Írott és elektronikus média régen és ma

 A Nők Lapja (remélem,senkinek nem kell bemutatni...) 1979 évi 36.számában olvasom Szebelkó Erzsébet cikkét,melynek címe:Sem az igazgatónak,sem a portásnak(3-4.o). Nagyon szép,igényes,problémafelvető írás. Három téma köré csoportosul: -A Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyárában fegyelmit kapott egy munkásnő,mert zöldpaprikát vitt be a munkaterületre. -A cég exportál az USA-ba-külön fotón láthatók az angol nyelvű címkékkel ékes húskonzervek-,de az ottani partner nagyon szigorú,rendszeresen ellenőrzi az üzem mikrobiológiai állapotát. -A nők jóval hűségesebb munkaerők,mint a férfiak. A kapuvári üzem dolgozóinak fele nő. A férfiak hamar továbbállnak,nem bírják a szigorú fegyelmet. Hogy ez miért van,arra nincs magyarázat. Mint jelenség,szerintem a 21.századi HR-esek számára is érdekes lehet...

Olvasom a Magyar Nemzetet, és azon gondolkozom, hogyan lehetséges az, hogy női sportolóink mindig jobban szerepelnek, mint a férfiak? Talán a magyar férfiak mentalitásával van a baj? A riói olimpia egyik leginkább szívfájdító pillanata Imre Géza párbajtőrvívó döntőbéli veresége volt- de ő legalább eljutott a döntőig. Sok esélyünk, főleg a medencében elvérzett. Mi a baj a magyar férfi sportolókkal? Nem akarnak eléggé győzni? A pszichológusoknak kellene jobban dolgozniuk? Fene se tudja...Mindenesetre van négy aranyérmünk, no meg ott van Kenderesi bravúros bronzérme, és ez jó, nagyon jó. (Magyar Nemzet, 2016.augusztus 10.)