Arany János:Az asztaltáncoltatásról
1853-1854. folyamán valóságos asztaltáncoltatási őrület lett úrra Magyarországon. Főleg az úgynevezett "jobb társaság" tagjai, Pesten és vidéken egyaránt, éjjel-nappal szeánszokat tartottak, ahol is, csodák csodájára, mindig megmozdult az asztal. Még a Magyar Tudományos Akadémia is vizsgálóbizottságot állított fel " a jelenség tudományos hátterének kivizsgálására". Hogy az a bizottság végül milyen eredménnyel zárta tevékenységét, arról nincs információ... Szellemi életünk több kiválósága is beleesett ebbe a csapdába. Hogy az okkultizmusra mindig is fogékony Madách elhitte a hókuszpókuszt, azt megértem. De hogy a racionális, józan, jó keresztény hírében álló Arany János is, az már kész csoda...Pedig igaz: Nagykőrösön többször is résztvett Juliska lányával ilyen szeánszokon, még pársoros cikket is írt a jelenségről a Pesti Hírlapba. "A szemek poézise..." kezdetű, mindössze 10 soros írás lényege,hogy asztaltáncoltatás közben mindig nyitva kell tartani a szem