Írott és elektronikus média régen és ma

1997-ben megkezdődött az űrkutatás valaha volt legnagyobb méretű projektje:a Cassini-Huygens program a Szaturnuszt vizsgálta meg, addig elképzelhetetlen közeli távolságból. a National Geographic folyóirat 2018.decemberi száma részletesen foglalkozik a kozmikus expedíció történetével.( Eva van den Berg:Élő Szaturnusz?). Gyönyörű fényképek tanúskodnak ennek a gigantikus tudományos ( ma már tudománytörténeti jelentőségű) vállalkozásnak sikeréről, a lefényképezett holdakról ( mint kiderült, a Szaturnusznak legalább 53 holdja van, de még kilencet feltételeznek a kutatók). Megtudjuk, milyen nehézségeket kellett legyőzni a program elindítóinak. Megdöbbentő,hogy ezen az óriásbolygón ( mérete 734-szerese a Föld méretének) minden óriási: egyszer lefényképeztek egy 8 ezer kilométer átmérőjű hurrikánt. Ez kb. elsöpörné a Földet.  akit részletesebben érdekel a Cassini-Huygens program története, annak tehát ajánlom a National Geographic 2018.áprilisi számát!  

 A huszadik században sajátos irodalmi műfajjá nőtte ki magát a kutyás történet, s ez a tendecia folytatódik a 21.században is. Az emerek szívesen olvasnak kutyákról, macskákról. ilyen a természetünk.  A Ligt irodalmi és ökológiai folyóirat 1997/6. számában olvashatunk egy kitűnő kutyás történetet Vidor Miklós tollából, címe:Titus- változó perspektívából. Voltaképpen megismerjük azt a történetet, ahogyan a gazdi és kutya egymásra talált. Van itt bujkálás a gyomok között, autó általi gázolás, meg minden, amit a kutyás gazdik átélnek.  Jó kis novella ez ( pontosabban, a folyóirat meghatározsa szerint: képaláírás). engem leginkább az antropomorfizálás zavar. Vior úgy beszél a kutyáról, mint egy emberről. Pedig nem, ezt nem szabad. A kutya állat, az ember legjobb barátja. De nem több. Amúgy a novella kitűnő, rendkívül személyes. 

 Az informatika története mára önálló tudománnyá vált. Jómagam is szívesen nézegetek régebbi számítástechnikai-informatikai szaklapokat. Némi nosztalgia is van bennem-tudjátok,az a bizonyos "hej,amikor még voltam" életérzés.  Kezembe került a PC World magazin 1997.augusztusi száma. Ennrk 16-17.oldalán részletes statisztikát közölnek az akkori magyarországi számítástechnikai helyzetről. Csak egy adat:a férfiak 41 százaléka használt már egyáltalán számítógépet.  Ezen cikk alapján játsszunk egy kis kvízjátékot!Kérdés:1997-ben a magyarországi háztartások hány százalékában volt személyi számítógép? a, 13      b,23    c,33    d,43 Aki nem akarja tudni a helyes választ,ne nézze tovább a cikket! A helyes válasz az a,!Tehát a háztartások mindössze 13 százalékában volt computer. Viszont érdekes,hogy ezen háztartások 66 százalékában egynél több számítógép működött. A diplomások között is csak 26 százaléknak volt otthoni számítógépe!! Más világ volt,az biztos. Gratulálok azoknak,akik elt

 A Szép Házak építészeti magazin 1997/1. számának 32-34.oldalán találhatunk gazdagon illusztrált cikket egy budai hegyoldalon épült családi házról. A cikk szerzője maga az építész,Lebedi Attila. Kétszintes,tetőteres családi ház épült a meglehetősen romantikus fekvésű-a háttérben fenyőfák látszanak- telken.  Hogy azért ne legyen minden tökéletes,Lebedi Attila megemlíti azt is,mennyit kellett csatázni a magyarországi bürokráciával,a megfelelő építési engedély miatt. A cikk kitűnő,a fényképek felkeltik az Olvasóban a vágyat,hogy de jó is lenne ott lakni...

