvétózta,2019.január 15-én pl.432:202 arányban,ami a legnagyobb elutasítot

 Nagyon szeretem az olyan cikkeket,riportokat,szpotokat a mai sajtóban és médiában,melyek utaztátják az Olvasót:bemutatnak egy,a magyar közönség számára kevéssé ismert országot vagy várost. A Nők Lapja 2016/19.számában M.N.:Város szerelmi ajándékba című írása a Németország keleti részén fekvő Magdeburgot mutatja be. Ahogy olvassuk a kitűnően megírt és fotókkal remekül illusztrált cikket,rájövünk,hogy Magdeburg egyszerre tradicionális és modern. Hiszen mi jelképezné élesebben Németország(pontosabban,ahogy akkoriban nevezték,Német-Római Birodalom)középkori történelmét,mint az 1363-ban felszentelt magdeburgi dóm,amely gyönyörű,impozáns épület. S mi mutatná meg jobban a modern Németország sokoldalú,mások elismerésén,tiszteletén alapuló életformáját,mint a Hundertwasser által tervezett Zöld Citadella. Amely nem zöld,hanem rózsaszín,első pillantásra látszik,hogy tervezője zseni. A nevét pedig onnan kapta,hogy tetején növényeket termesztenek. S amint az a Nők Lapja cikkéből kiderül,az egész v

 2016-ban hunyt el Esterházy Péter,világhírű magyar író. A HVG 2020.december 10-i számának 14-15.oldalán olvashatjuk Hamvay Péter kitűnő cikkét arról,mi is lett Esterházy hagyatékának sorsa. Nos,a hagyaték java (többek között levelezések,dedikált könyvek) Németországban van. Hogy hogyan került oda és miért nem hozzák Magyarországra,arról Esterházy Margit,az író özvegye nyilatkozik:"...nem maradhat itthon,ahol életében és halála után is annyit gyalázták".  Azt gondolom,Esterházy Margitnak igaza van. Ami kígyót-békát itt Esterházyra rákiabáltak (és,tegyük hozzá,nemcsak őrá,hanem Kertész Imrére,Kertész Ákosra és még folytathatnánk a sort),azok után én,a laikus is úgy vélem,jobb helyen van az a hagyaték odakint.  De azért-derül ki a cikkből-digitalizálják. Mert-és ezt már megint jómagam teszem hozzá-élnek még ebben az országban értelmes emberek.

 Bevallom,ritkán olvasok divatról szóló cikkeket. Vass Virág:Az élet nem ruhapróba! című cikke (Nők Lapja,2016.március 9.,14-17.o.) mégis felkeltette az érdeklődésemet. A cikk a divatnak a társadalomban,mindennapi életünkben elfoglalt helyét vizsgálja. Elgondolkodhatunk azon,érdemes-e divatosan öltözködni,s ha igen,mennyi időt és energiát érdemes erre szánni. Megismerhetjük néhány nagy divattervező karrierjét,hogyan lopakodtak fel a cselédlépcsőn,és váltak a huszadik század közepére az előkelő társaság sztárjaivá.Egyfajta divat-társadalomtörténetet kapunk,könnyen érthető nyelvezettel,inspiráló tartalommal.  Úgyhogy azt gondolom,érdemes férfiaknak is elolvasni ezt a cikket. 

 A Nők Lapja Magyaroszág egyik legrégebben működő nyomtatott médiaterméke. Nagyon szeretem változatos tematikáját.  A 2016.március 9-i szám 104-106.oldalán például Szigeti Hajni festményhamisítókról szóló írását olvashatjuk(Picasso után szabadon.Hírhedt képhamisítók bukása).A cikkben két "úriember van megemlítve név szerint:a magyar származású Elmyr de Hory,aki képhamisításon kívül más egyéb szélhámosságokkal is foglalkozott. A másik a német hippi,Wolfgang Beltracchi,aki sikeresen hamisított 16.századi festőket is.  A cikkben szakértőként megszólaló Dr.Gereben Katalin művészettörténész azt is elmondja,mi mindenen buknak le a hamisítók. Az egyik tényező az,hogy belefestik saját korukat,a saját korukra jellemző ízlést,ecsetkezelést.  Véleményem szerint Ez utóbbin érdemes lenne nemcsak a hamisítóknak,de a történészeknek,történelmi regényíróknak is elgondolkodni.  Amúgy a cikk kitűnő,élvezettel olvastam.

