Írott és elektronikus média régen és ma

 Francisco de Oraá (1929-2010) kubai költő volt, műveiben azt a jellegzetes mediterrán hangulatot, azt a forróságot ábráolzta, mely végikíséri egy kubai átlagember életét. Város, város című verse a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban jelent meg, (1975/7. szám), fordította Csuday Csaba. A rímtelen szabadvers három részből áll. Az elsőben a mediterrán falut ismerhetjük meg: fehér házak, almásládák illata, a tenger közelsége, hullámai, sajátos milliője- de mindemögött ott van egy sajátos, negatív misztikus, a halottaknak, az ősi babonáknak valami elementárisan rossz és félelmet keltő kultusza, Szerelmes hltak, gyóntatók, a pokolból az egekbe repülő galambok- Oraá nagyon erőteljes, ugyanakkor nagyon eredeti metaforákkal érzékelteti számunkra ezt a már ködbe veszett, egykor-volt falusi világot.  A második részben hirtelen a városba csöppenünk. Egymásba érő házak, nyomor, éhbérért küszködő férfiak, otthon, a háztartást vezető asszonyok, mindenfelé baloldali tüntetések, robbanások, politikai

A Magyar Napló a Magyar Írószövetség folyóirata, megjelenik havonta. A 2018.májusi számban olvashatjuk Babics Imre: Kormányos c. versét. A költemény nem más, mint a közeledő öregség szorítását kikerülő ember apoteózisa. Az embernek feladata van, még akkor is, ha már " fehér borosta" lepi el arcát- s ha olykor-olykor megtörténik, hogy a halálra gondol, akkor is mennie kell tovább. Amíg csak él. Azért tartom színvonalasnak Babics Imre versét, mert óvatosan merész. Megtartja a hagyományos magyaros dalformát, ugyanakkor meglehetősen drasztikusan láttat, ábrázol. Az Én-t " Moslék hullámverése"-ként definiálja- anti- biblikus metafora. Szóval, jó vers, igazi kulturális élmény. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ide is... konyv-ajanlo.blogspot.com

Az Együtt a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirata. Alcíme: irodalom, művészet, kultúra. Az alcímet jómagam kissé sematikusnak érzem, mint ahogy az sem használ a dizájnnak, hogy mind a kiadó, mind az alcím mikrométeres betűkkel van feltüntetve. A tartalom viszont kiemelkedően magas színvonalú. Az Együtt 2017/4. számában például olvashatjuk Dupka Attila összegző és meglehetősen adatgazdag tanulmányát Magyar Irodalmi élet és írásbeliség Kárpátalján címmel. Vázlat ez, de nagyon hasznos és minden, a téma kutatója számára nélkülözhetetlen vázlat. Kiemelkedő még Kopriva Nikolett Mínusz című verse. Szürrealisztikus, fájdalmas, mégis életigenlő költemény. Lőrincz P. Gabriella: Kövek című verse viszont remekmű, érdemes az utókornak megőrizni. Mindössze hat sor, de benne van egy élet. Egy teljes élet.

A Hitel című folyóirat az elmúlt évtizedekben a magyar literatúra egyik vezető sajóorgánumává nőtte ki magát. Nemcsak szépirodalmi, hanem közéleti, történelmi, művészetelméleti írásokat is közöl. A 2017. évi 12. szám tartalmából: Ágh István gyönyörű versekkel jelentkezik, különösen a Vörös kánikulsa emelkedik ki a sorból: egyszerre közélati, létösszegző és tájleíró vers. Ritkán olvashatunk mostanság ennyire jó, klasszikus formavilágú költeményeket. Lezsák Sándor az Azonnali versek órája című költeményével felülmúlja az előzetes várakozásokat. A Pilinszky Jánosra emlékező költemény pedig könnyeket csal az ember szemébe- nem tudni, hogy ez volt-e az eredeti alkotói szándék... Weöres Sándor poétikájával több tanulmány is fogalkozik, Falusi Márton szerint Nemes Nagy és Rákos Sándor is az ő poétikájából töltekezett, jómagam ezt kissé másképp látom: szerintem többen, egymástól függetlenül, a maguk zsenialitásának köszönhetően jutottak el hasonló célokig. Van egy írás, mely minden Olvasót vit