 A Reader's Digest Válogatás magazin 1997.májusi számában elképesztő gyilkossági esetről olvashatunk. (Michael Bowker: Lottózó gyilkosok). 1994-ben,Oregon államban négy fiatal brutálisan meggyilkol egy bolti eladót,kolléganőjét összeveri. Nem visznek el mást a boltból,csak ötven dollárt,meg néhány lottószelvényt. Hónapokig semmi eredmény,a négy támadó valószínűleg büntetlen előéletű. Hanem a lottószelvények!Ez utóbbiak buktatták le a gyilkosokat. Oregon államban az a szabály,hogy a tíz dollár alatti nyereményeket nem kell bejelenteni,az egyik bolt mégis felírta a nyertesek nevét,biztos,ami biztos. Azonkívül a nyomozó kreativitása is segített:tudta,hogy az álnevet használó bűnözők gyakran a valódi nevük rövidített,torzított változatát adják meg. Így aztán elkapták a négy fiatalt,aki a megbánás legcsekélyebb jelét sem mutatta. Szórakozásból öltek. Borzasztó.  Maga a cikk viszont kitűnő. Tömör,pörgős,könnyű olvasni. 

 Mint annyi minden másnak,az autózásnak is megvan a maga története. A Reader's Digest Válogatás  magazin 1997.novemberi számában jelent meg Ray Hutton:A jövő autója c.írása,amely foglalkozik az elektromos autókkal is. Egy szakértő elmondja,hogy jelenleg (1997-ben járunk)az elektromos autók akkumulátora ötvenedannyi terhelést bír,mint a hagyományos benzin-vagy dízelüzemű járművek esetében. Szerző ugyanakkor azt is hozzáteszi,hogy Párizsban már megjelentek az utak szélén az elektromos autók aksijának feltöltésére szolgáló töltőszekrények. 1997-ben? Nem korai ez egy kicsit?Vagy mi itt,Közép-Európában ennyire le voltunk maradva?Döbbenet.Mindenesetre a cikk jó,és 25 évvel megjelenése után olvasva nagyon érdekes adatokat szolgáltat az elektromos autók és általában:a gépjárművek,történetéhez.

 A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Dale van Atta:Az eltékozolt Édenkert című írását,amely Nauru történetét foglalja össze. Naurut sokáig mint óceániai természeti paradicsomot tartották számon,Ausztráliából járták ide üdülni a tehetősebbek. Aztán az 1950-es években egy laboratóriumában unatkozó mérnök foszfátnyomokat vett észre egy fán. Ezzel Nauru sorsa eldőlt. A kis sziget a világ legnagyobb és legjobb minőségű foszfátkincsével rendelkezett. Megindultak az ausztrál,az új-zélandi,az amerikai bányatársaságok. Nauru szegény kis szigetből gazdag ország lett. Dale van Atta szerint ezzel kezdődtek a bajok. Már a függetlenség kikiáltását követő első elnök,Hammer DeRoburt alatt a jóléti kiadások elképesztő méreteket öltöttek. A 21 000 lakosú szigetországban két kórház épült,mindenkinek ingyen járt az egészségügyi ellátás és az oktatás,sőt,még a repülőjegy is. Ezek a kiadások évről-évre nőttek,s ezt a kiadásnövekedést egy darabig ell

