Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Élet és Irodalom (közhasználatú nevén ÉS) a magyar közélet és kultúra hetilapja. Olvasóközönsége főképp értelmiségiekből áll. A rendkívül színvonalas hetilapnak ez már a 70.évfolyama. Ebben a bejegyzésben a 2026.augusztus 28-i szám tartalmából szemlézünk. A címlapon,egészhasábon,Váncsa István publicisztikai írása Fideszről,Navracsics Tobor és Ferenczi Orsolya pártok felett átívelő politikai mozgalmáról,s arról,miért esett vissza a 2026.évi választások után a korábban államilag agyonfinanszítozott jobboldali média látogatottsága. Mindez a  Váncsa Istvánra oly jellemző humoros-szatirikus stílusban-Báron György szerint,aki évtizedek óta tagja nemzetközi filmfesztiválok zsűrijének,a veszprémi fesztivál nem üti meg a szükséges szakmai mércét-Herman János cikke arról szól,mit kellene tenni a politikusoknak és a társadalomnak a globális felmelegedés hatásainak mérsékléséért-Kovács Zoltán szerint a Fidesznek már nincsen súlya,sem a hazai,sem a nemzetközi politikai életben-Veress J...

 A Nagyvilág világirodalmi folyóirat. Verseket,novellákat,drámákat,esszéket,regényrészleteket közöl kitűnő magyar fordításban. Az 1979/6. szám tartalmából szemlézúnk. Arthur Miller:A fehér kutyakölykök című elbeszélésében három fehér kiskutya okoz gondot- Megjelentek magyar fordításban Blaise Pascal francia filozófus Gondolatai- Hans Magnus Enzensberger hosszú elbeszélő költeménye a Titanic pusztulásáról,Garai Gábor fordításában-Milisav Savič:A csodatévő Filip című novellája a történeti emlékezetet vizsgálja,szatirikus stílusban-Heinrich Böll esszéisztikus írása a második világháborúban elkövetett bűnökről,ezek büntetéséròl,avulásáról-Német nyelven kiadták Thomas Mann naplóit-Jacques Réda novellája egy eddig ismeretlen Párizst mutat nekünk átalaluló külvárosokkal,ócska bazárokkal,rossz minőségű borokkal. A mű címe:Párizs romjai-Szergej Zaligin:Tehénöltő című műve egy jóllakott tehén nézőpontjából mutatja be a szocialista mezőgazdaságot. Lehet,hogy a magyar történelemhez is kapcsoló...

 Elolvastam a Világ Magyarsága című hetilap 2020/18.számában Horváth András:Vérmese cìmű cikkét. Az alábbi gondolatok kavarogtak a fejemben a cikk olvasása után: A magyar sajtó és média történetében mindig is jelentős vonulatot képviselt a humor,a szatíra. Ez jól is van így,az Olvasók,a Nézők vágynak a nevetésre,túl szorosak és feszültek a hétköznapjaink. Ráadásul a poénok bevetése segít az újságírónak is kordában tartani érzéseit. Szeretném elmondani,hogy a cikk tartalmát illetően nagyjából egyetértek Horváth Andrással. Azt gondolom ugyanis,hogy az emberi jogokat nem arra találták ki,hogy különböző excentrikus emberek az élet minden konfliktushelyzetében ezekre hivatkozzanak. Azt meg különösen nem szeretem,ha valaki átlépi a józan ész határait, provokatív célzattal médiacirkuszt csap piszlicsáré dolgok körül,jogsértésnek feltüntetve természetes dolgokat,megszokott,jól működő,s az emberi jogokat maximálisan tisztelő embereket besározva. Ebben maximális mértékben igaza van Horváth A...