Bejegyzések

Irodalmi Szemle címkéjű bejegyzések megjelenítése

Realizmus és a mindennapok misztikuma

 Olvasom az Irodalmi Szemle című folyóirat 1986/3. számában Barak László: a realizmus mítosza című versét,s közben azon gondolkodom, miért érezzük még mindig kissé misztikusnak, ha valami vagy valaki úgy jellemzi önmagát, hogy realista. Ez a valami vagy valaki lehet egy művészeti alkotás, de lehet egy hétköznapi ember is, aki kijelenti magáról, hogy ő bizony realista, s ettől- környezete szemében- egyből felmagasztosul. Alaposan megnézi őt az ellenkező nem, irigykedve gondolunk arra, mennyi pénze és hány ingatlanja lehet ennek a derék realista jóembernek. A " realista, reális" szavaknak mind a mai napig van valami titokzatos mellékíze:valami, ami követendő. Magánéletünkben a realistát úgy látjuk, hogy hogy ő a kicsit felettünk álló, a távolbéli ködvilág tudója, minden okok és következtetések ismerője, olykor kritikusa, de mindenekelőtt: gyakorlati felhasználója. A realistának vannak anyagi javai, van tiszta gondolkodása, s irigylik is ezekért, és ezt ő tudja, de nem érdekli.

Hogy Bukowski szerint kitől kell óvakodni és miért- Irodalmi Szemle,2016.november. Amúgy ki az a Bukowski?

Ahogy olvasom a régebbi folyóiratokat, rábukkantam egy zseniális Bukowski-versre az Irodalmi Szemle 2016.novemberi számában. Címe: A tömeg géniusza. Őszintén szólva, nem tartozom a jó öreg Charles bácsi rajongói közé, erről most nem is beszélnek, csak azt a két sort emelném ki a versből, ami élethelyzetemnek köszönhetően legjobban megfogott: "óvakodj azoktól, akik szilárd tömegekre vágynak/ mert egyedül semmit sem érnek". Hú, de igaz, sok politikusra, meg egyéb népszerűséghajhász emberre. Amúgy az egész vers kiváló. Amúgy ki az a Bukowski? Amerikai költő, te kis buta! Irodalmi Szemle, 2016.november, 3-4.o.