Ahogy olvasom a régebbi folyóiratokat, rábukkantam egy zseniális Bukowski-versre az Irodalmi Szemle 2016.novemberi számában. Címe: A tömeg géniusza. Őszintén szólva, nem tartozom a jó öreg Charles bácsi rajongói közé, erről most nem is beszélnek, csak azt a két sort emelném ki a versből, ami élethelyzetemnek köszönhetően legjobban megfogott: "óvakodj azoktól, akik szilárd tömegekre vágynak/ mert egyedül semmit sem érnek". Hú, de igaz, sok politikusra, meg egyéb népszerűséghajhász emberre. Amúgy az egész vers kiváló. Amúgy ki az a Bukowski? Amerikai költő, te kis buta! Irodalmi Szemle, 2016.november, 3-4.o.

Belelapozgattam az Új Művészet folyóirat egyik régebbi számába, ott találtam egy kedves kis történetet ( Molnár Erika: Rákosi aktja, 12-13.o.). Szóval, az újságíró interjút készít Szurcsik Miklós festőművésszel, aki elmeséli, hogy a Képzőművészeti Főiskola egyik növendéke a kommunizmus legsötétebb óráiban, az ötvenes években, Rákosi- képet készített. Hogy egészen pontosak legyenek a testarányok, először aktban festette meg, a többi növendék persze, röhögött. Na, hát ez nem volt veszélytelen mulatság akkoriban...Rákosi Mátyás pártfőtitkárt pucéran lefesteni-hm. ujmuveszet.hu

A minap, selejtezés közben került kezembe a Heti Válasz 2016.május 5-i száma. A 36-37.oldalon Nagy László Nándor cikke azt taglalja, hogy el kell tűnnie a készpénznek a magyar gazdaságból. Részletesen, szakmailag korrekten elemzi a készpénzforgalom hátrányait.7 érvet hoz fel amellett, hogy miért rossz a készpénz. Nekem az ezzel a bajom, hogy ha már a fizetés is csak elektronikusan történhet, megint újabb területet találunk, ahol függünk a technikától. Egyre több és több területet engedünk át a nagy cégek által befolyásolt techno-biznisznek. Ha nincs készpénz, ezek a cégek már mindent fognak tudni az emberről. Nekem személy szerint ez nem hiányzik. Jó lenne megtartani magunknak egy kis szabadságot. Ha folyton ellenéőrzés alatt állunk, ez nem fog menni. Lehet, hogy közgazdasági értelemben nem jó dolog a készpénzfogalom, társadalmi értelemben viszont igenis szükség van rá. Ez biztosítja az emberek számára azt bizonyos kis fogyasztói szabadságot, amiért jó kétszáz éve létrejött a demok

Ferdinandy György az 1956-os magyar forradalom és szabadsághrc egyik utolsó élő tanúja. Éppen ezért 2016-ban, a 60. évfordulón, sok-sok ötvenhatos megemlékezésre meghívták. Erről a sok meghívásról, az előadásokon szerzett tapasztalatokról szól az Ötvenhat hatvan perc alatt című elbeszélés. Ferdinandy önmagához méltóan - felelőssgételjes - önironikus - szellemileg nyitott - képes az egyes idősíkok összevetésére - és ami a legfontosabb: nem kárhoztat. Éppen ezért ez a furcsa ötvenhatos elbeszélés nagyon élvezhető, szórakoztató. Miért vágta hozzá az elismert irodalmár a dedikált kötetet egy fiatal íróhoz? Miért reklamálta meg egy fiatal hallgató Orbán Viktort az 1956-os eseményekből ?( mert összekeverte 1989-cel). Hogyan próbált a fogadásra bepotyázni egy házaspár? Szóval, életszerű. Élő történelmi emlékezet. A folyóiratnak- magyar kulturális médiatermékhez képest szokatlanul- nagyon profi weboldala van: esolap.hu . Hírek, alkotások, régebbi lapszámok részletei- nagyon jó. Ponto

