Bejegyzések

író címkéjű bejegyzések megjelenítése

Emlékezzünk Lator Lászlóra!

 2023-ban itthagyott bennünket Lator László, a magyar irodalom doyenje,költő, író, irodalomtörténész, szerkesztő, rádiós és televíziós műsorvezető.  És elképesztően jó előadó.  Azt gondolom, a magyar sajtó -és médianyilvánosságban kevés méltó emlékezés született róla. Ezek egyike a Magyar Narancs hetilap 2023.július 27-i számának 28-29. oldalán található írás. Kőrizs Imre: Az anyagelvű metafizikus. Lator László ( 1927-2023) című írása máltó nekrológ erről az igazi szellemi emberről.  Feleleveníti Lator legendás műfordítói szemináriumát, mely sokkal inkább magáról az igazi költészetről szólt, anekdiktus tudását a korabeli költőlegendák ifjúkori botladozásairól, valamint bepillanthatunk a hullamhegyekkel- és völgyekkel teli életútba, például azon pillanatba, amikor Latort pesszimizmus miatt letiltották,megélhetését, hivatasának gyakorlását próbálták ellehetetleníteni.  Kőrizs Imre cikke valóban méltó megemlékezés. Aki Lator Lászlóról szeretne tudni valamit,mindenképp ezzel a cikkel kezdj

Veres Péter előtt tisztelgett Kányádi Sándor

 Veres Péter a huszadik századi magyar történelem jellegzetes alakja volt. Baloldali meggyőződésű íróként bírálta a Horthy-rendszert, sürgette a meglehetősen szegény magyar parasztság földhözjuttatását. A háború után a Parasztpárt vezetője volt, a koalíciós egyeztetéseket követően a hadügyi tárca jutott neki, a sajtóban ekkor rosszízű viccek céltáblája lett.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában Kányádi Sándor, a fiatal erdélyi költő három verssel üdvözli az  Veres Pétert. Az Akik a képből mindig című szonett azokról szól, akik kiválóságuk folytán nem férnek bele semmilyen sablonba, előre kialakítoott képbe. Az Ahogy az aratók című vers Veres Péternek a földművesekhez közeli életét idillizálja. . Az Eső című alkotás pedig a földről ,mint transzcendens létezőről szól.  Szerintem bármelyik alkotó büszke lehetne arra, ha ilyen emlékverseket, tisztelgő műalkotásokat kaphatna az utókortól.

Interjú Karl-Markus Gauss osztrák íróval

 A Magyar Narancs hetilap 2018.szeptember 18-án megjelent száma kitűnő,gondolatébresztő interjút közöl Karl-Markus Gauss osztrák íróval. Az interjút Király Edit készítette,címe:"A fasizmus erős szó". Az interjú főbb témái:1.Hogyan élte meg Gauss,aki a Vajdaságban született,gyermekkorában a multietnikus környezetet? 2. Létezik-e Európában centrum-periféria megoszlás,s ha igen,miként nyilvánul ez meg?3. Hogyan integrálta az osztrák társadalom a náluk élő vendégmunkásokat,különös tekintettel a törökökre?4. Összehasonlítható egymással Orbán és Erdogan rendszere? A kitűnő,olykor meglepő gondolatokkal tarkított interjú példaként szolgálhat a hazai média,az írott és elektronikus sajtó számára.

Futball és költészet az európai és amerikai irodalomban

 Szeretem az olyan verseket, novellákat, regényeket,melyek a futballról szólnak, vagy legalábbis van bennük egy-két metafora a labdáról, a meccsről, a játékosokról vagy a legjobb játék más vonatkozásairól. A 2000 című folyóirat 2017/1.számában olvashatjuk Mesterházy Balázs:Napozó című versét. A mű első része felidézi egy nyári, hétvégi, amolyan tipikus ebéd utáni álmos-árnyékos meccs hangulatát, a vers másik része pedig vendégszövegnek álcázva magát, működik. Maga a meccs, mint motívum,sugallja, hogy mi, emberek, itt csak vendégként játszunk, esetleg csak nézők vagyunk,és annyira nem is érezzük jól magunkat, a nagyobb igazságok magasabb szinten dőlnek el.  Amúgy érdekes dolog, hogy nagyon sok európai író írt futballról, talán Esterházy neve a legismertebb, de hosszasan lehetne sorolni- akár a magyar irodalomból- másokat is, Pl. Kukorelly Endrét, Mándy Ivánt,Moldova Györgyöt. Ezzel szemben az amerikai irodalomban az amerikai futball nem annyira kurrens téma. Inkább csak a bestseller-iro

