Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarországon 1946-ban, a második világháború befejeztével, földosztás vette kezdetét, előbb az egyházi, majd a világi nagybirtokok 300 holdon felüli részét osztották fel a nincstelen parasztok között.Örültek a földnek sokan (annak már nem, hogy a kommunista párt propagandagépezete teljesen hamisan állította be a földosztás jelentőségét).  Virág Mihály bajai segédmunkás- mint az Szabad Nép című napilap 1946.április 2-i számából kiderül-  egészen biztosan örült az új földjének. A romba dőlt Kossuth-híd újjáépítésén dolgozott, amikor kapta a hírt, hogy családja földet kapott.  Az öröm egészen addig tartott, míg Virág Mihály haza nem ment, hogy megtekintse új tulajdonát. A földjén ugyanis egy 75 méter hosszú, 4 méter széles második világháborús tankcsapda húzódott végig. ( Felmerül a kérdés, hogy ilyen földet minek osztottak fel? Mindenki tudta, hogy nem lehet rajta semmit termelni). A hadiépítmény gyakorlatilag lehetetlenné tette a normális földművelést. Nemcsak azon a 300 négyzetméter

 Veres Péter a huszadik századi magyar történelem jellegzetes alakja volt. Baloldali meggyőződésű íróként bírálta a Horthy-rendszert, sürgette a meglehetősen szegény magyar parasztság földhözjuttatását. A háború után a Parasztpárt vezetője volt, a koalíciós egyeztetéseket követően a hadügyi tárca jutott neki, a sajtóban ekkor rosszízű viccek céltáblája lett.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában Kányádi Sándor, a fiatal erdélyi költő három verssel üdvözli az  Veres Pétert. Az Akik a képből mindig című szonett azokról szól, akik kiválóságuk folytán nem férnek bele semmilyen sablonba, előre kialakítoott képbe. Az Ahogy az aratók című vers Veres Péternek a földművesekhez közeli életét idillizálja. . Az Eső című alkotás pedig a földről ,mint transzcendens létezőről szól.  Szerintem bármelyik alkotó büszke lehetne arra, ha ilyen emlékverseket, tisztelgő műalkotásokat kaphatna az utókortól.