 Ha megvizsgáljuk baráti kórünket,rájövünk,hogy a legtöbben hasonló életkorú emberekkel barátkozunk. Iskolatársak,haverok az edzésről vagy éppen a baba-mama tornáról,az íjász-szakkörből vagy a természetjáró ifjúsági klubból:mind-mind hasonló korúak. Mi hoz össze egy barátságot? Közös sors,közös élmények,azonos tapasztalatok. S ezek általában hasonló korú emberekkel történnek meg. A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Michael Welzenbach:Barátság az erdő mélyén című,kiváló,irodalmi értékű írását. A rendkívül szép igaz történetben egy kisfiú,akinek szülei gyakran költözködnek,ezért nem tud tartós barátságokat kialakítani,ez a kisfiú egy szép napon az erdőben sétál,összeütközik egy idős hölggyel. A nemrégibeb megözvegyült néni és a kisfiú aztán barátok lesznek. Az asszony mindent megmutat a srácnak amit az erdőről tudni kell. Megismerteti őt a rovarokkal,a virágokkal,a változatos hangon éneklő madarakkal,rengeteg könyvet ad neki kölc

 Ahogy tapossa a havat a messzi Északon,...az ég szürke...csak néhány órára süt ki a Nap... A sajtótól,médiától régebben azt várták el, hogy általa valami szépet,nemeset és maradandót éljen át a befogadó. Aztán ezek az elvárások hirtelen megváltoztak. De még napjainkban is alkotnak olya tehetségek a sajtóban,médiában akik alkotásaikkal képesek igazán gyönyörködtetni. A Reader's Digest 1997.januári számában olvashatjuk Pierre Berton:Azok a régi szép telek című írását. Annyira pontos,életszerű,hogy az Olvasó szinte a bőrén érzi a kanadai telet. Átéljük,milyen lehetett puszta kézzel hozzáérni a fémalkatrészhez a mínusz 40 fokos hidegben. Átérezzük az óvónő helyzetét,aki minden szünetben tizenkét gyerekre adta rá a két zoknit,a kesztyűket,kabátokat,sálakat,majd vette le róluk a szünet végeztével. Szinte együtt fáj a szívünk az Utolsó Hajó utasaival,akik október körül elhagyták Dawson Hillt,hogy melegebb vidéken húzzák ki a telet. S mit érezhettek vajon a parton állók? Ott vagyunk a kan

 A Biotechnológia és környezetvédelem- ma és holnap című folyóirat 1997.áprilisi számának 8-9. olvashatjuk Orosz G.Tamás cikkét, melynek címe: Hajdú-bihari zöld körkép. a cikkből kiderül, hogy Hajdú-Bihar megye nem állt olyan rosszul a környezetvédelem vonatkozásában. A megjelenés idején kb. 70, környezetvédő szervezet működött a Tiszántúlon, ezen belül is legalább 36 a megyében. Nagyon sok volt a környezetvédelmi akció, pl. szárazelemgyűjtés, a Víz Világnapjának megünneplése, a Föld napjának megünneplése sok rendezvénnyel, valamint szeptember 18-án a Világtakarítási Nap megyei szintű feladatokkal ( nem tudom, hogy ez az ünnepnap még létezik-e...).  Rendeztek itt konferenciát ( A települési önkormányzatok hulladékgazdálkodása), és rengeteg iskolai előadás, bemutató, a Nagyerdő rendbetétele, a sokak számára ismeretlen Guthi-erdő renoválásának megkezdése- szóval, rengeteg program, rendezvény, oktatási projekt ( pl. a Kölcsey Tanítóképzőn beindult KÖRLÁNC nevű) írta fel Hajdú-Bihar megyét

 A Reader's Digest magazin 1997.áprilisi számának 127-134.oldalán olvashatjuk Martin Williams cikkét,melyben egy kínai dinoszauruszkutató,Tung Cseming munkáját mutatja be.  Megtudhatjuk,hogyan és miért lett Tung dinoszauruszkutató. Beszél mestereiről és arról,milyen ősi előítéletekkel(dinoszaurusz=sárkánygyík)kelett megküzdenie munkája során. Szó esik arról,partnerek-e a kínai ingatlanfejlesztő vállalatok a dinoszauruszkutatásban. Nem kerülhető ki a politika témája:a hatvanas években Tung is egy évet töltött a mezőgazdasági termelésben. Valamint olvashatunk jó sztorikat a leletekre ráfekvő öregemberről(azt hitte,szerencsét hoz),valamint egy bányászati lelőhely feltárásakor előálló csodáról,amikor is az egész hegyoldalt ősi csontok borították. Megismerkedünk a harmadik rend elméletével. Tung szerint a sauropodák és a karnosaurusok mellett létezik egy harmadik dino-rend is,a segno-saurusoké,ám ezt az elméletet a tudósok többsége nem fogadja el. Martin Williams cikke kitűnő,könnyed,mé