A színháztörténet nem túlzottan hálás tudomány, ugyanis a világ legkomplexebb művészetéről, a színházról kell beszélni- pusztán szóban vagy írásban. A 3 Havi Szemle 2016.szeptemberi számában Piroska Katalin remekül megoldotta ezt az igen nehéz feladatot. A 19.századi magyar színház alakjai markánsan, karakterisztikusan jelennek meg, szinte életre kel Paulay Ede, Krecsányi Ignác, a korabeli közönség, a kritikusok. Az ember szinte maga előtt látja, hallja, amint Arad közönsége tapsol vagy fanyalog- utóbbit például a felszínes Lucifer-játékon. Az is érdekes, hogy polgári társadalom lévén, a színház fontos ügy volt....A cikket olvasva, fókuszál a tekintetünk: Az ember tragédiája országos bemutatójától ( Madách nem gondolta volna, hogy bemutatják a művét)  eljut az aradi bemutató kulisszatitkaiig. Piroska Katalin egy remek folyóiratban publikált egy remek cikket. Hajra, még többet! Érdekes, hogy nem találom a 3 Havi Szemle internetes oldalát. Remélem, a Kedves Látogató nagyobb szerencs

A Heti Válasz 2016.április 21-i számában jelent meg Vinkó József némileg nosztalgikus gasztronómiai cikke, Dagadt has-derűs szív című cikke. Aról szól, hogy régebben a séfek s általában mindenféle szakácsok, olyan pocakosak, dagadtak voltak. Mostanság meg olyan sportosak, soványak. Megmondom, őszintén, nem sírom vissza dagadt szakácsokat. többségük- tisztelet a kivételnek- csak a hagyományos magyar konyhát ismerte, azt is jó zsírosan. Semmi különlegesség. Nekem ez mai soványabb társaság jobban tetszik. Lehet, hogy nem esznek annyit. De jól főznek.

A költészet egyik fontos feladata, hogy izgalmas kalandra hívja az Olvasót. Mihók Tamás verseinek, melyek a Várad folyóirat 2016/11. számában olvashatók, pont ez a célja. A kaland. Kilábalni egy kicsit a hétköznapok mocsarából. Nekem viszont az az érzésem, Mihók Tamás túlságosan is megelégszik azzal, hogy kivisz, arra viszont már kevésbé figyel, hogy hova visz be. Felemel a materializmus szőnyegágyából, aztán elenged. Erre legjobb példa a Váradi románc avagy egy szeretetnyi hungaromán kísérlet című verse. Ebben többször, jól olvashatóan magyar és román nyelven is olvasható az a bizonyos b betűs szó. Ez nekem kevés. Ez nem szellemi kaland, ez csak menekülés a hétköznapok lapos nyelvhasználatából a trágárságba. A mocsárból a tiszta földre kell menekülni, nem pedig a másik mocsárba, nekem erről a versről ez a véleményem. Amúgy a Várad folyóiratot egy érdekes, sokszínű, 18 év felett minden kultúrakedvelő ember számára olvasható kulturális média-produktumnak tartom.

