Írott és elektronikus média régen és ma

 2004-ben, Budapesten,a Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti múzeum rendezésében került sor A toriin túl című kiállításra, melyen kortárs japán képzőművészek mutatták be műveiket a magyar közönségnek. A tárlatról részletesen ír az Új Művészet című folyóirat (Muladi Brigitta:A toriin túl- ahol japán művészek lelke lakozik). A torii a buddhista templomok kapuja. Elnézve a rendkívül eredeti alkotásokat így, közel húsz év múltán, rájön az ember, hogy voltaképpen rólunk, 21. századiakról szólnak. A gyengülő biztonságban, egyre nagyobb elidegenedésben, mindent eluraló fogyasztói kultúrában élő emberekről. Mindenkinek, aki valamilyen szinten foglalkozik képzőművészettel, szívébe ajánlom ezt a cikket. Engem az illusztrációk annyira mellbe csaptak- különösen Ikeda Bak alkotását. A japánok, szinte prófétikus módon, megelőztek bennünket húsz évvel. Kiáltásaikra kevesen figyeltek.

 A turizmus,idegenforgalom története ma már a gazdaságtörténet szerves része. Egy figyelemreméltó forrást szeretnék ajánlani a témával kapcsolatban. 2004.december 26-án egy 9,1-es erősségű földrengést követően cunami,azaz szökőár pusztított Kelet-Ázsiában. Többszázezer ember meghalt,óriási anyagi kár érte az érintett országokat. A The Economist gazdasági és közéleti hetilap 2007.június 30-július 6-i számában megjelent cikkhez kapcsolódó keretes írás(78.o.)arról tájékoztat,hogyan érinti a szökőár az országok turizmusát-mintegy 2,5 évvel a katasztrófa után. Három ország példáján keresztül mutatja be a cikk,milyen problémák is jelentkeztek az idegenforgalom területén. Ezek:Maldív-szigetek,Srí Lanka,Thaiföld (Phuket szigete).  Amikor csökken a vendégek száma,tér nyílik az innovatív ötletek megvalósítására. Az egyik szállodában pl. cunami-showt rendeztek. Bemutattak valamit abból a borzalmas napból.  A cunami után néhány évvel visszatértek a turisták. Hiszen Ázsia gyönyörű...

 Érdemes lenne nagy zenészeink, zeneszerzőink emlékezetéről külön kötetet kiadni, összegyűjteni a róla szóló emlékezéseket, kritikákat. Szakcsi Lakatos Béla 2022-ben hagyott itt bennünket, emléke elevenen él, hiánya igencsak érezhető. Mindez úgy juott eszembe, hogy elolvastam a Gramofon zenei szaklap 2004.őszi számában Zipernovsky Kornél igencsak értő kritikáját Szakcsi Lakatos Béla Na Dara! ( magyar jelentése: Ne félj!) című albumáról. Zipernovsky kiemeli az album játékosságát, Szakcsi Lakatos " igazi hazatérésé"-nek nevezi a lemezt. Szól arról, mennyi eredetiség van a bőgő és dob játékában. Kiemeli Rostás Mónika és Rostás Csaba énekét. Összességében: egy nagyon pozitív lemezkritikát olvashatunk. Ezeket kellene könyvben kiadni, ezzel is ápolva egyik legnagyobb muzsikusunk zongoristánk emlékét.

 Nyár végén,ősz elején jólesik néha kimozdulni otthonról,kirándulni egy kicsit. Minderre renek belföldi turistacélpont a Zala megyei Bagod és Szentpál. Amint az a Magyar Turista című folyóirat 2004.júniusi számának cikkéből kiderül(Szentpál fordulása. Szerző:Orbán Róbert). Kellemes,dunántúli,dimbes-dombos táj,picit hűvősebb időjárás,mint az ország többi részén. Nem központi fekvésű,alig van turista,olyan békés,időtlen,természetbe ágyazott minden. Ha van affinitásunk a történelemhez,belegondolhatunk,hogy már az Árpád-korban ugyanilyen lehetett itt minden. Akkor épült ugyanis a szentpáli templom,azóta persze felújították.  A cikk és a közölt fényképek kiválóak. Jó lenne,ha a média többször adna hírt az efféle csendes,eldugott turista-célpontokról is,nemcsak a zajos,forgalmas idegenforgalmi paradicsomokról. 

