Írott és elektronikus média régen és ma

Bevallom férfiasan: Nem tartozom Tormay Cécile Bujdosó könyvének rajongói közé. Megértem persze, hogy az első világháború és Trianon után, abban a történelmi szituációban, felgyűlt a sok magyar sérelem, és ezt valahogy ki kell írni, meg kell fogalmazni, ki kell mondani, bele a világ arcába- ennek ellenére úgy vélem, a hisztériakeltés még nem fegyver. Az csak indulat. Örömmel olvastam Szolláth Dávid írását (Az elbeszélő hitelvesztése) a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat 2013.februári számában. Mindennel egyetértek. Ez a könyv antiszemita, méghozzá csontig-velőig. Azonkívül rosszul szerkesztett, valószerűsége megkérdőjelezhető. Szolláth Dávid erre remekül rámutat tanulmányában, mely őszinte, intelligens- ellentéte az általa elemzett műnek. Jó lenne, ha a magyar kulturális médiumokban csak ilyen színvonalú írásokat olvasnánk. Tormay Cécile-t nem szabad felvenni a középiskolai tananyagba! Ha pedig már megtörtént, a magyartanárok tanítsanak inkább mást! 

A HVG a magyar liberális értelmiség talán utolsó népszerű fóruma maradt. Éppen ezért kellene jobban megbecsülni. Korrektül, tényszerűen írni Magyarország és a nagyvilág dolgairól, nem pedig tendenciózusan, alávetve magukat különböző akaratoknak... Lapozzunk a 80.oldalra! Az Év krónikája. Január 20.: Donald Trump amerikai elnököt hepciáskodónak és hiúnak festik le. Ez nem korrekt. A Krónika, mint műfaj, arra való, hogy összefoglalja egy adott időszak, vagy egy adott tér eseményeit, nem pedig arra, hogy az újságíró személyes véleményét tudassa a nagyvilággal. Ha a Szerző szerint Trump hiú, akkor erről publicisztikai műfajokban írhat, de év végi eseményösszefoglalóban nem. Keresztes Imre Jeruzsálem történetét foglalta össze cikkében. A zárómondat szerint Jeruzsálem XX. századi történetét a "kolonializmus, a nacionalizmus, az antiszemitizmus és arabellenesség" formálta. Így van, ezek is jelen voltak. De jelen voltak a keresztények is, akik sem kolonialisták, sem antiszemiták...