Irodalom:Egy nagyszerű cikk Moldova Györgyről

 2022-ben,88 éves korában,elment közülünk Moldova György,a 20-21.századi magyar irodalom legsikeresebb bestsellerírója. Halálának alkalmából egy életmű-értékelő cikk jelent meg a HVG 2022/23.számában,Riba István tollából,Könnyű kézzel címmel. Szerző,véleményem szerint,igen reálisan értékeli cikkében Moldova György életművét. Kiemeli szociográfiáinak pontosságát,ugyanakkor-Balassa Péter esztétára hivatkozva-azt is elismeri,hogy Moldova írói tehetsége a nagyobb szépirodalmi formáknál nem érvényesült,az inkább a rövidprózai,anekdotizáló írásokban,például a H.Kovács-történetekben mutatkozik meg. Kifejezetten kárhoztatja a Szerző Az elbocsátott légió című könyvet. Riba István nem ért egyet Moldova Kádár-kultuszával,valamint a Bűn az élet című szociográfiájának egyes megfogalmazásaival sem.  Aki valamikor,későbbi évtizedekben,tanulmányozni akarja Moldova György életművét,annak ez a cikk megkerülhetetlen lesz. Nagyszerű írás egy ellentmondásos személyiségű,recepcióját tekintve is igencsak öss

Bodor Ádám azt kérdezi, meg lehet-e bocsátani történelmi bűnöket?

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk a kiváló író, Bodor Ádám elbeszélését. Utasemberek a címe. Cselekménye nagyon röviden összefoglalható:egy faluba két idegen utas érkezik, nagyon furcsákat beszélnek, majd egyikükről kiderül, hogy ő gyújtotta fel a falut huszonöt éve. Most engedték ki a börtönből, és itt szeretne lakni, az azóta újjáépült községben, számítva a lakók bocsánatára. hát, a lakók, akiknek a házát felgyújtotta, nincsenek olyan kedvüknek, hogy beszélgessenek ezzel a furcsa fockóval. Meg akarják ölni... Bodor Ádám arra a kérdésre keresi a választ, lehetséges-e a történelmi bűnök megbocsátása, ez 1988-ban igencsak fontos kérdése volt nemcsak Magyarországnak, de a teljes Közép-Európának is. Szerző arra a következtetésre jut, hogy nem, nem lehet megbocsátani.  Kitűnő, legmagasabb szintű irodalom, ajánljuk mindenkinek. Kár, hogy mostanában nem ilyen színvonalú anyagokkal van teli a média.  Ma már nem létezik a Rakéta Regényújság, úgyhogy linket sem tudok kitenni. 

Remek kritikát kapott 2020-ban a Sándor Mátyás cimű musical dunaújvárosi premierje

 A Magyar Teátrum című színházi tematikájú folyóirat 2020.októberi számának 24.oldalán remek kritikát olvashatunk a Mikó Csaba-Závada Péter szerzőpáros által írt Sándor Mátyás című musicalról és annak dunaújvárosi premierjéről. Megtudjuk,hogy Jules Verne-mert az ő regényéből készült a zenés színházi mű-nem konkrét személyről mintázta magyar hősét,hanem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tipikus karakterét kívánta ábrázolni általa. Mit is mondhatunk:a kísérlet igencsak remekül sikerült. A musical szerzői aztán elmondják,milyen elvek szerint alakították a darab zenei-és szövegvilágát. Szerintük azért kellett ebbe a darabba sok modern zene,mert Sándor Mátyás egy klasszikus-romantikus figura,ezt kellett ellenpontozni egy mai,modern zenével. Megtudjuk a cikkből azt is,milyen meglepetés várta Őze Áron igazgatót a premier után.  A kitűnő,mértéktartó ugyanakkor figyelmet és érdeklődést ébresztő írás elolvasása után nekem az jutott eszembe,miért tudott egy 19.szazadi francia regényíró en