 Pontosabban:3718 méter. A Teide hegy a Kanári-szigetek (ezzel egész Spanyolország) legmagasabb csúcsa. A Magyar Turista című folyóirat 2004.júniusi számában nagyon érdekes túrabeszámolót olvashatunk a közel négyezer méter magas hegy megmászásáról. A cikk Szerzője Bergmann Péter. Megtudjuk,honnan ered a hegy neve. Mit is jelent az,hogy vulkán a vulkánban elrenedezésű hegy. Szinte érezzük,milyen lehet a sziklatömbök között bolyongani. Szinte szemünk előtt látjuk a különböző színű sziklákat. A poén persze az,hogy akik nem szeretnek annyira mászni,felvonóval is mehetnek,csak akkor lemaradnak jópár élményről.Szerző szerint az átlaghőmérséklet 20-30 Celsius fok,véleményem szerint ez azóta melegedett. A kitűnő cikket remek fényképek teszik még élvezetesebbé. Ajánljuk mindenkinek. A médiában kevés szó esik erről a nagyon szép hegyről. Íme,a kevesek egyike.

 A világ első gombaszépségversenyét 1947-ben rendezték, Franciaországban. A győztes a Májusi pereszke nevű gomba lett, melyet itthon Szent György gomba néven ismerünk. Szép, fehér és domború a kalapja, egyenes, fehér a szára, tavasszal nő, az öreg példányokat már nem érdemes fogyasztani.  Aki szeretne többet megtudni erről a rendkívül érdekes, szép, és ízletes gombafajról, olvassa el Széll László:Májusi pereszke című cikkét a Magyar Turista című folyóirat 2004.májusi számának 25. oldalán. Meuser Iván igen szemléletes fotográfiája jól érzékelteti, s talán magyarázatul is szolgál arra, miért a májusi pereszke nyerte az első gombaszépségversenyt. 

 Pláne,ha még igazak is... Az Erdélyi Gyopár természetvédelmi, turisztikai és kulturális folyóirat 2004/3. számában olvashatjuk Dezső László:Túra a Gyilkos-havasra(1408 m) és a Gyilkos-kőre(1378 m) című túrabeszámolóját. A két nevezetes hegy Erdélyben,a Kárpátok hegységben található. Ebben a cikkben olvashatunk két igaz történetet a Gyilkos-havasról. Mindkettő igaz(tehát nemcsak legenda). 1837-ben a Gyilkos-havas északnyugati oldala egyszerűen lecsúszott. Minden,ami rajta volt,hullott alá:pásztorok,birkanyájak,fák,bokrok és töméntelen mennyiségű föld. Ez volt az 1830-as évek egyik legnagyobb természeti katasztrófája(az 1838-as pesti árvíz mellett). Jókai meg is írta az esetet valamelyik regényében,a címre nem emlékszem. A másik "legendája"a hegynek nem más,mint egy természeti jelenség. Ha holdtöltekor fenn vagyunk a csúcson,meglepve tapasztaljuk,hogy egyszer csak eltűnik a Hold. Ez,persze,csak optikai csalódás,pár perccel később a hegy délnyugati oldalán újra felbukkan az égi

