Írott és elektronikus média régen és ma

 1994-ben robbant ki Magyarországon a paprikahamisítási botrány. Egyes gyártók és forgalmazók míniumtartalmú, az emberi szervezetre mérgező színezőanyagot használtak a pirospaprika elkészítéséhez. A történetben kulcsszerepet játszott egy kis szabolcsi ( ma: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei) falu, Pátroha, mivel az ügyben érintett, előzetes letartóztatásba helyezett személyek közül nyolc ebben a faluban élt. A Szabad Föld hetilap 1994.október 25-i számában jelent meg Keresztény Gabriella:A pátrohai paprika receptje című írása. Nagyon igényes, szépirodalmi színvonalú, amolyan " régi stílusú" riport. Az újságíró nemcsak tényeket közöl, pláne nem megbélyegez, hanem megpróbálja több oldalról bemutatni a témát, az érintett személyek cselekedeteinek ábrázolásával, gondolatainak, hangulatainak festésével. Az alapvető élmény a félelem: a megkérdezettek közül senki nem akar beszélni az ügyről, merthogy nem mindenkit tartóztatott le a rendőrség. Egyesek szerint már évek óta folyt a hami

Már több, mint tíz éve történt...Aung San Suu Kyi a burmai ( mianmari) ellenzék vezető politikusa volt. hosszú börtönbüntetést kapott a katonai rezsimtől. Élete, munkássága a demokráciáért való szüntelen küzdelem. Történelmi jelentőségű politikai pályafutásról van szó. A Newsweek amerikai hetilap 2012.március 12-i számának Women in the World rovatában, a 32-37. oldalon olvashatjjuk Rebecca Frayn riportját a eves burmai ellenzéki politikus pályafutásáról, fiatalkoráról,a jobboldali irányultságú katonai rezsimmel való szemberküléséről, illetve- nemzetközi tiltakozások hatására történő- szabadulásáról, s arról, hogy találkozott Hillary Clintonnal is.  Azoknak ajánljuk ezt a cikket, akiket érdekel Közép-Ázsia történelme, vagy éppen a világ nagy politikus-asszonyainak életét,munkásságát kutatják. Aung San Suu Kyi élete, pályafutása lenyűgöző! 

 A Nők Lapja 1979/41.számának 8-9.oldalán olvashatjuk Török Julianna:Az első kortyot sem! című,mélyen elgondolkodtató és megrázó írását. A dolog úgy indul,hogy az újságíró lesben áll a fotóssal,egy budapesti kocsmát figyelnek,arra kíváncsiak,kiszolgálnak-e ott fiatalkorúakat. Bizony,a válasz igen. Ezután iskolaorvos mondja el,hogy készült felmérés:131 megkérdezett negyedik éves gimnazista(tehát még csak nem is egyetemista) közül 25 tartja magát rendszeres alkoholfogyasztónak.Mi lesz ezekkel a srácokkal,ha egyetemisták lesznek,pl.kollégiumban laknak majd,szülői kontroll nélkül?? Sokan a sört már nem is sorolják az alkoholos italok körébe,csak a bort meg a töményet. Az iskolaorvos szerint kemény a helyzet a szakmunkástanulóknál is,harmadévtől van ösztöndíjuk,elvárja a társaság,hogy az új srác fizesse a rundot,akkor fogadják be. A doktornő kifejti:keményen kell reagálni a szülőnek,pedagógusnak,és már az első kortyot sem engedni. Ez a riport 1979-ben jelent meg,de még ma,43 év múltán is el

 Sokat cikkezik,posztol a magyar sajtó és média arról,hogy Magyarországon orvoshiány van. Nos,akik szeretnek a múltban vigaszt találni,azoknak elárulhatom,hogy már 1979-ben is orvoshiány volt Magyarországon. Legalábbis ez derül ki a Nők Lapja 1979/49.számában megjelent cikkből (Nagy Ida:Orvosok válaszolnak).  A kitűnő,mozgalmas és érdekes cikkből megtudjuk,hogy 1. Magyarországon 25000 orvos dolgozik,de a keleti megyékben orvoshiány van. Egy orvos végig is vezeti az újságírót a szuperül felszerelt röntgentermen,szakrendelőn,ahol minden van,csak szakember nincs.2. Nagyon sok a gyermekneveléssel kapcsolatos rossz reflex,pl. az anyák egy része nem szoptat,túlzottan bebugyolálják a gyereket 3. Általában véve is sok vidéken a babona,cirokégetés,szentelés,pohárvetés 4. Nem mindenhol fogadja be a falusi közösség a városból érkezett doktort,doktornőt. Azt gondolom,a 21.század háziorvosai hasonló problémákkal küzdenek. Vagy nem? Amúgy a Nők Lapja cikke kiváló,nagyon éles,problémafókuszú riport.

