Írott és elektronikus média régen és ma

 Kezembe került a Népszava 2020.szeptember 11-i száma. Ebben egy kis rövid hír adja az olvasók tudtára,hogy elhunyt Ljubisa Samardzic szerb színész-ahogy mi,magyarok a Forró szél című,egykori jugoszláv vígjátéksorozatból ismerhettük,Borivoje Surdilovic,azaz becenevén:Surda. A hírben persze,az is szerepel,hogy 1967-ben nagydíjas alakítást prezentált a velencei filmfesztivál zsűrijének,de ez most legfeljebb a tiszteletet növeli. A bánatot nem enyhíti. Elment Surda. Elment egy gyermekkori emlék. Jómagam még nagyon kicsi fiú voltam a magyarországi ősbemutató idején,de aztán,az ismétlésekkel együtt nőttem,idősödtem,egyre többet felfogtam ebből a sorozatból. Surda volt az a fickó,aki nem túl okos,nem túl szorgalmas,ambíciózusnak sem nevezhető,mégis valahogy mindig az ő térfelén pattog a labda. Mindent megúszott,még a nem túl szorult helyzetekből is ügyesen kivágta magát. Volt menő sapkája,apámtól én is kunyeráltam ilyet. A suliban valahogy nem volt beszédtéma,inkább Détáriéknak örültünk. De

 Annak idején a média nagyon sokat foglalkozott a koszovói háború egyik rettenetes következményével:a taposóaknákkal. Nem maradt ki a sorból a Reader's Digest,a világ legolvasottabb magazinja sem. A 2000.októberi szám 96-102.oldalán olvashatjuk Stéphane Calmeyn írását, Kockázat az életért című cikkét, melyet én magam kitűnő írásnak tartok. Hogy miért? 1. Nagyon érzékeny és fontos a téma. A taposóaknák kérdésköre a világ sok országában okoz problémát. 2. Szakmai részleteket is közöl (megtudhatjuk,milyen a jugoszláv PROM-2 ugróakna,vagy hogy hol található az aknamúzeum,hogyan működik a higanyakna stb.),nyelvezete mégis közérthető. 3. Nagyon szépen és jól mutatja be a hősőket,az aknaszedésre kiképzett francia katonákat. Egyszerű hősökként,akik végzik a dolgukat.  4. Az írás felépítése:fokozatosan növekvő feszültség,drámaiság,majd a végén,a traktoros epizóddal,félig-meddig humoros feloldás. Nagyon jó. Calmeyn cikke az újságírás legnemesebb hagyományait követő riport. Gratulálunk! És pe