 Napjainkban,amikor egyre nagyobb erővel kutatunk alternatív energiaforrások után-s úgy tűnik,egy darabig még kutatni is fogunk-,az ezzel a témával foglalkozó szakembereknek érdemes volna elolvadniuk az Erdélyi Gyopár című,turisztikával,természetvédelemmel foglalkozó folyóirat 2004/3. számának 14.oldalán Pál Teréz:A Nagy Magyar-barlangban jártunk című írását. Az egyoldalas,kiválóan megírt túrabeszámoló csúcspontja az,amikor is az Erdély területén túrázó társaság megérkezik a Zenovia turistaházba. A turistaház mellett barlang található,s a barlang biztosítja a ház vízellátását. Nagyon jó,innovatív megoldás,egyetlen kérdésem van:szükséges-e víztisztítás,s ha igen,akkor hogyan oldják meg?Illusztrációként egy fekete-fehér képen láthatjuk a barlangot és a turistaházat,de ez a kép nem mutat semmit a víz útjáról.  S ha már Romániában ilyen ügyesen megoldották,Európa más tájain nem lehetne vizet nyerni a magashegységi barlangokból?Persze,nem olyan óriási kapacitásról van itt szó,de azért valam

 Aki Németországban turistáskodik,valószínűleg csak ritkán jut el az északkeleti országrészben fekvő Mecklenburg-Vorpommern tartományba. Pedig gyönyörű tájak és egyedülálló flóra és fauna jellemzi ezt a vidéket- igaz, az nem árt, ha bírjuk a hideget, valamint nem félünk a hazánkban szokatlan viharos északi szelektől. A Deutschland. Forum für Politik,Kultur und Wirtschaft című magazin ( profi printelt sajtótermék, kitűnő cikkekkel és remek képanyaggal) 2004/5. számának 24-30. oldalán remek összefoglalót, turisták részére pedig kedvcsinálót olvashatunk erről a furcsán egzotikus tájról. Az Északi-tenger partján nagyon szép,kicsit olyan mesebeli -mézeskalácsház-stílusú szállodák, házak látványában gyönyörködhetünk. Gregor Sander szövege leginkább arról szól, hogyan fejlődött a tartomány a német egyesítés után. De " megszólal" Jan Ullrich, Harald Ringstoff tartományi miniszterelnök, és még sokan mások. Remek összeállítás, kedvet csinál Németországba látogató turistáknak, növeli Eu

 Nem tudom, Önök miképpen viszonyulnak  modern képzőművészethez, nekem tetszenek a kreatív ötletek, egyfajta sajátos szellemi korlátlanság, vagy legalábbis annak illúziója. Az Új Művészet folyóirat 2004.szeptemberi számában olvashatjuk Lóska Lajos beszámolóját a XXII. Miskolci Grafikai Biennáléról. Orosz Csaba itt állította ki Alkímia házilag IV. című computergrafikáját.  Lenyűgözően kreatív, mondhatni: zseniális, csak manapság annyira inflálódtak a jelzők, hogy nagy szavakat használni már nem sikk. A kép bal oldalán kábelek futnak, ezek egy része mandarinokhoz és krumplihoz csatlakozik, másik része nem csatlakozik semmihez. A kép jobb oldalán pedig fekete háttérben gy piros-fehér száj látható, gondolom, ez szimbolizálja az utasítást adó embert, de lehet a magától működő, önmagának utasítást adó mesterséges intelligencia szimbóluma is.  Nem láttam még képzőművészeti alkotást, mely egy képben, ennyire tömören és kifejezőn elmondta volna, milyen is ez a mai korunk.  Ugyanebben a cikkben

 Schein Gábor költő nem boldog,legalábbis vannak olyan versei,melyek távolról sem valami örömes-önfeledt állapotról tesznek tanúbizonyságot. A Debreceni Disputa c.folyóirat 2004.májusi számában megjelent (mint fás zöldségben) című verse az ember kicsinységéről,az emlékezés undoráról,a szellemi ember hiábavaló küzdelméről szól. A szonettformában fogalmazott gondolatok megjelenítik a társadalmi-egyéni elidegenedés 21.századi attribútumait. Miközben olvassuk a verset,gondolkodunk:tényleg ennyire rossz a világ?Válasz nincs.

