Írott és elektronikus média régen és ma

 1988-ban egy csökkentlátókból álló kis csoport Romániába látogatott. A kirándulásról Kis-Varga József számolt be a Vakok Világa c folyóirat 1989/1.számában(Körutazás Szatmárban és Észak-Erdélyben,16-19.o.). Minden településről,ahol megfordultak,részletes helytörténeti ismertetőt közöl a Szerző. Ez számomra,aki pedig történelem szakot végzett,bőven tartalmaz újdonságokat. Nem tudtam például,hogy Nagybányát a középkorban Asszonypatakának nevezték,de az is újdonság számomra,hogy Misztótfalusi Kis Miklós itt tanult. Szintén az újdonság erejével hatott az a tény,hogy a közép-és koraújkor folyamán a Szatmárnémeti várához tartozó raktárakban tárolták azt az irtózatos mennyiségű sót,amit aztán leúsztattak a Maros folyón.  Ami egyedülálló kordokumentummá teszi ezt a cikket,az egy baleset leírása. A magyarországi csapat busza ugyanis belement egy kivilágítatlan lovasszekérbe,amelynek kocsisa tökrészegen aludt. Kis-Varga József leírja,min kellett keresztülmenniük,miután a baleset megtörtént. Vég

Egészen elképesztő emberekről szól a Spektrum TV-n 2020.februárjában látható Élet fagypont alatt című reality-sorozat. Olyan amerikaiakat és kanadaiakat mutatnak be, akik  otthagyták a városi civilizáció kényelmét, hogy felköltözzenek Alaszkába, az Északi-sarkkörön is túl, és ott hagyományos életet éljenek. Olyat, amilyet kőkori őseik élhettek. Mit is adtak fel a fagypont közelében élő emberek? Nincs elektromos áram, helyette van napfény. Nincs televízió, internet, rádió, helyette egymásnak mesélnek a családtagok. Nincs feldolgozott kaja, ehelyett van cápahús, szarvashús, miegyéb. Nincs bolt, supermarket, ehelyett van vadászat és halászat. Csakúgy, mint az ősember, az itteniek maguk szerzik minden élelmüket. Rénszarvashús máját szárítják, halak húsát ássák el. Szóval, őskori életforma. És még senki sem halt éhen. Supermarketben vásárló, gyorskaját étkező, tévé és internet rabságában sínylődő emberek: nem kellene nekünk is Alaszkába vonulnunk, fagypont alatt élnünk? Szerintem