Írott és elektronikus média régen és ma

 A legtöbb mai ember nem érti a balettet. Az iskolai zenei nevelés is kevés súlyt fektet rá, amúgy meg kevés a társulat.  Ezen a meg nem értésen old- sikeresen- a Velekei Lászlóval, a Győri Balett igazgatójával készült interjú, mely a Hangoló című folyóirat ( a Budafoki Dohnányi Zenekar időszaki magazinja) 2023. őszi számában jelnt meg. Az interjút készítette Petró Margit, és a 46-50. oldalán olvasható. Megtudhatjuk többek között: -miként éretelmezheti a közönség a balett sajátos nyelvrendszerét? - mi a különbség a történetmesélős és a szimfonikus balett között? - Veleki László melyiket szereti jobban a kettő közül? - mozdulattá formáljuk-e minden érzelmünket, s ha igen, akkor ebből mi következik a balettre nézve? - miért mondhatjuk, hogy a táncművészetben nincs két egyforma előadás? - hogyan választ zenét, hogyan választ darabot a rendező? És még számtalan más titoknak birtoksai lehetünk, ha elolvassuk a Hangoló folyóirat cikkét! 

 A Magyar Teátrum folyóirat 2020.decemberi számaban olvashatunk interjút Csiszár Imre Kossuth-díjas rendezővel. Az interjút Seres Gerda,a kultura.hu munkatársa készítette. Két,számomra nagyon rokonszenves megszólalása is van a kitűnő rendezőnek.1.Szerinte nem elég,ha a színházi előadás pusztán kérdéseket tesz fel. El kell,hogy gondolkodtassa a nézőt,és bizonyos esetekben válaszokat is kell,hogy adjon.2.Csiszár nem szeret vígjátékokat,bohózatokat rendezni. Komoly műveket vállal,amiben megmutatkozhat az az áldozat,amit a színész és a produkció többi munkatársa beletett az előadásba. Nagyon szimpatikus,értékközpontú hozzáállás ez. Ma,amikor egyes rendezők csak a média-közpotúságot tartják értéknek,jólesett ilyen okos,klasszikus szellemű megnyilatkozást olvasni. 

 A Rakéta Regényújság az 1980-as évek egyik legnépszerűbb magyarországi folyóirata volt,hetente jelent meg,minden szám több százezer példányban kelt el. Az 1988/29.számban olvashatjuk Gyurkovics Tibor:Hé,Jani! című novelláját. Nem éppen gyerekeknek való,inkább a kamasz és annál idősebb olvasóknak ajánlom. Főhős egy bizonyos Hajdúné,aki valamiféle kulturális szervezetnél dolgozik,és előadásokat tart a nők jogairól. Hajdúné rengeteget kínlódik a súlyával,semmilyen fogyókúra nem használ neki. Egy ízben vidékre utazik,és ott a sofőrrel...aztán másnap megtartja megszokott előadását. Este hazamegy,férje inkább az új kónyvével foglalkozik. Az igazi olvasói megdöbbenést,vagy mondjuk úgy:a katarzist, a sofőrrel folytatott viszony módja,és az előadás tartalma okozza.  Nagyon komoly társadalmi látlelet,plusz egy kis erotika:ez Gyurkovics Tibor novellájának lényege. 

A magyar sajtótörténet egyik jelentős fejezetét alkotja a magyar egyházi sajtó története. A Szegedi Evangélikusok Lapja 1940-ig jelent meg, havonta egyszer, s a hívek ingyen kapták. A lap fenntartási költségeit a hívek adták össze. Merthogy voltak hívők. A 5. oldalon található kimutatás szerint 1931.decemberében 1595 hívő látogatta az istentiszteletet, ebből 924 nő, 671 férfi. A hölgyek tehát már akkoriban is aktívabbak voltak a keresztény élet területén. 1931.novemberében viszont csak 931 hívő vett részt az istentiszteleten. A december tehát kiugróan magas eredmény. Az viszont nem derül ki, hogy ezek a számok a havi összlátogatottságot takarják, vagy egy-egy istentiszteletre látogató átlagról van szó. Szerintem inkább az előbbi. Pedig jó hangulatú kis társaság volt ez a szegedi evangélikus gyülekezet. Minden hétfőn volt baráti összejövetel, ahol lehetett pingpongozni, sakkozni, dominózni, sőt, még lóversenyjátékot is játszani- nem tudom, hogy utóbbi mennyire keresztény erkölcsű... Pe