Írott és elektronikus média régen és ma

 Kezd kialakulni a magyar irodalom történetiségében egy Kosztolányi-Ottlik, Pilinszky-Esterházy, Nádas vonal.Akiket az ő irodalomfelfogásuk érdekel, annak érdemes elolvasni a Vigilia folyóirat 1978/5. számában megjelent esszét, melyet Ottlik Géza írt, címe pedig: Kosztolányi novelláiról.  Ottlik ( aki elsősorban az Esti Kornél-novellákból indul ki) kiemeli, hogy minden egyes újraolvasáskor egyre többet és többet kapunk Kosztolányiból. Találóan fogalmaz Ottlik: " horzsolgat bennünket" Kosztolányi elbeszélő művészete. Ottlik hangsúlyozza az életrajziságot, Szabadka szerepét, próbálja alkalmazni az "érzet" szót a Kosztolányi-novellák által keltett hatásra. Álombeliség és valóság együttélélse, valami újfajta romantika,mérhetetlen valóság, a boldogtalanság vállalása, paradox módon úgy, hogy boldogságáról vall. A létezés minden percét megéli, olykor élvezi, a Kosztolányi-próza pedig éppen olyan öncélú, mint a költészet.  Egy irodalmi nagyság írt esszét egy másik irodalmi

Csak most került kezembe a Vigília katolikus folyóirat 2015/11. száma, amelyben Darvas Ágnes szociológus, az ELTE tanszékvezető tanára,  a magyarországi gyermekszegénységről írt. Az, amit Darvas Ágnes írt, mind igaz. Valóban vannak Magyarországnak alapos elmaradásai ebben a témában, és az is igaz, hogy a gazdag és szegény gyerekek közötti olló évről évre nyílni látszik. Azzal azonban már nem tudok egyetérteni, hogy Darvas Ágnes jóformán kizárólag a kormányt hibáztatja mindezért. Érthető, hogy a mindenkori kormányzatnak van felelőssége egy ország szegényei felett. Ám az, hogy Szerző szerint az ingyenes tankönyv, az ingyenes étkezés kiterjesztése, a nyári étkeztetés " csak minden ötödik" segélyezettet ér utol, szerintem -személyes tapasztalatok alapján is  mondhatom ezt- nem állja meg a helyét. Jóval nagyobb ez a szám. Azokban az oktatási intézményekben, ahol módom volt tanítani, a szegények szinte mindegyike részesülhetett a különböző szociális ellátásokból, így vagy úgy.