 Mindig, minden időben, minden munkahelyen akadtak emberek, akiket munkatársai és főnökei a " nehezen fegyelmezhető" kategóriába soroltak be. Sóvári Zsuzsa: A csatabárd című riportja ( megjelent a Forrás folyóirat 1982/5.számában) egy ilyen embet mutat be. Afféle megmondóember ő: mindig megmondja a véleményét, főleg,amikor nem kellene. Az illető a Rákosi-rendszerben sztahanovista volt, a kommunista rendszer kedvence. A Kádár-korszakban pedig levezette mindazt a keserűséget, ami felgyülemlett benne. Saját bevallása szerint az esztergályosként dolgozó férfi többször is megverte a főnökét, állandóan panaszkodott a rossz munkakörülmények miatt, amolyan nehéz ember-e volt a cégnek. Túlérzékeny a csávó- egyszer azt mondta neki az igazgató, hogy " jöjjön csak mondja gyorsan...", ezt is személye ellen irányuló kommunikációnak tartotta. Pedig hát egy vezető mindig, minden történelmi korban igencsak elfoglalt. Hogy ez az érzékenység, érzelmi túlhevültség mennyiben vezehető vi

 A Vakok Világa c.folyóirat 1988/11.számában olvashatjuk Varro Irena cikkét,Egy művészpálya kezdetén címmel. A riport Janusz Kowalski lengyel operaénekes pályakezdését mutatja be. Janusz Kowalski vak. A kommunista Lengyelországban ezért sok felelős ember,vagy ahogy mi mondanánk,"illetékes elvtárs"úgy gondolta,nem alkalmas színpadra. Ez a tipikus kommunista gondolkodás:aki más mint a többi,az gyanús. Kowalski-hiába volt meg minden végzettsége,tudása-kefekötőként dolgozott egy gyárban. Elég nehéz pályakezdés..Pedig gyönyörű tenorhangja volt. Amikor aztán megnyert egy lengyelországi versenyt-ma tehetségkutatónak mondanánk-,akkor gondolkoztak el egyesek,hogy talán mégis érdemes lenne megpróbálni..de még akkor is akadtak,akik azon aggályoskodtak,fel tud-e menni a színpadra... Tipikus huszadik századi történet. Kowalskit nagyon intoleráns légkör vette körül. De ő kitört,túllépett ezen. Mert az igazi művészet legyőzi a kicsinyességet. Varro Irena riportja kitűnő. De több ilyen siker

 Sugár András a huszadik század-végi- huszonegyedik század eleji magyar közmédia egyik meghatározó arca volt. Jómagam gyerekként és fiatalként láthattam, de ha feltűnt a képernyőn, azonnal otthagytam éppen aktuális elfoglaltságomat, és néztem. Néztem a riportjait, a nagyon izgalmas és korrekt tudósításait, hallgattam a véleményét ( már amikor hagyták neki elmondani). Sugár András az egyik utolsó olyan médiaszemélyiség volt, akitől tanulni lehetett. Nemcsak látásmódot, politikai kérdésekben elfoglalt véleményt, hanem magát a felfedezés örömét. Sugár András felfedezte nézőinek, hallgatóinak a világot. Örökké hálásak leszünk érte.  Sugár András 2021.júliusában, 88 éves korában távozott el közülünk. Hiány, űr maradt utána. 