Interjú(2020) Herczeg Szonjával könyvekről,betegségről, influenszerekről és sok másról

 A Nyitott mondat a Népszava c.napilap kulturális melléklete. A 2020.november 6-i számban Rácz I.Péter készített nagyinterjút Herczeg Szonja iróval. A Képzeletbeli ház című,rövid történetekből álló regény szerzője elmondja,hogy könyvének fő mondanivalója az,hogy a mentális betegségben szenvedő emberek is lehetnek teljesértékű tagjai a társadalomnak. A szorongással,pánikbetegséggel küszködő emberek olykor feketébben,pesszimistábban látják a világot,de erről nem ők tehetnek,ez a betegségük része. Herczeg Szonja szerint a magyarországi ellátórendszer gyenge,nem mindenki jut el terápiára azok közül,akiknek szüksége lenne rá. Szó esik még az interjúban alkotási módszerről,közösségi médiáról,influenszerekről(nem egy-egy konkrét személyről,hanem általában a jelenségről),valamint arról,mit gondol Herczeg Szonja,milyen lesz a világ 2035-ben.  Remek interjú,ritkaság a magyar sajtóban,médiában. Rokonszenves interjúalany,aktuális és általános témák megfelelő aránya,releváns,az olvasók túlnyomó töb

Kul-túra a Bakonyban

 Magyarországnak sok szép hegysége van. Szeretem a Bükköt, a Zempléni-hegységet, a Pilist- mindenek-mindnek megvan a maga sajátos hangulata. Mégis: legromantikusabb hegységünknek a Bakonyt tartom. Valami furcsa, misztikus hangulat, lelkünket izgalomban tartó borongós sötétség uralkodik itt, no meg emléke az ide menekülő betyároknak, a harcos történelemnek, no és az itt született, hatalmas életművet megalkotó íróknak. Aki a Bakonyban jár, igazából kul-túrát tesz: hagyja, hogy megérintse őt a magyar múlt máig fújó szele.  A már említett író-egyéniségek kapcsán figyeltem fel Lak István: Barangolás a Bakonyban című cikkére. Ez voltaképpen beszámoló egy túráról, melyet 1988-ban a Vakok és Gyengénlátók Wesselényi Sportkörének Turista Szakosztálya szervezett. A cikk pedig a Vakok Világa című lap 1988/8-9.számában jelent meg.  Útibeszámolót írni tudni kell. Szépen, lassan, mint ahogy a zsákmányára leső macska oson, kell rávezetni a Tisztelt Olvasót magára a lényegre, a turisztikai célpontra, a

Esterházy Péter hagyatékának egy része Németországban van. Miért?

 2016-ban hunyt el Esterházy Péter,világhírű magyar író. A HVG 2020.december 10-i számának 14-15.oldalán olvashatjuk Hamvay Péter kitűnő cikkét arról,mi is lett Esterházy hagyatékának sorsa. Nos,a hagyaték java (többek között levelezések,dedikált könyvek) Németországban van. Hogy hogyan került oda és miért nem hozzák Magyarországra,arról Esterházy Margit,az író özvegye nyilatkozik:"...nem maradhat itthon,ahol életében és halála után is annyit gyalázták".  Azt gondolom,Esterházy Margitnak igaza van. Ami kígyót-békát itt Esterházyra rákiabáltak (és,tegyük hozzá,nemcsak őrá,hanem Kertész Imrére,Kertész Ákosra és még folytathatnánk a sort),azok után én,a laikus is úgy vélem,jobb helyen van az a hagyaték odakint.  De azért-derül ki a cikkből-digitalizálják. Mert-és ezt már megint jómagam teszem hozzá-élnek még ebben az országban értelmes emberek.

