Bejegyzések

élet címkéjű bejegyzések megjelenítése

Irodalom:Nem az ürességet,a közte megbúvó életet kell látni

Van a megszokott élet,napról napra. Egyszercsak jön egy vers... Lászlóffy Aladár:Első sötétség című verse az Új Írás folyóirat 1977/2. számában jelent meg. Szonett (mert 12 sor) vagy epigramma is lehetne a műfaj,én inkább mégis azt mondom:legyen szabadvers!Az jó,az lehet sokfajta. Az Első sötétség voltaképpen a felfedezés öröméről szól. Arról,hogy attól izgalmas valami,hogy első. Most gondolhatunk első testi élményünkre is,miért ne-ugye,nem olyan volt,mint a második? Lászlóffy verse az első izgalomról is szól-arról az izgalomról,amikor felfedezzük,hogy az élet lényeges dolgaihoz képest a lényegtelen dolgok semmik. Nincsenek egy kicsit fontos dolgok:vagy fontos valami,vagy nem. Kicsit nietzschei gondolkodás, 21.századi mércével nem gyakorlatias,vállalatvezetésben nehezen használható. Költőként viszont igen hasznos tanács. Mert a költőnél a lényegről való szólás privilégiuma. A többi semmi,csak vigasz. Mi pedig az életet szeretjük,nem a semmit.Lászlóffy Aladár verse engem felizgatott. Ig

Életünknek több,mint egyharmadát a szüleinkkel éljük

 A Ridikül magazin 2014/30.száma egész kis blokkot szentel a felnőtt gyerek-szülő együttélésnek. Minden oldalról körüljárják a témát,szó esik az üresfészek-szindrómáról éppúgy,mint a bumeráng-gyerekekről. Nagyon tetszik a cikkekben,hogy nem értékelnek,nem ítélkeznek,elfogadják,hogy mindenkinek-ezáltal minden családnak-máshogy és máshogy alakul a közös sorsa.  A lap 36.oldalán friss statisztikai adatok találhatók a témáról. Jómagam egészen elképedtem. Az olasz férfiakról például az a hír járja,hogy macsók,önállóak-erre kiderül,hogy 2000-ben a 30-34 év közötti olasz férfiak 27 százaléka még otthon lakott. Magyarországon 2011-ben a 20-39 éves korosztálynak 37 százaléka lakott otthon. És most jön az igazi meglepetés:a KSH által megkérdezettek 35 százaléka vélte úgy,hogy egy férfi bármeddig együtt lakhat szüleivel... Bár utóbbi azért eléggé szélsőséges,vegyük az átlagot,tehát azt,hogy valaki 30 éves koráig él otthon. Magyaroszágon az átlagéletkor 76,6 év. Életünk 40 százalékát tehát szülein

Veress Miklós Munkadala létről és időről

 A Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat 1977/3.számának 422.oldalán olvashatjuk Veress Miklós:Munkadal c.versét. A költemény 18,zömében 6 szótagú sorból áll. Minden sor kisbetűvel kezdődik, a sorok végén pedig nincs írásjel. A költő ezzel a munka folytonosságát,örök ritmusát akarja érzékeltetni. A vers csak formáját tekintve munkadal. Valójában élet és halál körforgásáról,a dolgok ciklikus újrakezdéséről szól. Ennek a folyamatos elhalás-újrakezdésnek akkor lesz vége,ha elfogyik az éltető víz,minden kiszárad,elcsendesedik,s úrrá lesz a világon az őrület. Veress Miklós Munkadala népi stílusú,de nagyon modern,filozófiai szakszóval ontológiai kérdéseket feszegető vers. A 15-18.sorokban található antik mitológia-történelmi utalás pedig a folyamatok örökérvényűségét és egyetemességét hangsúlyozza. 

Folytonosan békés évek- Pannon Tükör, 2012/1.

A Pannon Tükör Zalaegerszegen megjelenő kulturális folyóirat. A 2012/1. szám közli Simek Valéria: kezet nyújtanak c. versét. A vers, az én olvasatomban ( ami természetesen lehet hibás) arról, szól, hogy az idő az emberi élet szerves része, az idő folytonos múlásától az ember megnyugszik, megpihen, az eltelő évek ritmusa valami békességet hoz az ember életébe. Nagyon szép vers, okos, mértéktartó, az idő antropomorf ábrázolása pedig igencsak ritka dolog- ha nem éppen újdonság- a magyar költészetben.

Felsőoktatás és spin off vállalkozások- Valóság, 2018/5.

Sok-sok éven keresztül a magyar felsőoktatás és magyar gazdaság külön pályákon mozgott. A Valóság című folyóirat 2018/5. számában olvashatjuk Inzelt Annamária cikkét ( A felsőoktatás harmadik missziója), melyből kiderül, hogy az életnek ez a két fontos szférája még mindig nem egészen talált egymásra, jól látszik ez a spin-off-vállalkozások példáján. Bennem az vetődik fel: nem lehet, hogy mostanában túl sokat beszélünk a felsőoktatás gazdasági hasznáról? Természetesen nem árt, ha képzett és munkaerő-piacilag felkészült szakemberek kerülnek ki az egyetemekről, főiskolákról. Ám- véleményem szerint- a felsőoktatásnak nem ez az elsődleges rendeltetése. A felsőoktatás termeli ki a kultúrafogyasztó embert. A diplomás embereknek lesz igénye arra, hogy könyveket vásároljon, színházba járjon. A diplomások többet keresnek, mint a nem-diplomások, többet költenek háztartásra, kevesebbszer szorulnak segélyre, egyáltalán:jobban tudnak alkalmazkodni az élethez. A diplomások tehát a nemzetfenntartó er