 A Reader's Digest magazin 2001.februári számában olvashatjuk Paul Raffaele kitűnő cikkét,mely egy városról szól. Egy Kalgoorlie nevű városról,amely Ausztráliában található,és arról nevezetes,hogy egy aranymező található a közelében.  A cikk bemutatja a város rövid történetét,szó esik benne nagy sikerekről és nagy kudarcokról. Megismerhetjük belőle Kalgoorlie jellegzetes figuráit,a nagy cégnek dolgozó aranyásót,a független vállalkozóként dolgozó aranyásót,a kocsmárost és persze a rosszlányokat. Megtudhatjuk,hogy a bányamérnökök geológusok is az ausztrál átlagfizetés többszörösét viszik haza. A cikk azzal zárul,hogy Paul Raffaele elárulja nekünk,milyen személyes kapcsolata is van ezzel a nyugat-ausztráliai várossal. A cikk kitűnő,a képanyag szintén. Több ilyen riport kellene a magyarországi médiatermékekbe. Kell ugyanis a remény. Nagyon.

 A Nők Lapja 2019.szeptember 4-i számának 54-56.oldalán olvashatjuk Pór Attila cikkét,mely az albérletkiadásról és az albérletkeresésről szól. Nyilván egy kétoldalas írás nem térhet ki minden részletre,de a főbb jellemzőket,trendeket,illetve azt,hogy mire kell vigyázni,jól meghatározza. A legfontosabb,hogy már az elején tisztázzuk az igényeket. Rezsi,közös költség,rizikófaktorok-mindezt már az elején át kell beszélni. Van olyan bérbeadó,aki nagyon alaposan kifaggatja a jelentkezőket,ezt a bérlő nem szereti,főleg,ha fizet rendesen. Olyan is előfordul,hogy a bérlők bulizás közben kárt tesznek a bútorokban. Van bérlő,aki állami szabályozást szeretne. A megkérdezett ügyvéd arra hívja fel a figyelmet,hogy pontos,mindenre kiterjddő szerződést kössünk. Pór Attila cikke azért jó,mert riportszerű. Élénk,korszerű,eleven. Minden oldalról körüljárja a kérdést,minden szereplő megszólal. A mondatok dinamikusak,az egész írás él,lüktet. Nagyon jó cikk ez albérletkiadás,albérletkeresés témában. Pór Att

 Aki dolgozott valaha médiában, az tudja: nagyon nehéz úgy írni vállalatról vagy bármilyen üzleti érdekeltségről, hogy a cikk vagy riport vagy tudósítás ne keltse promóció benyomását. A portfolio.hu  ezt a feladatot sikeresen megoldotta. Az " Elképesztő a Zoom, már nyolcszor annyit ér, mint a magyar tőzsdei cégek összesen" című cikk ( letöltve 20020.10.22. 10 óra 09.perc, sajnos a feltöltés idejét nem tüntette fel a népszerű gazdasági folyóirat szerkesztősége), egyszerűen, tényszerűen beszámol arról, hogy idén a Zoom már 700 százalékos emelkedésen ment át, és a magyar tőzsdén lévő cégek részvényei a nyolcadát nem érik az amerikai internetes óriásnak.  Remek- bár kézenfekvő- meglátás az is, hogy a koroavírus és az ennek következményeként előálló iskolai online oktatás megnövelte a felhasználók körét.  Azért szeretem a portfolio.hu-t, mert politikamentesen képes szólni gazdaságról. És hogy a tartalom egy része előfizetéses lett? Hát, a tudást érdemes megfizetni.  A cikk kitűnő,

Amint arról a Magyar Nemzet 2020.04.03-i számából értesülhettünk,a szakadár ukrán területeken gond van az egészségügyi ellátással. Ez pedig érezteti hatását a koronavírus elleni küzdelemben is. Nincs ekegendő orvos, gyógyszer,maszk, a hatóságok pedig későn intézkedtek. Bendarzsevszkij Anton tudósítása kitűnő,több szempontból is megvizsgálja a problémát, nyelvezete mindenki számára érthető, nem bennfenteskedik. Kitűnő riport. 