A Paramedica nagyon színvonalas egészségügyi magazin ( alcíme:Egészségmagazin), mely a ngyközönség számára szól különféle betegségekről és azok megelőzéséről. Nyelvezete érthető, stílusa korrekt, pontos, nem szájbarágós. A Paramedica folyiratból ( szerintem nyugodtan nevezhetjük ismeretterjesztő folyóiratnak) rengeteget lehet tanulni. A 2016.április-májusi szám témáiból, a teljesség igénye nélkül: Mi okozza a kullancsok által terjesztett Lyme-kórt? Mit tehetünk, ha gyermekünkön vesszük észre, hogy talán Lyme-kóros? Hogyan csökkenti a rendszeres testmozgás a szívkoszorúér-betegségek és a magas vérnyomás kockázatát? Milyen kellemetlen tünetei vannak az arthrosisnak? Mi az az " indítási fájdalom? Mit tehetünk az intenzív fájdalomérzet ellen? Ha valaki koplalva fogyózik, nem zsírt ad le? Hogyan vélekednek a magyarok a fogyókúrás készítményekről? Milyen új lehetőségeket ismerünk az IBS kezelésére? Hogyan függ össze ai IBS és a lisztérzékenység? Hogyan vélekednek a magyar nők a

Amíg mi itt csak a sajtóból tájékozódva informálódtunk az afrikai piacokról, a kínaiak elmentek oda, és remek üzleteket kötöttek. Ez derül ki Lovas Viktória írásából:A kínai működőtőke-befektetések szerepe a világgazdaságban című tanulmány a Gazdálkodástudományi Szemle 2016/1. számában jelent meg. Teljesen korrekt, politikai felhang nélküli írás: egyszerűen leírja a helyzetet, ami van. A világ kőolajkincsének 10 százaléka Afrikában található. Erre hajtottak rá a kínaiak még a 2000-es évek elején, lévén roppant energiaigényes a gazdaságuk. Meg is szerezték a szudáni olajat, az angolai olajról nem informál a cikk, de valószínűleg azt is sikerült megkaparintaniuk. Európa lemaradt. Megint. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézz át ide is: penzugyitanacsok.blogspot.com

A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat Szakmai Szemléjének 2016/1. számában olvashatjuk Simon László: Az információ mint fegyver c. tanulmányát. Nagyon kiváló tudományos munka, nemcsak katonatiszteknek, de történészeknek is szívből ajánlom. A sok elgondolkodtató szöveghely közül most egyet szeretnék kiemelni: a mozgáscentrikus háborúról írottat a 48. oldalon. Nagyon érdekes, hogy ezt ilyenformán megkülönbözteti a hadtudomány, hiszen- gondolhatnánk- minden háború mozgáscentrikus. Szerintem akad egy példa a világtörténelemben, amit manapság elég keveset emlegetünk. Szerintem a leginkább mozgáscentrikus háború a Mao vezette kínai kommunista hadsereg Hosszú menetelése volt. Több ezer kilométeres volt az arcvonal, finoman szólva is rendezetlen az infomációtovábbítás módja, azt pedig, hogy annak a hadseregnek volt-e egyáltalán vezérkara, vagy önjelölt vezetők ad hoc hoztak-e döntéseket, szerintem maga Mao sem tudná megmondani. Ezzel szerettem volna kiegészíteni Simon László gondolatait. xx

Az Egyháztörténeti Szemle című folyóirat Sárospatakon jelenik meg, kis példányszámban, de nagyon érdekes írásokat tartalmaz. A 2016/4. számban olvashatjuk Kovács Kálmán Árpád tanulmányát, a politikai protestantizmusról. Sajnos, a 19 .századi folyamatokat mi, ma élő protestánsok szintén viszontlátjuk: a hagyományos kurucos- függetlenségi koncepció aktualitását vesztette, új meg nincs. Bacsó Benjámin tanulmánya a magyarországi baptista egyház 1945-1950. közötti helyzetével foglalkozik, kitűnik belőle, hogy Rákosiék a kisegyházakat a nagyegyházak ellen játszották ki, aztán, mikor Mindszentyéknek " végük lett", eldobták a kisegyházakat is, mint a rongyot. A baptistákat pl. szektáknak bélyegezték, s mivel jelentős külföldi kapcsolataik voltak, Révai elvtárs szemében az imperialisták szálláscsinálóivá is lettek. A legnagyobb, legmegdöbbentőbb írás azonban Fazekas Csaba tanulmánya, A második világháború interpretációja a Magyarországi Református Egyházban.Kiderül belőle, hogy a ref