Írott és elektronikus média régen és ma

 Olvasom Mezei Gábor három versét a Jelenkor folyóiratban,és beleringatom magam valami nyugtalan,de tudatos  valóságba,pontosabban:valóságokba,melyekből csak valami belső glóbuszon nyerhetek léleknyugalmat. Egyszerre szabadulnék is ezekből a világokból,és vonz a kiváltság,hogy...Én ezekről a versekről nem tudok írni semmit,csak annyit érzek,hogy nagyon jók. A kortárs irodalom nagyszerű darabjai. Ez pedig tökéletesen elég.  Nagyon tetszik,sőt,igencsak elragadtat,hogy nem tudom szárazul,intellektuálisan értelmezni a három különleges címmel megmasnizott költeményt (lásd alább,a bejegyzés végén), mégis megnyugszom. Asszociálok.Pedig világok találkozásáról van szó,kőművesekről meg csarnokvízről,kicsit szürreális a csigákkal borított glóbusz,és tényleg nem tudom,mire készülnek ezek a kőművesek. A realitás győzelmére talán?Ebben a világban? Ahol még a csarnokvízzel is gond lehet? Inkább próbálják ők is megérezni a "felszín hideghullámait",mint Mezei Gábor. Egészen jó versek szül...

 Az Alföld folyóirat 2022/1. számának 30-31.oldalán olvashatjuk Purosz Leonidasz kitűnő versét,melynek címe:Mi,akik nem vagyunk pszichopaták. A vers egy hajdan lázadó,a világot jobbá tenni akaró generáció megszelidült álmairól szól. Az egykor sokat vitatkozó,idealista,senkit és semmit nem tisztelő,mindenre kontrázó értelmiségi fiatalok pár évtized múltán gyermekes családapává szelidültek/értek,a srácok felnőttek,belenőttek a realitásokba,érzelmi világuk is árnyalttá vált. Olykor azonban elegük van az egészből,néha álmodoznak arról,hogy újra fiatalok lesznek.  A vers kitűnő,mindannyiunkról szól. Az a kérdés azoban felvetődik:amit Purosz Leonidasz leírt,nem az a természetes?S nem az a természetellenes és groteszk,ha valaki középkorúan is bennemarad a fiatalkori világjobbítás állapotában? A címben szereplő " pszichopata" szó a társadalmi szintű tudathasadásra vonatkozik.