Írott és elektronikus média régen és ma

 Nagyon fontos szerepet játszott a második világháború befejezésében az 1945-ben az USA által Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba. A szörnyű pusztítás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Japán letette a fegyvert.  De milyen nemzetközi visszhangja volt az atombomba ledobásának? Hogyan reagált a tömegpusztító fegyver bevetésére Sztálin, Hirohito, az amerikai közvélemény,az európai országok vezetői?Erről már kevesebbet tudunk. Éppen ezért hiánypótló a Hadi Krónika című folyóirat 60. százában megjelent cikk, melynek címe:Az atombomba visszhangja. Két történelmi tényt emel ki a Szerző: - Sztálint nagyon meglepte, hogy hogy az USA ilyen hamar be merte vetni a bombát- ne feledjük,a Szovjetunió teljhatalmú vezetőjének elég alapos információi voltak az amerikai atomprogramról.  - a japánok teljesen sokkos állapotba kerültek. Hirosima után azt hitték, hogy az amerikaiaknak csak egy bombájuk van. Nagasaki után nem lehettek biztosak abban, hogy nincs harmadik, negyedik. - Winston Churchill, N

 A Kárpát-medencében a múzeumok- csakúgy, mint az összes többi kulturális intézmény- alulmenedzseltek. Ez jutott eszembe, mikor a Magyar Turista című ,rendkívül színvonalas folyóirat  20004.decemberi számát olvastam. A Mezőpetri- avagy mit rejt a Partium című cikk voltaképpen egy múzeumról szól. A mezőpetri sváb múzeumról. Korábban még soha nem hallottam erről az intézményről. A svábokról legtöbben anyit tudunk, hogy 1945 után kitelepítették őket a diktatúra emberei. Arról a csodálatos svéb kultúráról, melyet ez a német nyelv sajátos diaalektusát beszélő népcsoport létrehozott, szinte semmit nem tudunk. Ebben a múzeumban ezzel ismrkedhetünk meg.Mezőpetri ma Romániához tartozik, de érdemes átutazni, hogy megtekintsük ezt a múzeumot. Úticél tehát Mezőpetri. A cikk pedig kitűnő. 

 Az 1945 után létrejött kelet-európai kommunista rendszerek tönkretették az egyházakat. Hogy hogyan,azt Balogh-Zila Teodóra Berecky Ildikó nyugdíjas lelkésszel készült intetjúja (Ne engedjük el a szórvány kezét!Reformátusok Lapja 2021.december 12.,11-14.o.). A 12 oldalon Ildikó néhány mondatban felvázolja,hogyan lehetetlenítették el a kommunisták 1945 után az egyházak működését  Elvették az egyház földjeit,államosították az iskolákat. A korábban az egyház fenntartásában jelentős szerepet játszó,sok esetben presbiteri feladatokat is betöltő nagygazdákat kuláknak minősítették,gyakran lakhelyük elhagyására kényszerítették. Az egyházakat állami irányítás alá vonták,önmagukat nem is lettek volna képesek fenntartani a gyülekezetek..A hívők korábbi ajándékai elmaradtak. Vajon a rendszerváltás meghozta a változást?Részben-felel erre Bereczky Ildikó. Az egyházak visszakaphatták az iskolákat,a földet viszont nem . Ahogy mondták,legelő birka nélkül.  A kitűnő interjút olvasva azt kívánom,korszerű

 Hallottak már Önök Zsibrikről?Egy magyarországi,Baranya megyei községről beszélünk, amely nem most éli a virágkorát, merthogy elhagyott falunak minősül. Egy rehabilitációs intézet működik benne, amely éppen azért működik itt és nem máshol, mert itt, ezen a félreeső helyen béke van, csend és nyugalom.  Maga a falu élt már szebb napokat, mégpedig akkor, mikor németek lakták. Csakhogy a németeket 1945 után kitelepítették, ezután a falu fejlődése valahogy megállt.  Bővebb információt a Magyar Turista című folyóirat 2007/4. számában találnak. Nagyon jó cikk, érdemes lett volna valamilyen perspektívát, jövőbe mutató elemet is vázolni hozzá. Remek turista-úticél lenne, de nincs infrastruktúra. 

 Komlós János a kommunista diktatúra (huszadik század második fele, Rákosi- majd Kádár-korszak) egyik kegyeltje volt. Kiváló szellemi képességű, de erkölcsileg kifogásolható ember volt.1945 után ÁVH-s tisztként dolgozott, majd a kultúraés a média területén tevékenykedett, az akkoriban születő Magyar Televízióban rengeteget láthatták a nézők. Komlós megalapította a Mikroszkóp Színpadot, ahol is szigorú cenzúra mellett kabaréműsorokkal szórakoztatták a nézőket ( igaz, hozzátehetjük, legendás művészek léptek fel ezekben a szórakoztató előadásokban, akik annyira jól játszottak, hogy a nézőnek eszébe sem jutott, hogy ő most milyen politikai konstelláció részese).A sok poén és a jó színészi játék elfedte a lényeget... Az origo.hu háromrészes cikket közöl Komlós Jánosról, a huszadik századi Magyarország jellegzetes, mindenki által ismert alakjáról. Főleg történelem valamint média-és színháztörténet iránt érdeklődő fiataloknak ajánlom a cikket, de idősebbek is nyugodt szívvel elolvashatják- h

 Az 1980-as évek közepének nagy szenzációja volt Galgóczi Erzsébet Vidravas c.könyve. A mű szókimondóan írt a magyar parasztság második világháború utáni tönkretételéről,s erősen megosztotta a közvéleményt. Nem meglepő,hogy a kommunista pártfunkcionáriusok nem rajongtak a Vidravasért,mint ahogy az sem meglepő,hogy az őszinte szóra vágyó közönség viszont igen. A Kritika c.folyóirat 1985.4.számában Ungvári Tamás kritikáját olvashatjuk a nagy polémiát kiváltó könyvről.Ungvári egyfelől dicséri,másfelől bírálja a könyvet. Úgy érzem,mindkettőt kissé eltúlozva teszi. Azt gondolom,a Vidravas hősét,Rév Orsolyát,nem kellene Németh László Kárász Nellijéhez hasonlítani. Két hölgyet egyébként sem szabad összehasonlítani...Németh László jobb író,mint Galgóczi. Másfelől Ungvári bírálatának egy részét("a feldolgozatlan téma bizonyítási kényszerében...") is erősnek érzem. Elolvasva,aztán pár év múlva újraolvasva a könyvet,nem gondolom,hogy Galgóczi Erzsébet bármiféle bizonyítási kényszertől s