 A Reader's Digest magazin 1997.áprilisi számának 81-84.oldalán olvashatjuk a kitűnő amerikai menedzser és újságíró,Brian Epstein cikkét,melynek címe:Ön is lehet kreatív!Nem szeretném itt most az egész cikket ismertetni-nagyon jó különben-csak a 4 kreativitásfejlesztő gondolatot írnám ide,amit Epstein szerint mindenkinek aktívan át kellene gondolni.Ezek: 1.Hogyan legyek milliomos egy hét alatt? 2. Hogyan szabadulhatunk meg a házumunkától? 3. Hogyan változtathatjuk meg lakóhelyünk éghajlatát? 4. Hogyan küzdjünk az öregedés káros hatásai ellen? Epstein hangsúlyozza,hogy ezekre a kérdésekre nincs végleges válasz illetve megoldás,viszont nagyon termékeny asszociációkat indíthatnak el az agyban,amely által fokozódik a kreativitás.  Jómagam kipróbáltam a módszert,egyfajta szemlét tartottam az agyamban,nincs-e ott valami jó ötlet a gyors meggazdagodásra. Ilyet ugyan nem találtam,de valóban nagyon termékeny ötletek jelentkeztek be nálam arra vonatkozólag,hogyan kerüljem el a gyors öregedés

A "populista", " populizmus" kifejezések bevonultak a politikatudományba és médiába. Populistának neveznek mindenkit, akit valami médiatermék annak bélyegzett. Csakhogy a kifejezés egyáltalán nem 21. századi eredetű. A The New York Times 1997.május 18-i számában jelent meg William Safire cikke, melynek címe:Call the Elite What They Are: Eggheads. Szerző ebben a cikkben a " populista harag" kifejezést használja. A populista harag Safire szerint az a jelenség, mikor egy politikai erő a nemzet vagy más csoport nevében megbélyegez valamilyen csoportot vagy jelenséget, szembeállítva önmaga és a nemzet tisztaságát a negatív jelenséget képviselő erővel, csoporttal. Ez a populista harag. Populista harag például az, ha egy politikus a nemzet nevében fellépve üldöz valamilyen kisebbséget. Továbbgondolva mindezt a 21 .századi viszonyok közé: az is populista harag, ha valaki a nemzet nevében abortuszellenes? Populista harag az, ha valaki a nemzet és az emberiség n

Az eutanázia a nemzetközi orvostársadalom egyik leginkább vitatott- és leginkább ébren tartott- kérdésköre. A Társadalmi Szemle című folyóiratban (1997/1., 52-61.o.), Tóth Gábor Attila három ország példáját vizsgálja: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Hollandia. Már az is érdekes, hogy Szerző csak olyan országokat választott, melyek közismerten liberális álláspontot foglalnak el az eutanáziával kapcsolatban. Ezt hívják tendenciózus újságírásnak illetve kutatásnak. Az eredmény nem meglepő: mindhárom országban a lakosság enyhe többsége helyesli az aktív eutanáziát, sőt, egyes esetekben még olyan orvosok is megúszták büntetés nélkül, akik jóval túllépték az ott érvényben lévő törvényes kereteket. Volt, aki adott a betegnek egy csepegtetőt, amivel rendszeresen beadott magának a beteg különböző altatókat, csillapítókat. Ha akarta a beteg, egyszerűen túl adagolta magát. Olyan is előfordult, Hollandiában, hogy rokonok kérhették: ugyan kapcsolják le a gépről szeretett családtagjukat.