 A Digitális Fotó magazin 2004.áprilisi számában lettem figyelmes két,egymástól teljesen eltérő témájú,stílusú,de a maga nemében kitűnő cikkre. Az egyik egy romániai szegénynegyedről,a Kolozsvár melletti "Dallas"-ról szól. Szegénység,kilátástalanság,nincs áram,víz,nincsenek kövezett utcák,a gyerekek piszkosak,rongyosak. Egyetlenegy mosoly nem látszik a képeken,minden arc komor.  A másik cikk a Seychelle-szigetekről,a világ legnépszerűbb és legszínvonalasabb turistaparadicsomáról szól. Derékszögben meghajló pálmafák,szinte incselkedő napfény,mosolygó emberek mindenütt,teli piacok egzotikus gyümölcsökkel.Az élet,a boldogság szemléje. Két külön világ. Egymástól távol.Nagyon távol.

 Ha van igazi családi film,amely minden korosztályt elgondolkodtat,olykor megnevettet,akkor Wes Anderson:Édes vízi élet című,2004-ben készült alkotása mindenképpen az. Remek történet,kiváló dialógusok,egy kicsi oda-odapiszkálás a médiának,meg hát kiváló színészek.Bill Murray szenzációs a kapitány szerepében. Sikerrecept tehát,jól megfőzve. Ízes,finom. A történet egy tengerjáró csapatról szól,amely elkészítette tizenkettedik dokumentumfilmjét. Ám  Zissou kapitány,aki teljesen a munkának,a dicsőcségnek no és a pénznek él,újabb és újabb tervekkel áll elő.A motivációkhoz még járul a bosszú:egy jaguárcápa felfalta a kapitány legközelebbi munkatársát,legalábbis így tudja mindenki.  Az emberek pedig,különösen a legénység,szeretne már egy jót pihenni. Azonkívül felbukkan egy fiatalember,akiről azt rebesgetik,a kapitány fia. De Zissou-t ez sem nagyon hatja meg. Aztán fordulat következik... Nem igazán szeretek spoilereket beiktatni a bejegyzésekbe,ezért a sztorimesélést itt abbahagyom. Még annyi

 A Bridzsélet c.folyóirat(a Magyar Bridzs Szövetség tájékoztatója) 2005.január-februári számában szerepel a 2004.évi magyar mesterpontlista. Ennek alapján: 1.Winkler Gábor 13131 2.Dumbovich Miklós 10760 3.Szilágyi László 10379 4.Gál Péter 10280 5.Honti László 9799 6.Szalka Tamás 7736 7.Vikor Dániel 7534 8.Szabó István 7251 9.Zoller Róbert 7121 10. Linczmayer Lajos 6462 Látjuk,hogy Winkler nagy előnnyel vezetett,utána viszont a 2-4.helyen szoros volt a mezőny,csakúgy,mint a 6-9.helyen. 12.volt a listán Harangozó László,19.Nyárádi Gábor,22.Macskásy Gábor,28.Kotányi Balázs. Rég volt,szép volt,ilyen is volt. 

 A Lakáskultúra magazin 2004/12.számának 61.oldalán látunk képet egy igencsak érdekes fūrdőszobáról. Nem valamiféle ultramodern berendezési tárgy kelti fel az Olvasó figyelmét,hanem a szín. Olivzöldek a falak. Mindenütt. Alapjában véve nekem igazából csak a különlegessége tetszik. Szerintem egy fürdőszobának világosnak kell lennie. Fehérnek,világoskéknek,meg hasonló. Ez a zöld,ez nekem nem jön be. De természetesen ez pusztán ízlés kérdése.  Egyébként az olívzöld szó helyesírásához:mind a rövid,mind a hosszú í-s változatra találtam példát.