Bevallom, szeretem nézni a közmédia csatornáján futó bűnügyi magazinműsort, a Kékfényt. Egyrészt azért szeretem, mert jó tájékozottnak lenni a legújabb bűnesetekről, túl a bulvármédia színvonalán. Másrészt azért szeretem, mert ismeretlen, sokszor megfejthetetelen és tragikus, világokba visz. Ilyen ismeretlen világ az átlagnéző számára a repülőtér. A Kékfény 2019.december 9-i adása ( visszanézhető itt: mediaklikk.hu  )riportot sugárzott a budapesti Liszt Ferenc repülőtér rendőrségéről. Megnézhettük az útlevélellenőrzéseket, jelen lehettünk csomagátvizsgálásoknál, EU-n kívülről érkezett állampolgárok átvizsgálásánál. Megnézhettük, milyen módszereket alkalmaz a rendőrség a csomagfosztogatók ellen. Izgalmas, érdekes riport volt, azt különösen jó ötletnek találtam, hogy a csalibőröndről szóló snitteket a végére hagyták. Így kell bűnügyi témákat tárgyalni! 

Vajon mit is tudunk Hegyi-Karabahról? Talán annyit, hogy a Szovjetunió felbomlása után ( vagy még előtt?) ezért a területért vívtak ádáz háborút azeriek és örmények. Hogy azóta mi van ott, arról az átlag magyarnak halotthalvány gőze nincs. Ezt a tudatlanságot hivatott eloszlatni Vörös Szabolcs írása, mely a Heti Válasz 2018.március 1-i számában jelent meg. Nagyon rokonszenves, úgynevezett " impresszionista" riport: szerző a benyomásait írja le, ezt támasztja alá történelmi tényekkel. Nagoyn jól sikerült írás, érdemes lenne minden újságíró- hallgatónak elolvasnia. Ami engem legjobban megragadott, az az, hogy ezek az emberek élvezik azt az abszurd történelmi sztorit ,ami velük történik. Nem játsszák az áldozatot, nem siránkoznak, jól érzi magukat nemzetként. Derűsek, mosolyognak, semmi mesterkéltség. Szegénységről pedig szó sem esik. jó olvasni ilyesmit, még akkor is, ha a világ egyik eldugott zugáról, Hegyi-Karabahról van szó.

Megrázó riport olvasható Pintér Balázs tollából a Magyar Nemzet 2019.április 12-i számában. Olyan építőipari szakemberek mondják el történetüket, akik megjárták a Nyugatot ( Németországot, Angliát), és csalódtak. Csalódtak, mert az ottaniak lekezelően bántak velük, a fővállalkozó nem vagy nem rendesen fizetett, kisemmizték őket, embertelen körülmények között laktak, ráadásul még a család is távol volt. Ráadásul, mint azt a riportból megtudjuk, a kint dolgozó magyarok között tombol az alkoholizmus. Mivel nem láttak más megoldást, hazajöttek és nem bánták meg. Magyarországon ugyanis építőipari konjunktúra van, ezt pedig a jó szakember ki tudja használni. Igaz, a jövedelmek alacsonyabbak, ám ezért  kárpótlásképpen más előnyöket kap a hazatért dolgozó. Szóval, odalesz a menjünk Nyugatra-mítosz. A románok mennek, meg a bolgárok. Harmadannyiért, mint a magyarok. xxxxxxxxxxxxxx Olvass könyveket! 

Az Építőmester rendkívül színvonalas szakfolyóirat, elsősorban építési vállalkozóknak szól, ez utóbbit a lehető legszélesebb értelemben véve. Bethlenfalvy Gábor felelős szerkesztő és csapata nagyon érdekes, okos lapot alkotott. A 2000/5. számban legjobban az Így készült rovat sikerült: a Benczúr utcai ház teljes felújításáról szóló anyag valóságos  riport, nagyon szemléletes a 11. oldalon látható kép, amelyen az látható, hogy a munkások helyhiány miatt kézi erővel mozgatnak hatalmas acélgerendákat. Az ember szinte beleéli magát a munkások helyzetébe, ahogy ott állnak, és azon a szűk helyen próbálják emelni azt a behemót nagy súlyt. Aztán ott a Vízszigetelés rovat, ahol egészen 2 nyugati" színonalú megoldásokkal találkozhat az Olvasó. Nagyon tetszik a lap végén található összeállítás a most éppen futó építőipari projektekről. A magyar szakújságírás mindig is európai színvonalú volt. Olyan médiatermékek kényeztették a hazai Olvasót, melyek Európa bármely országában megállták vol