Írott és elektronikus média régen és ma

 Nyugat- Európában és az USA-ban már az 1970-es évek végén érezték, hogy  a megváltozott, a harmadik szetkrora alapuló gazdaságnak újfajta kommunikációs eszközökre van szüksége. A legelképesztőbb öteletek születtek- ám ezen öteletekből valami részlet, valahogyan máshogyan mégiscsak megvalósult.  Az IPM (a korszak egyik legnépszerűbb tudományos-ismerettterjesztő havilapja) 1978/2. számában mutatta be az NSZK-ban már használatos úgynevezett levéltelefont. Egy postaládához és telefonkészülékhez megtévesztésig hasonló készülékbe bele kellett helyezni a levelet, ahol is egy nyomtató kinyomtatta, majd telefonvonalon kerestl elküldte a címzett postahitalnak. Ott szépen beborítékolták a levelet hagymányos módon, majd a postás kivitte a címzettnek. Ma már nevetünk ezen, de ne felejtsük el, 1978-ban járunk. A távközlésnek, információtovábbításnak ez a módja nem terjedt el, de mint technikatörténeti érdekesség, mindenképpen figyelmet éredmel. 

 Szenzációsan jó cikkre bukkantam a NEW technology magazin 2021/2.számában. Gábor János írása(Az űrben is működhet a 3D  nyomtatás,39.o.) szinte elrepített egy másik dimenzióba.Vagy nem is csak "szinte".... Arról van ugyanis szó,hogy az űrhajókban rendkívül szűk a hely. Ezáltal nagyon bonyolult valamit elhelyezni a járműben. De ha működne az űrben a 3D nyomtatás,akkor ezzel ez a probléma meg is oldódna. Nem is szólva olyan külső egységekről,pl.antennákról,melyeket jelenleg a Földről kell minden egyes esetben felcipelni. Ezentúl másképp lenne:helyben kinyomtatnák.  Gábor János cikke kapcsán nekem egy sajátos felhasználási terület jutott eszembe:a filmipar. Olyan,valóban az űrben játszódó sci-fiket lehetne forgatni(ha ugyan használható még itt a "forgatás"szó),melyekről a 20.század nagy rendezői csak álmodtak. Fellőnének egy űrhajót,ezen egy számítógép tartalmazná a jelenetet,a nyomtató kinyomtatná a karaktereket,szóval a film vagy legalábbis annak egyes jelenetei tén