Interjú Konrád Györggyel 1956-ról

 A 168 Óra című hetilap I. évfolyamának I. száma 1989.október 24-én jelent meg. A magyarországi média akkor kezdett el foglalkozni 1956-tal. A hetilapban ( és az ahhoz kapcsolódó rádióműsorban) Rádai Eszter kérdezte Konrád Györgyöt, a neves magyar írót, A látogató című, korszakteremtő könyv alkotóját,  az 1956-os forradalomról ( illetve akkor, Pozsgai Imre nyomán, népfelkelésről). Arról, hogyan emlékeztek rá, akkor, amikor nem lehetett emlékezni. Erről szól ez a rövid interjú. Nagyon tetszik Konrád György válasza. Nem nagyítja fel saját szerepét, nem csinál hőst magából. Elmondja, hogy inkább a " magánélet szférájában" zajlott az emlékezés. Ő például, egyedül, magamagában, többször is végigjárta a fontosabb helyszíneket. Ahogy ma, a 21.században, mondanánk: emlékező túrát tett.  Jelképes számomra ez a válasz. Egyszerű, szerény. Meggyőződésem, hogy a pesti emberek többsége, ha emlékezett egyáltalán 1956-ra, pontosan így tett. Csak később, amikor már divat lett dicsekedni minde

Izraelben kinyitják a könyvtárakat

 Amint azt az izraelinfo.hu hírül adta ( a többi médium nem tartotta fontosnak a hírt) Izraelben kinyitják a nyilvános könyvtárakat. Annak ellenére teszik ezt,hogy a koronavírus-járványhelyzet ott is elég súlyos,és alapvetően zárva van az ország. De a könyvtárakat kinyitják. Úgy látszik,az izraeli kormány szerint nem a könyvtárakban terjed a COVID-19. Azt gondolom,más kormányok is rájöhetnének erre a nem túl összetett igazságra. Sőt,az izraeli kormányzat kózel 3 millió sékellel járul hozzá írók szerzői honoráriumához. Ez közel 270 millió forint. Természetesen a könyvtárakban be kell tartani bizonyos intézkedéseket. Be fogják,ebben biztos vagyok.  

Chesterton egy interjúban mondta el,miről is szól a könyve

 Még a nagy írókkal is megesik,hogy félreértik őket. Gilbert Keith Chesterton a 20 század első felének brit bestseller-írója és irodalomtörténésze volt. 1936-ban,egy nappal halála előtt az Illustrated London News c.lapban interjú jelent meg vele.  Az interjúban Chesterton szól Az ember,aki Csütörtök volt című regényéről. Elmondja,hogy voltak olyan olvasók,akik a könyv egyik szereplőjét Isten allegóriájaként értelmezték. Az író szerint ez hibás értelmezés. A könyv alcíme ugyanis ez:Rémálom. Márpedig,érvel az író,Istent nem szerepeltetné egy rémálomban.  Na,ezért kell elolvasni az alcímet.

Esterházy Péter ellen vagy mellett- és ez már probléma- hvg.hu,2018.július 27.

A HVG online kiadása ( 2018.július 27.) felidézi Bencsik András Esterházy Pétert ócsárló szavait. Kiáll Esterházy mellett. Szerintem Bencsiknek (akit különben politikai újságíróként tisztelek) nincs igaza. Jómagam jobboldalinak tartom magam, de el kell azt fogadnom, hogy Esterházy Péter nagy író volt, még ha személyes irodalmi ízlésemhez nem is állt közel. És ezzel a témával ennyit és nem többet szeretnék foglalkozni. Mert az olvasás, az igenis személyes ügy, mint mondotta volt Márai Sándor. Akit, remélem, még Bencsik András is elfogad. Írónak. xxxxxxxxxxxxx Kattints ide: konyv-ajanlo.blogspot.com