Írott és elektronikus média régen és ma

Nagy örömmel és minden szavával egyetértve olvastam Csóti György írását a Magyar  Nemzet 2020.06.04-i számában (Damoklész kardja a herderi jóslat). A végkövetkeztetéssel is egyetértek:megoldás az autonómia. Ám éppen ezzel,az autonómiával kapcsolatban támad némi hiányérzetem. Hogy tudniilik kevesen tudják e kis hazában,mit is jelent pontisan a kisebbségi autonómia. Egyáltalán:van erre valami összeurópai jogszabálytenger,vagy a két ország kormánya egyezkedik? Milyen gazdasági,bel-és külpolitikai kérdésekben hozhat döntéseket az autonóm kormány? Lesz-e az autonóm területnek európai képviselete? Ezekről a kérdésekről a hazai média egyszerűen nem ad elegendő információt. Csak az autonómia fogalmát ismételgeti,belső tartalom nélkül. Ezen változtatni kell,mind az írott,mind azcelektronikus médiának. Több és konkrétabb anyag kell az autonómia témájáról. Amúgy a cikk kitűnő,öröm olvasni.

Az,ami Romániában a magyar kisebbséggel kapcsolatban történik,Nyugaton érdektelenségbe és értetlenségbe ütközik.Még azok sem látják át a probléma felületét sem,akiknek ez volna a hivatásuk. Jó példa erre a Neue Zürcher Zeitung cikke, a tekintélyes svájci lap 2020.május 11- számában. Már önmagában az is figyelemreméltó,hogy egyáltalán foglalkoznak a magyar kisebbség autonómia-kérdésével. Sőt, mi több, a cikk első fele olyan precíz és igaz,mint egy svájci óra. Részletesen szól arról,hogyan is került nagyszámú magyar a mai Románia területére, elmagyarázzák,kik azok a székelyek (egy svájci olvasó nem biztos,hogy ismeri ezt a népcsoportot),korrektül leírják,mit is jelent az az autonómia,és meglehetősen elítélő hangnemben írnak Klaus Johannis államfő ez ugyben kifejtett kommunikációjáról és tevékenységéről. Az ember már-már csettintene,ha...  Ha nem követné a tények elfogulatlan ismertetését egy jó kis elemzés,olyan,melyet a nyugati sajtótól az utóbbi időben megszoktunk. Az elemző ugyani

Az eutanázia a nemzetközi orvostársadalom egyik leginkább vitatott- és leginkább ébren tartott- kérdésköre. A Társadalmi Szemle című folyóiratban (1997/1., 52-61.o.), Tóth Gábor Attila három ország példáját vizsgálja: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Hollandia. Már az is érdekes, hogy Szerző csak olyan országokat választott, melyek közismerten liberális álláspontot foglalnak el az eutanáziával kapcsolatban. Ezt hívják tendenciózus újságírásnak illetve kutatásnak. Az eredmény nem meglepő: mindhárom országban a lakosság enyhe többsége helyesli az aktív eutanáziát, sőt, egyes esetekben még olyan orvosok is megúszták büntetés nélkül, akik jóval túllépték az ott érvényben lévő törvényes kereteket. Volt, aki adott a betegnek egy csepegtetőt, amivel rendszeresen beadott magának a beteg különböző altatókat, csillapítókat. Ha akarta a beteg, egyszerűen túl adagolta magát. Olyan is előfordult, Hollandiában, hogy rokonok kérhették: ugyan kapcsolják le a gépről szeretett családtagjukat.